Hajnalban láttalak <befejezett>

#9

Elérkezett a nap mikor utazunk. Anyáéktól észre vétlenül köszöntem el, még mindig nem sejtenek semmit. Tom elvezetett a reptérig, ott pedig felszálltunk a gépre. Tom megfogta a kezem és elhúzott a helyünkig.

-Óh az első osztályon utazunk?-lepődtem meg.

-Csak miattad királylány.-terelgetett a belső üléshez.

Még ajtó is volt a fülkéknél, amit rögtön behúzott mikor leült. Kicsit izgultam a repülés miatt, de nagyon vártam a koncertet. Tom egész úton a combomba kapaszkodott. A fején azt láttam  hogy retteg a repüléstől, ezért gondoltam rá teszem a kezére az enyémet. A szeme csukva volt, de ahogy megérezte a tenyerem rögtön megszorította.

-Így jobb?-mosolyogtam rá.

-Azt hiszem.-szorította még erősebben szemeit és ezuttal a fogát is.

Mikor már felszálltunk nem félt. Sima keze még nekem is megnyugvást adott. Az út több órás volt, de még így sem tudtuk, hogy mivel töltsük el az időt.

-Hmm nekem lenne ötletem.-nézett perverzen rám, majd a lábaimra. Kezeit a combomra tette és simogatni kezdte.

-Toooom!-szóltam rá, amitől ő is elmosolyodott.-Egy csomó mindenki itt van.-súgtam oda neki.

-Nem számít.-mondta halkan, majd megcsókolt.

Nyelve szokásosan megkapta a bejutást, kezei is szabadon mozogtak testemen. Egyik a combomon, másik a derekamon volt. Megérintettem kidomborodó kulcscsontját, amitől szinte felborzongtam. Egy pillanatra abba hagytuk csókcsatánkat, mert a nyakamra tapadt. Keze egyre beljebb ment, majd újjaival elérte, hogy nyögjek. Persze csak halkan próbáltam, hiszen még mindig tartottam attól, hogy valaki meghall. Mikor megunta a nyakam a szemembe nézett és újra csókolni kezdett. Néhol beleakadtam a piercingjébe, de ez így jobban tetszett. Szinte éreztem ahogy a végén belemosolyog a csókba, majd újra a fülembe súgott.

-A hotelben igérem többet mutatok.-erre csak elmosolyodtam.

Az út többi része elég unalmasan telt egyszer elaludtam, mert már nem tudtam mit csinálni magammal. Lassan eldőlt a fejem,  de ekkor csak annyit éreztem, hogy Tom megfogta a combom.
A leszállásnál újra belém kapaszkodott és becsukta a szemét.
A hotelben már készen volt minden és a szobák is le voltak foglalva. Mikor felmentünk csak megálltam az ágy előtt.

-Nagy ágy.-néztem rá.

-Az biztos.-ölelt át hátulról, de én megfordultam.

-Mit is mondtál a repülőn mit szeretnél velem?-karoltam a nyakába mosolyogva, mire ő is kezdett.

-Óh sokmindent, de kezdhetnénk mondjuk -kapott az ölébe- így is.

Mosolyogva kezdett csókolni, majd úgy is tett az ágyra. Sokáig nem jutottunk, mert Tomnak csörgött a telefonja.

-Ahj mindig megzavar valaki.-állt fel, bár látszólag nem volt kedve.- Na szeva....aha....igen....nem, nem mondd csak....okés....cső! Bill volt.-tette le a telefont.

-Ki gondolta volna.-nevettem kicsit.

-Azt mondta menjünk enni.-ekkor fel álltam, de ő még mindig ült.

-Akkor menjünk.-mondtam, viszont az ölébe húzott.- Naaa!-mosolyogtam, mikor az arcom kezdte puszilgatni.- Bill azt mondta menjünk!

-Csak még egy kicsit!-kezdett csókolgatni, aminek egy idő után véget vetettem.

-Mostmár elég!-húzódtam el nevetve, de ő ezt nem hagyta.

-Várj még itt is!-mosolygott, majd puszilgatott a másik oldalon.

-Oké, oké, mostmár menjünk! Mit fognak gondolni?-néztem sötétbarna szemébe.

-Ömm azt, hogy együtt vagyunk?-nevettünk fel egyszerre.

-Na gyere királyfi!-fogtam meg a kezét és húztam magam után.

Miközben ettünk végig beszélgettünk a többiekkel, hiszen egymástól nagyon távol voltunk a repülőn. Tom keze folyton a combomon volt, amit bevallom élveztem. Azt hiszem most kezd egyenesbe érni az életem.
Azaz nem.... Elfelejtettem, hogy anya és apa minden este fel akar hívni, ami most sem maradt el.

-Ki az?-nézte meg a telefonom Tom.

-Óh csak anya biztos tudni akarja, hogy mi van velem. Egy lerc és jövök.-álltam fel.-Szia anya!

-Jajj kicsikém! Na milyen a tábor?-érdeklődött.

-Hát ömm klassz! A srácokkal remekül szórakozunk. Ma kotyvasztottunk valamit a kémiásokkal, holnap pedig fizikázni fogunk.-mondtam kicsit hihetően.

-Azért ne robbantsd fel magad!

-Nyugi nem fogom. De most mennem kell mert hívnak a többiek. Sziaa!!

-Nagyon vigyázz magadra! Van elég kajád?-kérdezte

-Igen anya van. Na....

-És pénzed? Ugye pénzed is van?-szólt bele mielőtt elköszönhettem volna.

-Any ameg van mindenem, csak kérlek tedd már le azt a telefont!

-De nagyon ügyelj magadra szivem!

-Nyugi fogok! Sziaa!!

-Vigyázz nagyon! Sziaa.-köszönt el végre.

Anyáról érdemes tudni, hogy ilyenkor nagyon féltő. Mindentől tart, de a leginkább attól, hogy elfogyik a kajám vagy valami szükséges dolog.
Vissza mentem az asztalhoz és a barátomra mosolyogtam. Hírtelen eszembe jutott, hogy holnap lesz az utolsó napja annak, hogy együtt vagyunk. Biztos abba akarjuk mi ezt hagyni?