Elérkezett a nap mikor utazunk. Anyáéktól észre vétlenül köszöntem el, még mindig nem sejtenek semmit. Tom elvezetett a reptérig, ott pedig felszálltunk a gépre. Tom megfogta a kezem és elhúzott a helyünkig.
-Óh az első osztályon utazunk?-lepődtem meg.
-Csak miattad királylány.-terelgetett a belső üléshez.
Még ajtó is volt a fülkéknél, amit rögtön behúzott mikor leült. Kicsit izgultam a repülés miatt, de nagyon vártam a koncertet. Tom egész úton a combomba kapaszkodott. A fején azt láttam hogy retteg a repüléstől, ezért gondoltam rá teszem a kezére az enyémet. A szeme csukva volt, de ahogy megérezte a tenyerem rögtön megszorította.
-Így jobb?-mosolyogtam rá.
-Azt hiszem.-szorította még erősebben szemeit és ezuttal a fogát is.
Mikor már felszálltunk nem félt. Sima keze még nekem is megnyugvást adott. Az út több órás volt, de még így sem tudtuk, hogy mivel töltsük el az időt.
-Hmm nekem lenne ötletem.-nézett perverzen rám, majd a lábaimra. Kezeit a combomra tette és simogatni kezdte.
-Toooom!-szóltam rá, amitől ő is elmosolyodott.-Egy csomó mindenki itt van.-súgtam oda neki.
-Nem számít.-mondta halkan, majd megcsókolt.
Nyelve szokásosan megkapta a bejutást, kezei is szabadon mozogtak testemen. Egyik a combomon, másik a derekamon volt. Megérintettem kidomborodó kulcscsontját, amitől szinte felborzongtam. Egy pillanatra abba hagytuk csókcsatánkat, mert a nyakamra tapadt. Keze egyre beljebb ment, majd újjaival elérte, hogy nyögjek. Persze csak halkan próbáltam, hiszen még mindig tartottam attól, hogy valaki meghall. Mikor megunta a nyakam a szemembe nézett és újra csókolni kezdett. Néhol beleakadtam a piercingjébe, de ez így jobban tetszett. Szinte éreztem ahogy a végén belemosolyog a csókba, majd újra a fülembe súgott.
-A hotelben igérem többet mutatok.-erre csak elmosolyodtam.
Az út többi része elég unalmasan telt egyszer elaludtam, mert már nem tudtam mit csinálni magammal. Lassan eldőlt a fejem, de ekkor csak annyit éreztem, hogy Tom megfogta a combom.
A leszállásnál újra belém kapaszkodott és becsukta a szemét.
A hotelben már készen volt minden és a szobák is le voltak foglalva. Mikor felmentünk csak megálltam az ágy előtt.-Nagy ágy.-néztem rá.
-Az biztos.-ölelt át hátulról, de én megfordultam.
-Mit is mondtál a repülőn mit szeretnél velem?-karoltam a nyakába mosolyogva, mire ő is kezdett.
-Óh sokmindent, de kezdhetnénk mondjuk -kapott az ölébe- így is.
Mosolyogva kezdett csókolni, majd úgy is tett az ágyra. Sokáig nem jutottunk, mert Tomnak csörgött a telefonja.
-Ahj mindig megzavar valaki.-állt fel, bár látszólag nem volt kedve.- Na szeva....aha....igen....nem, nem mondd csak....okés....cső! Bill volt.-tette le a telefont.
-Ki gondolta volna.-nevettem kicsit.
-Azt mondta menjünk enni.-ekkor fel álltam, de ő még mindig ült.
-Akkor menjünk.-mondtam, viszont az ölébe húzott.- Naaa!-mosolyogtam, mikor az arcom kezdte puszilgatni.- Bill azt mondta menjünk!
-Csak még egy kicsit!-kezdett csókolgatni, aminek egy idő után véget vetettem.
-Mostmár elég!-húzódtam el nevetve, de ő ezt nem hagyta.
-Várj még itt is!-mosolygott, majd puszilgatott a másik oldalon.
-Oké, oké, mostmár menjünk! Mit fognak gondolni?-néztem sötétbarna szemébe.
-Ömm azt, hogy együtt vagyunk?-nevettünk fel egyszerre.
-Na gyere királyfi!-fogtam meg a kezét és húztam magam után.
Miközben ettünk végig beszélgettünk a többiekkel, hiszen egymástól nagyon távol voltunk a repülőn. Tom keze folyton a combomon volt, amit bevallom élveztem. Azt hiszem most kezd egyenesbe érni az életem.
Azaz nem.... Elfelejtettem, hogy anya és apa minden este fel akar hívni, ami most sem maradt el.-Ki az?-nézte meg a telefonom Tom.
-Óh csak anya biztos tudni akarja, hogy mi van velem. Egy lerc és jövök.-álltam fel.-Szia anya!
-Jajj kicsikém! Na milyen a tábor?-érdeklődött.
-Hát ömm klassz! A srácokkal remekül szórakozunk. Ma kotyvasztottunk valamit a kémiásokkal, holnap pedig fizikázni fogunk.-mondtam kicsit hihetően.
-Azért ne robbantsd fel magad!
-Nyugi nem fogom. De most mennem kell mert hívnak a többiek. Sziaa!!
-Nagyon vigyázz magadra! Van elég kajád?-kérdezte
-Igen anya van. Na....
-És pénzed? Ugye pénzed is van?-szólt bele mielőtt elköszönhettem volna.
-Any ameg van mindenem, csak kérlek tedd már le azt a telefont!
-De nagyon ügyelj magadra szivem!
-Nyugi fogok! Sziaa!!
-Vigyázz nagyon! Sziaa.-köszönt el végre.
Anyáról érdemes tudni, hogy ilyenkor nagyon féltő. Mindentől tart, de a leginkább attól, hogy elfogyik a kajám vagy valami szükséges dolog.
Vissza mentem az asztalhoz és a barátomra mosolyogtam. Hírtelen eszembe jutott, hogy holnap lesz az utolsó napja annak, hogy együtt vagyunk. Biztos abba akarjuk mi ezt hagyni?
ESTÁS LEYENDO
Hajnalban láttalak <befejezett>
Romance¤Tom Kaulitz ff. ¤🔞 ¤love story ¤‼️ez a könyv a legjobb barátnőm inspirációi által jött létre‼️ Ha érdekel olvass bele!!<33