Hajnalban láttalak <befejezett>

#16

Ahogy megbeszéltük, este kimentem. Csak sétálgattam az útszélen, de éreztem, hogy tényleg rossz ötlet. Nem öltöztem alul, elég sok ruha volt rajtam. Hideg volt, így felvettem a Tomtól kapott pulcsit. Úgy éreztem mintha velem lenne, biztonságosabb volt. Kocsik sem mentek szinte minden üres volt.
Egy kicsit már kezdtem félni, olyan volt mintha követnének. Percenként néztem hátra, de körülöttem senki sem volt. Megrezzentem mikor egy kocsi közeledését hallottam, de még inkább mikor lassított mellettem. Az ablak le volt húzva de nem nézett rám a férfi. Próbáltam gyorsan elmenni, de ekkor kiszállt és utánam szaladt. A szívem hevesen vert, annyira féltem, hogy én is futottam, de hiába. A karjaimnál fogva berángatott a kocsiba és betett az első ülésre. Gombóc volt a torkomban, a kezem remegett és attól tartottam, hogy megöl.

-Most elviszlek egy olyan helyre ahol senki sem láthat. Ha nem teszed azt amit kérek -ekkor a zsebébe nyúlt és egy bicskát húzott ki.- , akkor ezt használni fogom.

Meg sem mertem szólalni, mostmár méginkább rettegtem. Az egész úton előre néztem, de majdnem sírtam. Ahjj ilyenkor hol van Tom??
Most aztán hívhatnám, biztos, hogy elvágná ez a csávó a torkom... Tehetetlenül ki akartam szállni mikor megállt, de nem engedte.

-Állj meg!-kiálltott rám, majd ő szállt ki.

Megszorította a felkarom és kiszedett a kocsiból. Nem tudtam hol vagyok, próbáltam felidézni, de semmi sem ugrott be. Egy sikátor volt, hosszú és sötét. Csak a kocsi lámpája világította be a folyosót, de egy darabon semmit sem lehetett látni. A férfi aki vitt bedobott egy szobába és rám zárta az ajtót. A nagy lökéstől a földre estem, de mikor felálltam dörömböni kezdtem. Éreztem, hogy nincs értelme, mert nem fogja meghatni őt, de azért bepróbálkoztam.

-Óh milyen kegyetlen tud lenni az élet!-hallottam az ismerős hangot a hátam mögül.

-Cloeh?-fordultam meg.

-Helyes válasz!-jött ki a fénybe.- Mondtam, hogy rossz ötlet ugye? Nem hittél nekem.-mosolygott halványan.

-Fogd már fel, hogy nem szeret téged! Engem szeret! Komolyan ennyi miatt csináltad ezt?-csattantam fel.

-Ööömmm....- kezdett gondolkodni- Igen!!! Én küldtem azt a csávót az erdőbe utánad, jaa és még a buliban is. Nem hittem volna, hogy ennyi erő van benned.

-Én meg tudom védeni magam.

-Tényleg?-nevetett fel.-Akkor most mit keresel itt? Hol van a drága Tomod aki csak téged szeret?-ekkor csak hallgatva álltam ott.-Na látod? Tudtam én, hogy kamu az egész.

Félre lökött és kiment mellettem. Lassan lecsúsztam a földig. Lábaimat a mellkasomhoz húztam és úgy ültem. Már sírtam is, és fogalmam sem volt, hogy mi fog történni velem. Rettegtem annak a gondolatától, hogy most megölnek, vagy megerőszakolnak.  A négy fal között, kisebb-nagyobb sötétségben rosszabb érzés fogott el...