Lucy
A következő óra kezdetéig volt fél óra szünetünk, ami alatt igyekeztem meggyőzni Domot, hogy üljön vissza a helyére.
– Nekem tökéletesen megfelel itt is. Jó helyet fogtál ki. Meghúzódsz a tömegtől, hátrafele senki se fordul óra közben, ha nem zavarod meg az órát – magyarázta, miközben a laptopján megnyitotta a kultúra és társadalomelméletek szemináriumra megírt beadandóját.
Az előadó percek alatt szinte teljesen kiürült, mivel sokan nem erre az időpontra vették fel a tantárgyat. Csupán húszan lehettünk, nem többen.
Mielőtt kifejthettem volna nem tetszésemet a maradását illetően, csippant egyet a telefonom, jelezve, hogy jött egy üzenetem. Felfordítottam, majd a képernyőn felvillanó névre pillantottam. Zane válaszolt.
Zane üzenete: Akkor gondolom semmi akadálya nincs, hogy ma vagy hétvégén összefussunk. Mit szólnál egy kávéhoz? Mikor is végzel ma?
– Ez most komoly? – nyögött fel mellettem Dom, mire felé kaptam a fejem. Ennél feltűnőbben már nem is bámulhatta volna az iPhone-om.
– Már ne is haragudj, de milyen megfontolásból döntöttél úgy, hogy elolvashatod a privát üzeneteimet? – förmedtem rá, miközben mellkasomhoz szorítottam a készüléket.
– Legalább annyi közöm van hozzá, mint neked – nézett mélyen a szemembe.
– Nem, tévedsz. Semmi közöd nincs hozzá. Emlékeztesselek a szabályainkra? Hogy mindketten azzal találkozunk, akivel akarunk, anélkül, hogy be kellene számolnunk a másiknak?
– Ez az előttig volt érvényben, míg ma reggel nem akartál új szabályt bevezetni. És mivel nem tisztáztuk, így egyelőre csak lóg a levegőben.
– Az egyik nem törli a másikat. És igen, komoly. Zane nem olyan, mint amilyennek korábban lefestetted – vettem azonnal a védelmem alá automatikusan.
– Milyen hülyeséggel tömte meg a fejed? – nézett rám lesajnálóan, mire az unszimpátia villámcsapásként vágott belém.
– Ülj el innen, Dom – feleltem mérgesen, majd utána emberszámba se vettem. El tudtam dönteni magam is, hogy mit és mit ne higgyek el. A rossz pletykákat az utóbbi kategóriát erősítették, mert miután beszéltem Zane-nel, rádöbbentem, hogy mindenki teljesen félre ismerte. Én pedig nem tartottam olyan embernek magam, aki nem adja meg neki az esélyt, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét.
– Nagyon naiv vagy, Lucy. Nem akarok neked rosszat, ezért ellenzem ennyire, hogy vele ismerkedj. Rajta kívül bárki másnak zöldutat adok...
– Még jó, hogy nem kell az engedélyed! – csattantam fel hirtelen.
Dominic tekintete elsötétült a reakcióm után. Arcvonásai megkeményedtek, száját vékony vonallá préselte, tartása megfeszült, a kezében tartott egeret pedig olyan erővel szorította, hogy félő volt, összeroppantja.
– Hülyeséget csinálsz, Lucy – mintha figyelmeztetésnek szánta volna, én azonban nem vettem komolyan. Egyedül az én dolgom volt eldönteni, hogy a pletykák, vagy Zane oldalára állok-e.
Tekintetemet levezettem a telefonomra, majd gépelni kezdtem.
Lucy üzenete: Persze, hogy nincs akadálya. Fél négykor végzek.
Zane üzenete: Remek, abban a fél órában, míg nem kezdődik az edzés, elmehetnénk meginni valamit. Nekem nincs több órám, szóval megvárlak a tanszékeden.
Lucy üzenete: Rendben.
Ezt követően elraktam a telefonomat, majd fél szemmel Domra pillantottam, csak hogy ne legyen feltűnő, arra azonban nem számítottam, hogy íriszeink össze fognak fonódni.
YOU ARE READING
Szabályszegők Előrendelhető!
RomanceLucy Sokáig úgy gondoltam, hogy képtelen vagyok szerelembe esni. Defektesnek éreztem magam, amiért egyetlen srác sem hozta felszínre azt a lángot, amit a korombéliek legalább egyszer már átéltek. Így hát mindent vagy semmit alapon megkerestem a szo...