Blood and blade [Vér és penge]

H A T O D I K F E J E Z E T

– De hát ez hogyan lehetséges? – kérdezte meg Gwen döbbenten. – És miért nem mondtad el eddig nekem?

Liam összeszorított szájjal nézett meredten ki az ablakon. Nagyon elrontotta ezt az egészet azzal, hogy elmondta barátnőjének a húga életét. És Lilith is teljesen ki fog akadni, hogy az engedélye nélkül árult el mindent a munkájáról.

Remegett a lába az idegességtől. Nagyon, de nagyon elkúrta ezt az egészet. Gwen se fog már úgy tekinteni rá, mint ezek előtt. És nem akarja elveszíteni a szerelmét.

– Liam, kérlek, szólaljál már meg! – könyörgött Gwen.

Nagyon lassan a barátnője felé fordult, aki aggódva figyelte. Nem tűnt mérgesnek, de attól, hogy még nem mutatja ki, még lehet mérges.

– Azért nem mondtam el, mert féltem – bökte ki végül. – Féltem, hogy hogyan fogsz rá reagálni. Nem akartalak egy ilyen miatt elveszíteni.

Gwen szomorkás mosollyal megsimította az arcát.

– Nagyon butus vagy, hogy azt gondolod, hogy egy ilyen miatt elhagynálak – mondta. – De ettől függetlenül mondj el nekem mindent, kérlek.

Liam behunyta a szemét és így kezdett el mindent elmesélni Gwennek:

– Gyerek korunk óta ezt tanítja nekünk az apánk, a gyilkolást. Mind a kettőnk kiválóan tud gyilkolni, rezzenéstelen arccal. De mégis Lilith az, akit felfogadott maga mellé, mint személyi orgyilkos. Sokkal halkabban, és gyorsabban tudja elvégezni a munkáját, mint én. – Kis szünetet kellett tartania, mert nem bírta úgy elmesélni az egészet, hogy ne remegett volna meg a hangja közben. – Míg nekem inkább az volt a munkám az apám mellett, hogy a terepet fedeztem fel a húgomnak, esetleg a pénzügyeit néztem át, addig Lilith-nek az olyan embereket kellett megölnie, akik zavarták az apánkat a hatalomra kerülésre. Mind a ketten gyűlöljük a munkánkat, főképpen a húgom. Nem mondja el nekem soha, hogy iszonyodik a feladataitól, de a testvéri kötelékünkön érzem minden egyes alkalommal amikor a közelében vagyok, hogy mit is érez igazából. Annyira segíteni szeretnék neki, hogy jobb legyen az élete, hiszen még csak tizenkilenc éves. Élnie kéne az életét, felfedezni a világot, szerelembe esnie. Bármit csinálhatna, de sohasem lesz rá addig alkalma ameddig az apánk él és virul.

Nem vette észre, mikor kezdett el könnyezni csak, amikor Gwen letörölte a kicsorduló könnycseppeket.

– Nem szerettem volna elrontani a kapcsolatunkat azzal, hogy kiderül, milyen életünk van – folytatta. – Mert tudom, hogy mindenki csak menekül mellőlünk, amikor megtudják, kik is vagyunk valójában, hogy milyen szörnyetegek vagyunk mi ketten.

– Nem vagytok szörnyetegek, Liam – szólt közbe Gwen. – Egyikőtök sem az, csak egyszerűen rossz helyre születettek. Nem ismerem a húgodat közelről, de téged igen. És tudom, hogy a sanyarú múltad mögött egy szerető, kitartó szív van. És ez az, ami fontos, drágám, hogy tudjad, bármi is történik veled te tudsz szeretni, nem úgy, mint az apátok. Ha jók a megérzéseim, akkor a húgod az álarca mögött egy megtört, szeretetre vágyó lány. És te vagy az, aki ezt megtudja neki adni, hogy egy jobb élete legyen.

Liamnek összeszorult a torka a barátnője szavaira. Neki kell megteremtenie azt a szeretet, amennyi a húgának szükséges. Neki kell megadni azt, amit senki mástól nem kaphat meg. Mert igaza van Gwennek, hogy Lilith csak egy megtört, szeretetre vágyó lány. Neki kell megmutatnia, hogy igenis tudja szeretni valaki a munkája és a múltjával együtt. Ő az egyetlen, aki tudja, min ment keresztül élete során, ő az, aki tudja, mit érez az apjukkal kapcsolatban.

A homlokát neki döntötte a mellette ülő lánynak, aki eközben megfogta a combján pihenő kezét.

– Nem zavar egyáltalán, hogy nekem és a húgómnak mi a munkája? – kérdezte meg suttogva.