Even if it's dangerous [Jake ff]

‹2. rész›

Fáj...Retkesül fáj a...mindenem...

Lassan nyitogatni kezdem szemeim, és próbálok hozzászokni az éles fényekhez.

Élek! haha! Baszod...élek!

Vagy...nem? 

Dehogynem! 

A túlvilágon nem éreznék ilyen piszkosul erős fájdalmat. Legalábbis tudtommal ott már nem fáj semmi. De jó lenne ha most nem éreznék fájdalmat! Széthasad a fejem. És a hátam is.

Lassan felülök fejemet fogva és körbenézek óvatosan. Hát ennél a halál is megnyugtatóbb. Egyedül egy nagy szobában, ahol ablakok sincsenek, csak egy lámpa, egy asztal 2 székkel, és egy matrac amin fekszek. Csodálkozom, hogy nem vagyok megkötözve. Legalább a ruháim még rajtam vannak. Viszont most esik le, hogy egyedül vagyok...az az nem tudom hol van Hwan!

-felébredtél? Legalább te. A kis barátnőd nagyon ki van ütve-jön be mosolyogva egy srác. Ismerős...de nem ő tepert a földre. Ha jól emlékszem akkor, ő is ott volt a sikátorban.

-hol van Hwan?-állok fel a földről, és közben karomra simítok mivel nincs valami meleg. Gondolom valami alagsorszerűségben lehetünk. Vagy szimplán egy pincében.

-Alszik. Ülj le-hát ennél több válaszra vártam.

-Hol van Hwan?-csapok az asztalra amihez leült. Kicsit indulatos személyiség vagyok, még ilyen helyzetben is... Lassan feláll a székéről és áthajolva az asztalon, közel hajol arcomhoz. Egyből elhúzom fejemet, de arcomra fog, méghozzá nem valami gyengéden, és visszahúz. Lehet...nem kéne asztalt csapkodnom...

-ülj le amíg szépen kérem -néz mélyen szemembe majd elengedi arcomat, így szót fogadva leülök. Visszafogom magamat-hogy hívnak, és hány éves vagy?

-Aiko... Yamada Aiko, és 19

-a sráccal vagytok aki a sikátorban volt?

-semmi közöm a faszihoz...hol van Hwan? Él még ugye?-beszélünk el egymás mellett, ami őt is pont ugyanúgy zavarja ahogyan engem is.

-mit kerestetek ott a barátnőddel? És mit láttatok?-folytatjuk egymás ignorálását.

-semmit nem tudok! Csak mond el, hogy életben van e Hwan....- én válaszoljak a kérdéseire, de ő egy normális választ sem ad? 

-Jay egy percen belül itt lesz és átvizsgál. Ne kötözködj sokat vele. Nem egy cukorbogár- dugja zsebre kezeit és az ajtóhoz sétálva hátra néz rám-még él a barátnőd...-megy ki végül, magamra hagyva. Legalább ennyi információm van.

Felpattanok a székről kapva a lehetőségen, és egyből körbenézek, hátha találok bármit amit fegyvernek használhatok. Az asztal fiókjaiban semmit nem találtam, csak két üres papírlapot. Hajtogathatok repülőt nekik, de kétlem, hogy meg tudnám védeni magamat vele. Baszhatom. Semmi önvédelemre alkalmas sincs itt.

 Nagy gondolkodásomat az ajtó kicsapódása zavarja meg. Fussak? Sikítsak? Vergődjek? Segítene bármelyik is?

-mit keresel kislány?-csukja be az ajtót.

Megfordulva végigmérem, és megakad tekintetem szemein. A rohadék...

-te tepertél le-mutatok rá ujjammal, lassan felállva-egy állat vagy amiért így földbe döngöltél.

-máshogy is megdöngethetlek, ha az nem felelt meg-szorít vállaimra és lenyom a székre-vedd le a pólódat.

-mi van?-nézek rá értetlenül-nem fogok vetkőzni...!-na már csak ez hiányzott.

