Egymásra találva-Charles Leclerc fanfiction-Befejezett

Harmadik fejezet

Jún.15.
Sophie Garcia

Tegnap felmondtam az étterembe ahol dolgozok. Rá kellett jönnöm, hogy nem pincér szeretnék lenni. Sőt, soha nem szerettem volna pincér lenni.
Világ életemben újságíró szerettem volna lenni. És az egyetemen is újságírást tanultam. Elkezdtem nézegetni az állásokat majd megakadt a szemem az egyik munkán. A Forma 1-be venének fel egy újságírót egy cégnél. Kis koromban is imádtam a motorsportot.
Habár őszintén Charles miatt is szerettem volna ha felvennének. Többet tölthetnék így időt a pilótákkal. És ez engem nagyon vonzott.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. A fő bérlő volt az. Fel vettem majd bele szóltam a telefonba.
-Halló?

-Szia, Sophie!-szólt bele kedves hangon.

-Lenne egy rossz hírem-közölte.

-Igen?-már nagyon elkezdtem aggódni. Mivel volt egy hónap le maradásom a fizetéssel.

-Ki kell tegyelek-mondta ki végül.
A torkomban lévő hirtelen szárasságtól nyelni sem tudtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy ezek után hova mehetnék. Fel merült bennem anya, de tudtam, hogy barátja van. És talán zavarnám őket. De anyát ismerve biztosan azt akarná, hogy költözzek hozzá. Nem volt pénzem se amivel ki fizethettem volna a tartozást. Vagy több ideig mehettem volna egy szállodába.

-Sophie!-kiabált bele a telefonba. Már egy ideje biztos szólóngathatott, mert Kate nagyon nyugodt ember.

-Igen?-szóltam bele végre.

-Borzasztóan sajnálom, és tudod, hogy nem tennélek ki, de a főnököm nagyon sietett. Egy másik ember fog oda költözni.

-Hány napom van ki költözni?

-Holnapig van időd-a hangjába szomorúságot és sajnálatot éreztem. Amit rettenetes volt tőle hallani.

-Rendben. Köszönök mindent. Visszhall-nyomtam ki a telefont.

Fel hívtam Maggie-t és találkát szerveztem. 20 perc múlva már egy kávézóban üldögéltünk. Elmeséltem neki mindent. Charles-tól kezdve addig, hogy totál le vagyok égve, és e-miatt ki tettek a lakásból. De még nem batyuztam ki.

-És lehet anyuhoz se tudok menni.-közöltem lehajtott fejjel. Annyira szégyeltem magam.

-Miért?-kérdezte Maggie.

-Mi van ha utálni fog a pasas?

-Szerintem biztos nem fog utálni!

-Fel hívom most anyát.

-Oké.

Nagyon féltem, hogy mit fog anya mondani. És utáltam a gondolatát, hogy esetleg Liza miatt nem mehetek oda.

-Mielőtt még felhívnám, mit gondolsz a Charles dologról? Én szeretnék neki hinni.

-Figyelj. Szerintem igazat mondd. De ne siesd el a bocsánat adást. Várj egy kicsit addig pedig legyetek jóba, mint régen.
Ez egy jó ötlet volt. És igaza volt a barátnőmnek. Nem kell el sietnem ezt az egészet. De Maggie jól tudta, mennyire szeretem Charles-t. És azt is, hogy utálom ezt.

-Ki csörög-közöltem Maggie-nek.
Ő pedig egy aprót bólintott.

-Szia, kicsim!-szólt bele anya a készülékbe vidáman.

-Szia anya. Szeretnék hozzád költözni-mondtam ki a lényeget.

-Őőő..rendben. De mi történt?

-Ki raktak. És a munkahelyemen is felmondtam. Találtam már egy munkát, de még csak ezután fogom be küldeni a jelentkezésemet-adtam ki magamaból mindent, amit anyának tudni kellett.

-Persze gyere csak. Mikor jössz?-az anyám nyugodtsága engem is megnyugtatott egy kicsit.

-Holnap. Mark mit szólna hozzám?

-Örülni fog kincsem! Várunk. De most le kell tennem. Millió puszi.

-Szia anya!-nyomtam ki a telefont. És amit vissza tartottam sóhajt ki adtam magamból.

Itt is lenne a harmadik fejezet!😊
Hamarosan hozom a kövi részt!❤🤗
Tiktok: @cl160444