Egymásra találva-Charles Leclerc fanfiction-Befejezett

Első fejezet

2023.jún.14.
13:34
Sophie Garcia

-El jösz velem moziba, Garcia?-kérdezte Noah.

-Noah, ha akarnék se mennék veled randizni! Dolgozok.
Szívesebben mennék bárhova, hogy ne dolgozzak. De Noah Magie bátyja. És totál rám van kattanva.

-De ne tekints rá úgy, mint egy randira! Csak jól mulatunk.

-Na "mulatni" biztos nem fogok pont veled! Nálad tudom mi a mulatás.

-Na mi?-tette keresztbe a karjait.

-Az, hogy ágyba viszel-böktem ki nem túl kíméletesen.

-Hát...
Közbe vágtam a mondandojába.

-Tudom milyen vagy. De mostmár megyek.
Gyorsan el köszöntem a legjobb barátnőmtől. El vettem a kis szekrényből a kocsi kulcsot és be ültem a Audimba.
Pincér vagyok egy étterembe.

Kb. 5 perc volt mire oda értem. Be mentem, mindenkinek köszöntem, majd megcéloztam a kis öltözönket ami direkt az alkalmazottaknak van. Mindenkinek van egy kis szekrény. Bele tettem a táskám. És ki vettem a kötényem. Jegyzet füzet, toll a derekamnál bal oldalt. A paprika sprémet zsebre vágtam. Hiába puccos ez az étterem, nem lehet elkerülni a barmokat. Miután minden megvolt munkába is álltam.

---------------

14:10
A pihenőm után újra sürögtem,forogtam.

-Sophie! A hatos asztal a tiéd!-szólított meg Lia, a recepciós.

-Rendben.
Ki mentem a konyhából és a tekintetemmel fürkészni kezdtem a hatos asztalt. Az a legdrágább asztalunk így kíváncsi voltam, ki lehet ott.
Meg is van. Oda mentem. Három férfi ült ott, de csak kettőnek láttam az arcát, ismerősnek tűntek. A harmadik férfi az ablakon nézett ki.

-Jó napot! Sikerült már választani?- érdeklődtem.

-Jó napot! Igen. Én egy cézár salátát kérnék-szólalt meg az egyik férfi.

-Jó napot. Én egy paradicsomos tésztát kérnék.

-Rendben.
Le írtam a kis füzetembe mindent, amit eddig hallottam.

-Te Charles mit kérsz?
A torkomba kezdett dobogni a szívem. Charles. Csak ne az a Charles legyen!
-Mi, hogy é....
Felém fordult. Már láttam az ő arcát is. Legnagyobb szerencsémre ő volt az. Legszívesebben rá fújtam volna a nálam lévő paprika sprét. De azért tuti ki rugtak volna.
Legyintettem Antonynak és a fülébe súgtam, hogy vegye át.
Ki viharzottam az étteremből. Az étterem egy fás rész mellett található.
Nem mondanám, hogy erdő, csak fás.
Be sétáltam az ott lévő ösvénybe. El kezdtem az ösvényen végig sétálni majd egy hang szólt utánnam.
-Sophie! Kérlek várj! -kiabált utánnam Charles. De eszembe sem volt meg állni neki.

-Kérlek állj meg!-kiabált utánnam ismét.

-Mit akarsz tőlem? -fordultam vele szembe zokogva.
Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, csakhogy haragudtam rá.

-5 éve kerülsz. Szeretnék mindent megmagyarázni.

-Nem véletlen kerüllek 5 éve.-mondtam el vékonyodott hangon.
Magabiztosnak akartam tűnni de ehelyett csak még gyengébbnek tűntem. Nagyszerű!

-Tudom. De szeretném, ha végig hallgatnál!

-Én meg szeretném, ha el tűnnél!zártam le végül a témát.

Gondoltam még ma ki teszem az első fejezetet. Ha kíváncsiak vagytok mi lesz Sophieval és Charlesal nyomjatok egy vote-ot. És kommenteljetek. Nem sokára hozom a következő részt.

Tiktok: @cl160444