Egymásra találva-Charles Leclerc fanfiction-Befejezett

Tizedik fejezet

Aug. 23.
Charles Leclerc

Sophie meg se várva a válaszomat, el viharzott. Körülbelül két percen át álltam az ajtó előtt, majd rájöttem, hogy utánna kell menjek. Amint ki léptem a kapun, ott feküdt az úton. Egyszerre értem hozzá oda az autó vezetőjével. A karomba vettem és zokogtam.

-Ne hagyj itt! Könyörgöm, ne hagyj itt!-öleltem szorosan a lányt, de nem válaszolt. -Hívj már mentőt!-utasítottam a mellettem álló pasast.

Körülbelül húsz perce lehettünk a kórházban. Sophie, pedig a műtőben. Az orvosok próbáltak nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de nem éreztem úgy, hogy így lenne. Legalábbis most nem.
A pasas, neve szerint, Lucas, elmesélte, hogy mi, hogyan történt. Nem győzőtt a bocsánatomért esedezni, de csak annyit tudtam kinyögni, hogy megbocsátok, ha a barátnőm jól lesz.
Egy óra múlva a doktornő ki jött a teremből, és tájékoztatott, hogy Sophie jól lesz, csak pihenésre van szüksége. Mint Julesnál.
Őt nem veszíthetem el! Őt nem.
Az én hibám! Az enyém. Az enyém.

Aug.28.

Reggel halk suttogásra keltem. A szemeim egyből ki pattantak.
Sophie szólongatott. Semmivel nem törődve a nyakába ugrottam és egy szisszenéssel jelezte, hogy bizony ez neki fáj. A csípője, néhány bordája, és a koponyája sérült, de hál' Istennek jól van. Vagyis jobban.

-Annyira sajnálom!-mondtam, ismét hozzá bújva, immár egy kissé kíméletesebben.

-Én kérek elnézést! Mindenkit ellökök magamtól.-hajtotta le a fejét állánál megfogtam, s megcsókoltam.

-Nem te voltál a hibás, de a lényeg, hogy jól vagy!-bólintott mosolyogva. Ez a mosoly!!-szólók az orvosnak, hogy felkeltél!

-Hogy mi??!! Fel keltem? Charles kómában voltam?-akadt ki teljesen. Igen, ez ő. Az én Sophie-m.

-Nos, igen.

-Hányadika van?-tért át egy másik témára.

-Huszonkilencedike.-néztem a telefonomra pillantva.

-A Holland Nagydíj!-kapott a fejéhez. -Char ugye versenyeztél?-nézett rám komolyan.

-Hát....te itt voltál így "szabadságot"kaptam. És a megbeszélésedről is kikértelek.

-Ezt alig hiszem el! De köszönöm.-felelte.-Maddison azt mondta, hogy ha jól leszel, menj be a céghez. Majd el kísérlek. De viszont mostmár tényleg szólok a dokinak.-Leheltem egy csókot a homlokára.

Aug.30.
Sophie Garcia

-Hogy vagy?-kérdezte Maddison.

-Ma egész jól!

-Charles-al fogsz jönni Olaszországba igaz?-bólintottam.

-Már ha lehet.

-Nézd Sophie: a barátnője vagy. És amíg nem nehezítitek egymás munkáját, addig a Formula 1-ben senkinek semmi köze a kapcsolatotokhoz.
Nem panaszkodhatunk.

-Rendben.

-Találkozunk harmadikán!-kacsintott.

Szerencsés vagyok, hogy ennyire jó fej a főnököm.

Aug.31.

-Izgulsz?-kérdezte Charles a kezem simogatva. Már a repülőn ültünk, én pedig az ablakon bámultam ki.

-Egy kicsit. De így meg se kottyan!-elmosolyodott, majd mikor eljutott hozzá a második mondatom, magához húzott, s megcsókolt.

                      🔳🔳🔳🔳

-Hogy tetszik Olaszország?-kérdezte a mellettem álló férfi.

-Szívem, meg van, hogy voltam már itt veled?-kérdeztem nevetve.  Majd Charles is elnevette magát.-De igen. Járhatnánk itt többször!

-Minden nap elhozlak, ha szívemnek szólítasz!-kulcsolta össze az ujjaink.

-Áll az alku!

-Szeretlek!-mondta.

-Én is szeretlek téged!-csókoltam most én.

-Lehetőleg kevesebb smacit!-csapódott oda hozzánk Lando Norris. És mind hárman felnevettünk.

Tiktok:@cl160444