Hajnalban láttalak <befejezett>

#18

Pár hét múlva már jobban voltam. Ugyan úgy nevettem a többiekkel mint ezelőtt, sőtt, még jobb volt. Ez talán az egész bandát jobban össze rántotta és minket is Roseval.
Épp a nappaliban ültünk, mikor Tom a fülembe súgott.

-Lenne egy meglepetésem a szobámban.-mondta mir ecsak elnevettem magam.

-Milyen meglepetés?-súgtam vissza.

-Gyere és meglátod!-húzott el.

-Ne legyetek hangosak!-kiáltott utánunk Gustav, mire szinte mindenki nevetni kezdett.

Beráncigált a szobájába, majd mosolyogva kezdett csókolni. Én is így tettem, hiszen tudtam mit akar.

-Emlékszel mikor elősször találkoztunk?-kérdezte két csók között, majd levette a pólóját.

-hát persze.-vettem le én is a felsőm, majd az ágyba vitt.

-Már akkor is szerelmes.....voltam beléd.-vette le a nadrágját.

-Ahh szóval ez volt a meglepetés?-mosolyogtam, mire lassan lehúzta a nadrágom.

-Nem, a meglepetést, hamarosan érezni fogod.-mosolygott perverzen ő is.

Egy idő után lekerült rólunk minden, majd nyögésekkel telt meg a szoba. Figyelve Georgra próbáltunk halkak lenni, de hát Tomnak köszönhetően nem nagyon ment.
Mikor már fáradtan feküdtünk a párnák között, szokásosan cigire gyújtott, majd megszólalt.

-Egyébként szándékosan csináltam. Direkt akartam veled fogadni.-karolt át.

-Mi? Ezt hogy érted?-néztem fel rá.

-Annyira szerelmes voltam, hogy kitaláltam ezt, hogy belém szeress, ahogyan én beléd.-vallotta be

-Annyira jó, hogy megtetted!-fogtam az arcát, mire megcsókolt.

Jobb nem is lehetne. Most úgy érzem, végre egyenesbe ért az életem. Van egy csodálatos barátom és egy ikertesója. A legjobb baratnőm is pontosan olyan boldog mint én és Tom.
A srácok, Gustav és Georg szinte ki lettek cserélve. Általában tényleg keveset, de mostanában sokkal többet beszélnek.
Cloeht és társait lecsukták, de nem is foglalkozok már vele. És én? Én csodásan vagyok. Egy két heg maradt, de ezek kivételével az összes eltűnt.
Most kezdődik csak igazán az életem...