Szabályszegők Előrendelhető!

15. fejezet

Lucy

– Szóval elárulnád, hogy miért kéne álbarátnőm szereznem? – kérdezte Dom, amint átlépte a szobája küszöbét, nedves haját dörzsölve egy pontosan olyan színű törülközővel, mint amilyet a derekára is csavart. Úgy tíz perce ment el zuhanyozni, mert állítása szerint szüksége volt egy újabb felfrissülésre, én pedig nem álltam az útjába.

Ha nem zavarja majd az irdatlanul magas vízszámla, akkor felőlem egész nap ázhat a kabinban.

Kezeimet összekulcsoltam az ölemben, mert erős késztetést éreztem, hogy hadonászva kezdjem el neki magyarázni az álbarátnő fontosságát, de nem akartam túl kontrollvesztettnek tűnni.

Fő a nyugalom!

– Mint már említettem, Zane gyanút fogott. Fogalmam sincs mennyire kitartó, fog-e tovább nyomozni, piszkálja-e a fura viselkedésed, amit tegnap produkáltál az öltözőben, de nem szeretném megkockáztatni, hogy leleplezze a viszonyunkat, majd csesztessen vele, hiszen téged ismer jobban kettőnk közül. Te lennél kitéve a potenciális konfliktushelyzeteknek, nem én. Mindkettőnk érdeke, hogy ez titokban maradjon, de ha lelepleződne a titkunk, minden bizonnyal te húznád a rövidebbet. Elvégre te vagy a csapatkapitány, szerinted milyen fényt vetne rád, ha kiderülne ez az egész? Mi lenne, ha a csapatod ellened fordulna, amiért keresztbe tettél Zane-nek? Mert minden bizonnyal ő lesz a történetünkben az áldozat, te pedig a rosszfiú, akinek egy szavát se fogják elhinni. Nem fogod tudni menteni a bőröd. Ezenfelül sokan tartják rajtad a szemed, ha megtudnák a nyálukat csorgató lányok, hogy nyitott vagy egyéjszakás kalandokra, valószínűleg nem lenne nyugtod – magyaráztam egy levegővétellel. A szám annyira kiszáradt, mintha vattával tömték volna ki.

Éreztem, hogy a mámorító adrenalin elönti az egész testem. Látva Dominic arckifejezését, a legkevésbé sem mertem azt feltételezni, hogy felfogta a szavaim súlyát. Ott állt előttem majdhogynem ádámkosztümben, mégse tudtam a kidolgozott izomzatán legeltetni a szemem, mert a mimikájától rossz előérzet kerített hatalmába. Szemöldökét annyira összehúzta, hogy mély ráncok jelentek meg homlokán, és emellett úgy nézett rám, mintha nem is engem, hanem az idegesítő Erikát látná az ágyán ücsörögni.

– Most próbálod beadni nekem, hogy ez az ötlet az én érdekeimet szolgája? Így akarsz manipulálni, hogy rám tereled a felelősséget, és belekényszeríts valami olyasmibe, ami átlépi a határaimat? Ezek nekem nem elég logikus érvek, hogy beadjam a derekam. Jobban meg kellene erőltetned magad. A csapatom nem fog ellenem fordulni, mert kettőnk közül engem bírnak jobban, ezért is vagyok csapatkapitány, mert engem szavaztak meg és nem Zane-t. A lányok pedig nem érdekelnek, szerintem a fél kampusz tudja már, hogy nem kavarok fűvel-fával, már csak abból kiindulva, hogy hetente legalább egy lányt visszautasítok ilyen-olyan módon – fejtette ki véleményét pár perc néma csönd után, eközben pedig helyet foglalt mellettem az ágyon.

– Nem, egyáltalán nem! Nekem is fontos, hogy ez ne derüljön ki! Tisztában vagy azzal, hogy hány embernek van kötöttségek nélküli kapcsolata, akik csak összejárnak, majd búcsút intenek egymásnak este, másnap meg úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna, hogy aztán megismételjék az előző éjszakát? – kérdeztem hadarva, megemelve egy fél fokkal a hangerőm. Kétségeket keltett bennem, hogy nem látja a veszélyt, amit mindketten megszenvedhetünk, ha kiderül a tabunak számító kapcsolatunk. Kezdett megrémíteni, hogy mennyire nem gondol bele az esetleges következményekbe.

– Nem, fogalmam sincs. De ez... – meg se vártam, hogy befejezze, belé fojtottam a szót.

– Mert mind titokban tartják! Senki nem kürtöli világgá, hogy mennyire könnyen kapható egy gyors numerára! Ez a lényege ennek a barátság extrákkal dolognak, hogy senki nem tud róla a résztvevőkön kívül, és szeretném, ha ez így is maradna. Zane viszont kockázatos tényezőt jelent, mert fel lett ültetve, és érthető okokból átverve érzi magát. Meg kell értened, hogy ez nem egy olyan viszony, amiről az emberek büszkélkedve beszélnek, mert ez nem párkapcsolat, nincs benne monogámia se semmi, amit értékelnének mások. Nem kezelheted ilyen lazán, mert hatalmasat bukhatunk. Nem tudhatjuk, hogy miképp reagálnának mások. Az emberek előítéletesek, szerinted mit gondolnának rólad, meg persze rólam, ha lebuknánk? – kérdeztem, igyekezve a lelkére hatni. Minden lehetőséget fel akartam sorolni, ami csak az eszembe jutott, akár tűnt szürreálisnak vagy sem, hogy lássa, mennyi árnyoldallal kell szembenéznünk, ha rosszul sül el ez az egész.