Szabályszegők Előrendelhető!

9. fejezet

Lucy

Dominic nagyon furcsán viselkedett és nem árulta el, hogy mi baja. Az arca elgyötörtnek tűnt, a testtartása megfeszült vezetés közben, és feltűnően kerülte a tekintetem is. Minden lélegzetvételét élesen szívta be, mintha ideges lenne és próbálná türtőztetni magát, hogy ne ordítson rám. Már csak az hiányzott volna, hogy dühtől remegve rám üvöltsön, amiért sokat beszélek.

Nem tudtam mit reagálni a válaszára, de nagyon úgy éreztem, hogy a nem tart igényt a társaságomra, így csendben maradtam, és a lehető legjobban összehúztam magam, hogy ne zavarjam a jelenlétemmel. Teljesen megilletődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyitől elfogy a türelme. Váratlanul ért a viselkedése, és kétségeket ébresztett bennem. Lehet, hogy túl őszinte voltam vele, és betelt a pohár nála? Edzésről is fáradtan jött ki, így valószínűnek tartottam, hogy a tűrőképessége jóval alacsonyabb, mint általában, így nem erősködtem és nem faggattam, hogy mi ütött belé.

Feszengve ültem mellette az anyósülésen, és csak óvatosan pillantottam az irányába. Éles állvonala szembetűnően kirajzolódott, mintha összeszorította volna fogsorát. Orrlyukai kitágultak, ajkait pedig vékony vonallá préselte. Szemei előre, az útra meredtek. Aztán egyre lejjebb vándorolt vizslató pillantásom. A pulóverén keresztül is egész jól kikörvonalazódtak izmai, a bicepszére ráfeszült a meleg anyag. Vállai szilárdan nyomódtak az ülésnek, törzse mozdulatlansága is csak arról árulkodott, hogy valami nincs ínyére. Aztán tekintetem a nadrágjára csúszott, és megszeppenve konstatáltam, hogy valami nagyon dudorodik ott.

A lélegeztem is elakadt félúton, ahogy realizáltam, mitől változott meg ennyire radikálisan a hangulata. Szó sem volt róla, hogy feldúlt lenne. Sokkal inkább... felizgult.

Nagyot nyeltem, de nem tudtam elszakítani tekintetemet fekete melegítőjéről. Éreztem, hogy arcomat elönti a pír, hogy a légzésem egyre hevesebb, amin tudatosan próbáltam úrrá lenni. Combjaimat automatikusan összeszorítottam.

Most ilyenkor fel kellene ajánlanom neki a... segítségemet? Elvégre alkut kötöttünk, hogy kisegítjük egymást, és nagyon úgy tűnt, hogy Domnak nagy szüksége lenne rá.

Én idióta!

Gondolatban jó csattanósan a homlokomra csaptam, amiért olyanokról hadováltam az előbb előtte, hogy örülök, amiért nem sürget. Hogy hozhattam ilyen helyzetbe a megállapodásunk ellenére?

És ami még fontosabb: miképp kellene ezt szóba hozni?

Eddig olyan magabiztosan hoztam a szerepemet, de most, a legváratlanabb helyzetben fogalmam se volt miképp kellene viselkednem, elvégre ő várni akart.

Ügyetlenül megköszörültem a torkom, azzal a céllal, hogy magamra vonom a figyelmét, és miután oldalasan felém pillantott, ismét nagyot nyeltem.

– Meg ne szólalj! – szólt kimérten. Hangja alig volt több suttogásnál, mégis tekintélyt parancsolóan mondta.

– Valahogy... tudok segíteni? – kérdeztem halkan. A szám kiszáradt, de nem a félelem miatt, inkább az új helyzet okozta izgalomtól.

Basszus, szerintem soha senki nem reagált még rám úgy, mint Dom. Egyáltalán mi válthatta ki ezt belőle? Lassan levezettem a tekintetem magam elé, és csak akkor szembesültem, hogy a biztonságiöv szeme elé tárt lényegében mindent, amit pulcsiban csak látni lehetett. Csupán pár másodpercre volt szükségem, hogy ezt realizáljam, de mielőtt megszüntethettem volna a probléma forrását, Dom torkából ismét felszakadtak az elgyötört szavak:

– Ne mondj ilyeneket!

