Hajnalban láttalak <befejezett>

#12

Reggel nem akartam fel kelni. Tovább akartam maradni Tom karjaiban. Sokáig néztem őt és hallgattam egyenletes szuszogását. Mikor mocorogni kezdett, meglepődtem.

-Hány óra van?-kérdezte pislákolva reggeli hangján.

-Nem tudom. Nyolc körül lehet.-Ekkor mellemre tette fejét és jó szorosan átölelt.

-Mmm de kényelmes vagy.-mormogta csukott szemekkel, amin én csak mosolyogtam.

-Ömm Tom nem kéne vissza aludni.-simogattam a haját.- Tudod most megint kell menned próbára.

-Ezt folytasd. Jó érzés ahogy a hajamat piszkálod.-tette a mellemre az egyik kezét.

-Nem is figyeltél!-hagytam abba.

-Naaa!-tette vissza a kezem a hajára.

Igyekeztem őfelségének eleget tenni, de néhány perc múlva megint szólnom kellett neki.

-Tom elkésel!-ültem fel gyorsan.

-Hát ööömm oké menj le reggelizni vagy nem tudom.-mondta miközben öltözött.-Sietek vissza szeretlek!-hajolt oda egy pusziért.

Úgy éreztem boldog vagyok. Nem zavarhat meg ebben semmi. Később Rose átjött és végig bámulta a széttdobált ruhadarabokat. Mikor ezt megláttam gyorsan felkapkodtam őket.

-Semmi olyan nem történt, amire te gondolsz!-néztem rá.

-Óh ilyet még csak állítani sem merek rólad. Na, de Tomról....-nézte a plafont mosolyogva.

-Rosee!-nevettem fel kicsit.-Azt ne mondd, hogy ti Billel még sohasem csináltátok.

-Hát azért nem olyan sűrűn mint ti. Minden nap csak a sóhajokat és nyögéseket halljuk.-húzogatta a szemöldökét.

-Óh ömm majd szólok neki....-mosolyogtam, majd mentem a konyhába.-Annyira csak nem kibírhatatlan.

-Jaaa tényleg nem, csak mikor elvonultok Gustav és Georg folyton hallgatóznak.-mondta ironikusan

-Miii?-fordultam felé.

-Na jó csak néha...-mosolygott.

Nagyon furcsa volt, nem is értettem mi történt vele.
A koncert holnap lesz, szóval mi is megnézzük őket. Szerkntem jobban izgulok mint ők maguk, dehát ez mindig így szokott lenni.
A fiúk nagyon későn értek haza, így már nem is volt közös vacsorázás. Csak gyorsan kettőnknek csináltam szendvicset és próbáltam Tomot arra buzdítani, hogy pihenjen amíg elmosogatok. Természetesen nem hallgatott rám és folyton utánam járkált.

-De nézni szeretném, hogy mit csinálsz.-dőlt a falnak, miközben azt bámulta ahogy pakolok.

-Ebben nincs semmi érdekes.-guggoltam le az alsó polcokhoz.

-Dehogynem. Te.-játszott piercingjével.

Ismerem azt az arcot, tudtam, hogy akar valamit. Én folytattam a dolgomat, és csak mosolyogtam rajta. Pár perc múlva már közelebb volt hozzám, mert felült az asztalra.

-Jó ez a pizsama.-nézett ugyan úgy.

-Igen én is szeretem, de ha rajtam van mégjobban.-céloztam mosolyogva.

-Pedig megnézném mi van alatta.-jött felém.

-Hát fehérnemű.-egészen a pulthoz szorított, a kezeivel elállta az utat, hogy elmenjek.

-Óh be akarsz indítani?-emelte le a pántokat lassan.

-Már be vagy nem?-mosolyogtam kissé perverzen.

Ekkor azonnal csókcsatába kezdtünk. Nyelve össze gabalyodott az enyémmel, miközben mind két kezem a mellkasán volt. Feltett az asztalra és tovább folytattuk. Levette magáról a pólót, majd én is az atlétát. Az arcomtól egészen a hasamig kezdett csókolni, majd rámnézett, utána vissza és levette a nadrágom.
Lassan a bugyimba nyúlt és elkezdett dolgozni az ujja. Eközben csókolt, de néha egy-két sóhaj miatt vége szakadt. Ekkor a nyakamra tért át, amit kissé kiszívott. Mikor abba hagyta ismét az ajkaimra tapadt, utána ő is levette a nadrágot.
Eleinte enyhe lökéseket engedett el, majd egyre jobban gyorsult. A szoba megtelt hangos nyögésekkel, szóval már értem miről beszélt Rose.
Később kifáradva, heves levegő vétellel dőltünk az ágyba. A karjaiba feküdtem, ő közben a fürtjeimmel játszott. Szinte éreztem ahogy mosolyogva néz le rám. Azt hiszem ennyi kellett neki ahhoz, hogy ne féljen a holnaptól.