-Ha nem veszed le akkor én fogom-hajol közelebb így erőt véve magamon ellököm és felállok. Nem fogom csak úgy hagyni, hogy azt csináljanak amit akarnak. Még ha bele is halok.

Viszont, az ellenszegülésem, nem tetszett neki. Pólómra fogva hátra ránt ahogy az ajtóhoz sétálnék, én meg szinte elrepülök. Végigszántom karomat a beton felületen az esés során, és az asztal állítja meg a levegőben való száguldásomat, és zárásul koppanok is egyet a fabútor oldalán. Ez nem volt kellemes, és úgy érzem a továbbiak sem lesznek azok ezek után, ha tovább erősködök. Leguggolva hozzám, karjaimra fog és elkezdi átnézni őket, majd lábaimat is átvizsgálja, mintha keresne valamit. A következő részt amit meg akar nézni a pólóm alatt találja így magamra szorítom az anyagot, hogy ne tudja leszedni.

-kössünk alkut!-fogok kezeire pánikolva, mire megáll és felnéz rám, így gondolom hajlandó meghallgatni, hogy mit akarok-leveszem, de cserébe vigyél Hwanhoz. És a melltartó marad!

-jó-meglepődtem, hogy belement ilyen könnyen. Azt hittem közli, hogy nem, és leerőszakolja rólam a ruhát. Bár a szemeit így is forgatta, hogy alkut kell kötnie velem.

Hezitálva, de felállok nagy nehezen, mivel emiatt a marha miatt mindenem fáj újból, és sóhajtva leveszem pólómat. Szét tárom karjaim, hogy lásson mindent, majd lassan teszek egy 360 fokos fordulatot, hogy megelégedjen , aztán visszakapom pólómat. Ennél tovább nem vagyok hajlandó meztelenkedni előtte.

-rendben..tiszta vagy-fog karomra és az ajtóhoz húz. Végre baszki!

Átlökdös egy másik szobába ahol Hwan betakarózva ül egy asztalnál, és a teáját iszogatva beszélget egy sráccal. Hát rágjam ki a belemet, ez itt tea partyzik, velem meg felmosták a betonpadlót? 

Rám néz Hwan is és a srác is aki kihallgatta majd mind a ketten végigmérnek. Legalább Hwan jól van.

-mondtuk, hogy óvatosabban!-kiabál rá a srác Jayre majd leültet a helyére és sebeimet méregeti-mindjárt leápolom.

-óvatosabb voltam, mint szoktam lenni! Nem az én hibám, hogy nagy a szája-vágódik le a földön lévő matracra, eközben a másik srác előszedte az elsősegély dobozt.

-Sunoo vagyok-mutatkozik be és közben a sebeimet kezdi el kezelni. Úgy látszik ő normális...inkább csak normálisabb mint a többi.

-köszönöm...-motyogom és Hwanra nézek, majd rámosolygok bátorítóan, hogy ne aggódjon értem annyira.-miért hagytatok életben?-lepem meg a semmiből jövő kérdésemmel.

-Jake miatt. Azt mondta ismer téged valahonnan, így most a feladatunk kideríteni, hogy veszélyt jelentetek e. De egyenlőre ártatlanok vagytok.

-pedig egyszerűbb lenne eltenni titeket láb alól-szól közbe Jay, amit figyelmen kívül hagyunk.

-nem ismerek Jaket...-legalább is nem rémlik, hogy ismernék...Viszont...

Ahogy lekeni karomat, felállok és Jayhez sétálok. Lehet nem lesz a legjobb döntésem, de megérdemli, szóval most vagy soha. Oldalba rúgom. Elvileg nem ölhet meg. És a reakciója megérte mivel felszisszen csak utána felpattanva nyakamra fog. Upszi.

-engedd el-jön be az ajtón még 2 srác. Jay sóhajtva egyet elengedi nyakamat, így feléjük fordulok és megakad tekintetem az egyiken.

-Jake vagyok-mér végig majd halványan elmosolyodik arcomon.

-igen...emlékszem rád...-

Tehát ezért hagyott életben...