– De hiszen... – csuklott el a hangom tehetetlenségemben. Kezeimet végigjárta az ideges reszketés, mivel semmi rosszat nem akartam tenni vagy mondani, de mégse hagyhattam ilyen... állapotban.

– Nem akarsz lehúzódni az út mellé? – kérdeztem megfontoltan. Ujjaimat tördelve figyeltem Dom arcát, ami meg se rezzent. Még pislogni se pislogott, mintha annyira koncentrálna. – Él az alkunk, Dom. Ha megmondod, mit csináljak, akkor...

– Csak. Ne. Beszélj. Az őrületbe kerget a hangod, kislány! – dörmögte, félbeszakítva engem.

– Miért nem engeded, hogy eleget tegyek az egyezségünk rám eső részének? – kérdeztem, figyelmen kívül hagyva kérését, hogy ne szólaljak meg. Elvégre a barátság extrákkal kapcsolat nem csak azért jött létre, hogy az én igényeimet elégítsük ki. Őrá ugyan annyira vonatkoztak a szabályok, és ezért nem értettem, miért ellenkezik ennyire.

– Túl korai, Lucy.

– Nem, nem az! Ha megmondod, hogy mit szeretnél... teljesíteni fogom – hadartam lányos zavaromban. – Lehet, hogy béna leszek elsőre, de majd gondolom úgyis adsz némi iránymutatást – folytattam. Az arcom minden bizonnyal a vörös egyik legdominánsabb árnyalatában pompázhatott, mert kezdett szörnyen melegem lenni, és éreztem is, hogy lángol az arcom.

Meg nagyjából minden más is.

Dominic rátaposott a fékre, majd felém kapta a fejét, és csak ennyit mondott:

– Piper utca 17. Siess befelé, megvárlak – felelte érzelemmentes hangon. Erre csak bólintottam és tudomásul vettem, hogy egyáltalán nem akarja, hogy hozzáérjek, vagy tegyek bármit, amivel könnyíthetnék rajta.

Csalódottan bólintottam egyet, majd szó nélkül kitártam autójának ajtaját, és kiemeltem lábaimat. Mielőtt viszont becsukhattam volna, visszapillantottam Dominicra, aki továbbra se vette le a tekintetét rólam.

– Köszönöm, hogy hazahoztál! Jó éjszakát, Dom! – mondtam, és mosolyt erőltettem magamra, hogy ne lássa, mennyire rosszul érintett az elutasítása. Minden bizonnyal nem tűnt fel neki, hogy megsértett, mert csak biccentett egyet, mintha megkönnyebbült volna, hogy már nem ülünk egy légtérben.

– Aludj jól, Lucy!

Óvatosan, de becsaptam az ajtót, majd vállamra csaptam a táskám, és sarkon fordulva a bejárat felé kezdtem el szedni a lábaimat, közben előkerestem a zsebemből a kulcsot.

Dom tényleg nem hazudtolta meg magát, t megvárta, hogy átlépjem a küszöböt és csak azt követően távozott, hogy gondosan minden reteszt elfordítottam.

Felkapcsoltam a villanyt, utána pedig minden függönyt gondosan elhúztam, hogy ne szűrődjön ki túl sok fény, majd a táskámat bedobtam a szobámba, és a konyhába sétáltam. Kerestem valami vacsorának valót, aztán egy gyors zuhany után befeküdtem az ágyamba és folytattam a sorozatomat, hogy eltereljem a gondolataimat. Nem arra akartam elaludni, hogy újra és újra felidézem a Dominic-kal történteket. 

Tudom, tudom, nagyon rövid rész lett. Ne öljetek meg érte! 🥺 A folytatást szombat előtt tervezem hozni, de még pontosan nem tudom mikor lesz időm megírni! 🥺

Ha tetszett, kérlek jelezd egy csillaggal és kommenttel! 🥰

Ha pedig esetleg lemaradtál volna a hírről:

💜ELŐRENDELHETŐ AZ ELLENSÉGES SZOBATÁRS CÍMŰ KÖNYVEM A LIBRI ÉS A LÍRA OLDALÁN IS!💜

Ha nem akarsz lemaradni semmiről, kövess itt is:

Ig.: vorosviktoriawriter - itt tudtok nekem írni. <3

Tiktok: vorosviktoria_ - kedvcsináló, helyenként spoileres videókat gyártok, szóval érdemes figyelgetni, ha szereted az ilyen tartalmakat. :D

2023.07.08.