Hajnalban láttalak <befejezett>

#13

Már az ajtó előtt álltunk. Tom azt ellenőrizgette, hogy biztosan meg van-e mindene, de próbáltam nyugtatni.

-Hé, hé nyugi!-fogtam meg az arcát- Ott leszek és te szuperül fogod csinálni!

-Ahj attól félek, hogy már megint elrontok egy hangot, vagy berekedek! Jesszusom mi lesz ha berekedek?-pánikolt.

-Semmi! Akkor is te leszel a legjobb gitáros, én pedig a legbüszkébb.-mosolyogtam- Készen állsz?

-Nem egészen....-lenéztem a kezére és láttam, hogy remeg. Inkább megfogtam, mire erősen belém kapaszkodott.-Menjünk.-intettem az ajtófelé.

Nehezen, de elindultunk. A kocsi ami a múltkor vitt értünk jött. Egy pár órával hamarabb mentünk, hogy tudjanak gyakorolni. Tom nem volt boldog, nem is értettem mi történik vele. Mikor lejöttek mindenki megbeszélést tartott.

-Jó akkor Gustav ha a másodiknak vége te is feljössz és mondjuk Tommal....-magyarázta Bill, de Tom a fülembe súgott.

-Baby már megint...-mutatta a kezét félve. Szó nélkül megfogtam ujjait és leemeltem.

-Nem kell izgulnod, miattam meg pláne. Teljesen jó lesz, csak élvezd. -szorítottam kezét.

-Nagyon félek. Mi van ha nem leszel ott?

-De itt leszek!-nyugtattam.- A lépcsőnél fogok rád várni, ameddig csak kell.

-Toom! Nem katonaságba mész, gyere.-szólt Gerog.

-Szoríts nekem!-szorította még mindig a kezem.

-Te leszel a legjobb!-ekkor megcsókolt.

Annyira izgult, de nem értem mire fel. Nagyon jó volt, több zenét is eljátszottak/énekeltek. Néha-néha Tom rámnézett, de ekkor már nem láttam rajta, hogy félne. Mikor valaki mellém állt, azt hittem, hogy Rose az, de nem...

-Áhh nem hallgattál rám.-nézte Cloeh a koncertet.

-Miért kellett volna?-lepődtem meg.

-Úgy is megcsal. Csak nézz rá...-nézte felhúzott szemöldökkel.- Sosem tudott megkomolyodni. Mindig csak futó kalandjai voltak, de hozzám jött haza.

-Hát azt hiszem te egyáltalán nem érdekled....-néztem kicsit nevetve, oldal szemmel.

-Várdd meg amíg részeg lesz. Egy kicsi is elég neki, ahhoz, hogy rájöjjön kire is van szüksége.-mosolygott szarkasztikusan, majd csak úgy ott hagyott.

Nem hittem volna, hogy eddig képes eljönni, azt hittem már túllépett Tomon. Már nem sok volt a koncertből, de ahogy vége lett rögtön átölelt. Megkönnyebbülten szorongatott, már szinte majdnem sírt. Az örömöm rá is hatott, de nem akartam még Cloehval zaklatni. Természetesen ezután nagy bulit csaptunk, amin egy-két alkohol is becsúszott. Tom egész jól érezte magát, csak kicsit volt részeg. Mint mindig most is az ölében foglaltam helyet. Egy idő után Cloeh is feltűnt.

-Óh heló Tom!-ült le mellé, elég rámenősen.-Nem hiányoztam?

-Menj innen, te ribanc vagy!-nézett rá, kissé részeges hangon.

-Aki az öledben ül nagyobb ribanc...-motyogta.

-Mit mondtál a barátnőmről?-mondta, de teljesen józan hangnemben.

-Semmit....-nézett felhúzott szemöldökkel.

-Menj innen és ribanckodj máshol! Gyerünk menj!-küldte el.

Mondhatom ez sokáig tartott... Mostmár sokkal büszkébb voltam az én Tomomra, hogy ezt tette.
Felvittem a szobánkba, hiszen nagyon nehezen tudott menni. Hiába mondta el minden saroknál, hogy "teljesen jól vagyok" vagy, hogy "még tudok járni", szinte minden második lépésnél majdnem elesett. Befektettem az ágyba és el akartam menni, de nem hagyta.

-Ne menj el kérlek! Hagy józanodjak ki!-szorította a kezem csukott szemekkel.

-Csak hozok neked vizesruhát, hogy jobb legyen.-simogattam az arcát.

-És az jó nekem?

-Persze...-mosolyogtam, bár nem láthatta.

-Hiszek neked!-engedett el.

Mire vissza tértem a ruhával oldalra fekve aludt. Gyorsan átöltöztem és mellé feküdtem. Ekkor egy kicsit megriadt, de susogásommal próbáltam vissza ringatni.

-Hé te ki vagy?-szorította szemeit.

-Én vagyok az. Nem ismersz meg?

-A királylány?-arcán enyhe mosoly jelentkezett.

-Igen...-kacagtam kicsit.-...a királylány.

-Akkor téged szeretlek!-húzott magához.-Nagyon, nagyon szeretlek!

-Én is királyfi!-csuktam be szemeim.