Sophie Garcia és Charles Leclerc évek óta ismerik egymást. De Sophie egy okból kifojólag 5 éven át elkerülte Charlest. Egy nap újra felbukkan a középső Leclerc ezzel Sophie életében mindent felborít.
A story nem mindig követi a valóságot!
Van, hogy...
2 hónap telt el a Sophie-val való beszélgetésünk óta. Ismét nagyon jóba lettünk, ami borzasztó jó érzés volt. Sorra nyertem a futamokat miatta. Habár még mindig nyomasztott a tudat, hogy nem bocsájtott még meg. Legalábbis nem mondta ki. Közbe szakítottam Riley-val.
Ma anya meg hívta Sophie-t ebédre, így bármelyik percbe itt lehet. Az asztal meg volt terítve már, és lasagne is pillanatokon belül kész lesz. Sophie elmesélte nekem, hogy felmondott a munka helyén és az édes anyjáéknál lakik. De a pasassal valami nincs rendben. Láttam rajta, hogy frusztrálja a dolog, de úgy voltam vele majd elmondja ha szeretné.
Kopogást hallottam az ajtón. Ki nyitottam, majd egy gyönyörű szempárral találtam szemben magam. Sophie-é volt. Egy egyszerű fehér kis nyári ruha volt rajta, buggyos váll résszel.
-Szia...-köszönt rossz kedvűen.
-Szia! Gyere. Anya már nagyon várt! Csak egy mosollyal biccentett felém. Ebéd után le ül a csend a házba így beszélni fogok vele. Anya elő rongyolt a konyhából majd Sophie-ból ki szorítva a szuszt megölelte.
-Anya. Ne fojtsd meg!-szóltam rá nevetve.
-Nyugi kicsim eszembe sincs!-kacsintott rám. Majd Arthur is le trappolt az emeletről.
-Garcia!-ölelte meg a lányt.
-Helló!-mosolygott rá. Mire kész lett az étel Lorenzo is befutott. De Sophie-n egyre jobban le olvasható volt, hogy valami nagyon rossz történt.
Végre le ültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni. Sophie mellettem ült így valamikor meg kell szólítsam. Mindenki csendben evett csak Arthur jártatta a száját, de maximum két szavas válaszokat kapott mindenkitől. Ebben a társaságban Sophie volt a hangulat ember. Így lett rossz kedv.
-Szívem, nem ízlik? Miért csak turkálod?-kérdezte anya a lányt.
-De, nagyon finom, csak nincs étvágyam. Tudom Pascale, hogy a te lasagne-d a legfinomabb!-nézett anyára egy fél mosoly kiséretében.
-Egyél Garcia rád fér!-szólt oda Arthur, de a lány csak egy gyúnyos mosolyt vágott rá. -Tudunk majd beszélni Szaffi?
-Persze-nézett rám egy kamu mosollyal. Bizonyára nem az ötlettel volt baja, csak simán ilyen volt a hangulata. De végre el kezdett valamicskét enni.
Ebéd után mindenki beragta a gépbe a tányárját és villáját. Majd mindenki ment a dolgára Lorenzonak mennie kellett, így mindenkitől elbúcsozott. Anya le vetödött a kanapéra ruhákat nézni. Arthur felment a szobájába. És én is fel mentem Sophie-val az enyémbe. Miután be csuktam az ajtót bele kezdtem a beszélgetésbe.
-Mi a baj baba?-a megszólítástól egy kicsit elpirult, de nem túlságosan folglalkoztatta.
-Mark egy barom! Tapiz állandóan. Anya pedig nem hisz nekem. És elakarok onnan menni! De nincs sehova. És félek. Ebből rosszabb is ki sülhet.-nézett rám könnyes szemekkel.
-Hé, hé hé, nekem van egy ötletem hova költözhetnél. -fogtam meg a kezeit.
-Hová?-gürdült le egy könnycsepp az arcán, amit le töröltem.
-Költözhetnél hozzám. Egyáltalán nem zavarnál. Addig maradsz ameddig csak szeretnél! Erre ki tőrt belőle a zokogás én pedig magamhoz öleltem.
-Nem lehet.-szólalt meg a mellkasomról.
-Miért?
-Mert nem akarok a terhedre lenni!-szipogott.
-Nem lennél a terhemre!
-Köszönöm Charles!-puszilt arcon. Amitől teljesen el vörösödtem.
-Neked bármit.
-Már jelentkeztem egy állásra, de még nem jeleztek vissza.
-Milyen állás?-kérdeztem fel húzott szemöldökkel.
-Forma 1-es újságíró.-jelentette ki. Ennek hallatára nagyon megörültem és reménykedtem benne, hogy fel veszik.
-Ugye nem haragszol?-kérdezte kicsit el tolva magától, hogy a szemembe nézhessen.
-Még is miért haragudnék? Ez csodás!-pusziltam meg a homlokát.
-Igen. Csak remélem fel is vesznek.
-Én is-sóhajtottam. -Holnap elmegyek a csomagjaidért. És érted -jelentettem ki.
-Ahhoz először össze kéne pakolnom.-kuncogott. Olyan jó volt hallani ezek után nevetni.- Remélem addig nem lesz azzal a vadbarommal semmi.
-Ha lesz írj, vagy hívj, és máris ott termek Szaffi.-mondtam ki amire csak elmosolyodott. A délután további része csodásan telt. Lementünk, anya és Arthur ott volt ezért társasoztunk, filmeztünk, és persze nasiztunk. 5 óra tájékában elment Sophie. Így azután mindenki elment a saját dolgára.
Aug.05. Sophie Garcia
08:00
A telefonom hangjára ébrettem amiért elkezdtem kapálozni, hogy ki nyomhassam. Még senki se volt ébren. Anyának egyáltalán nem szóltam a költözésről. Csak írtam neki egy levelet. Amiben ezt állt: "Szia anyu! Ne haragudj, hogy nem szóltam neked, de elköltöztem. Nem bírom azt amit Mark csinál. Szerintem nem jó ember. A te döntésed, hogy hiszel-e nekem, de én ezt így jobbnak láttam. Majd beszélünk! Szeretettel:Sophie. Nem gondoltam túl a dolgokat , és nem szépítettem semmin. Csak azt írtam le, ami épp az eszembe jutott a telefonja átlátszó tokjába tettem a papírt. Majd megindultam a fürdő szoba felé készülödni. Gyorsan le fürödtem, fogat mostam. Majd csináltam egy egyszerű sminket. Egy puder rózsaszínes árnyalatú szemhéjpúdert tettem. Húztam egy-egy barna tusvonalat, ami elég egyformára sikeredett. Szempilla sprirál, és egy enyhe rózsaszínes rúzs. A fényvédő-ről persze teljesen megfeledkeztem, de nem nagyon érdekelt. A smink táskámat be tettem a böröndömbe fel kaptam egy kék színű bordázott toppot, egy fehér rövid nadrágot és egy fehér magassarkút. Csörgött is a telefonom, hogy Charles itt van értem. Utoljára körbe néztem a házon majd ki mentem az ajtón. Köszönten a fiúnak. És ő is vissza köszönt. Elvette a cuccaimat, és be tette a csomag tartóba. Végül be ültem a szürke Ferrari-jába, makd elindultunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
sophie_garcia: "Monaco."🚗📍 870.K like. 1. M megtekintés.
