Even if it's dangerous [Jake ff]

‹7. rész›

Ne menj még el...maradj...

-itt vagyok-ölel szorosabban magához, így kinyitom szemeim lassan, amik könnyben úsznak. Csak rosszat álmodtam újra...

Mellkasába fúrt fejjel ölelem derekát, miközben hátamat simogatja lassan fel-le és homlokomra puszil mielőtt felnéznék rá.

-beszéltem álmomban?-törli le könnyeim.

-csak egy keveset-tűri fülem mögé hajamat.-mit álmodtál?

-semmi fontos...-ülök fel, majd kimászok az ágyból, így ő is feláll, de mielőtt kimennék maga felé fordít és arcomra fog két kézzel. Most...le akar smárolni?

-mond el ha baj van. Érdekel. Érdekelsz pontosabban.-simogatja arcomat hüvelykujjával ami megmosolyogtat. Nem akar lesmárolni legalább.

-megvagyok ne aggódj. Csak rosszat álmodtam. És izomlázam van.-simítok lábaimra megmutatva a fájó részt.

-pedig ma is megyünk edzeni-micsoda "jó hír"! 

Kitotyogok a konyhába ahol Hwan reggelit készít. Odasietve megölelem hátulról és vállára hajtva fejemet, belemotyogok egy jó reggelt-et pulcsijába.

-jó reggelt. Hogy aludtál Jake-el?-érzem a hanglejtésében, hogy arra utal volt e valami. Ha lett volna, úgy is elmondanám neki. De nem volt. Nem is lesz szerintem.

-kellemes. Filmet néztünk aztán aludtunk. Csak aludtunk-hangsúlyozom ki, és leülök de ahogy bejön Jay felállok. Na már el is ment az étvágyam, csak ő kellett hozzá.

Mielőtt elhagyhatnám a konyhát, állat módra karomra fog és behúz a szobájába. Jó...hozzá képest nem annyira állat módra rángatott most, de ez még nem az igazi...

-beszéljünk...kérlek...-csukja be az ajtót.

-nem akarok.-próbálom meg elhagyni a szobát, de a falnak nyom így összeszorítom szemeim. Ha nem látom ő se lát. És akkor nem fog fájni se. Legalábbis gondolom folytatni akarja a tegnapot és azt kihagynám.

-nem foglak bántani-enged el és vállam felett a falra téve kezét, megtámasztja magát.-bocsánatot akarok kérni. Nem akarom, hogy kerülj vagy félj tőlem.-próbálja felvenni a szemkontaktust velem, de kerülöm tekintetét.

-nem félek...csak az agyamra mész..-motyogom orrom alá.

-ezzel sokak így vannak-mosolyog rám aranyosan.-de azért sajnálom

-micsoda őszinte bocsánat kérés. Megtisztelve érzem magamat-paskolom meg mellkasát.

-akkor szent a béke szépség-kócolja össze hajamat és kisétál. Nem baj még úgy sem fésülködtem, nagy kárt nem okozott.

Én is visszamennék a konyhába megreggelizni,de amikor bemegyek leesik az állam. Sunoo úgy ölelgeti Hwant hátulról mintha friss házasok lennének. Beszarás egy látvány, így próbálom nem megzavarni a jelenetet, és ellopva egy szendvicset kisietek a nappaliba. Remélem azért még nem várnak babát.

-te is láttad a gerlepárt?-érdeklődik Niki aki ahogy látom hozzám hasonlóan inkább a nappaliban reggelizik.

-hivatalosak?-ülök le mellé mire megrázza fejét.-pedig az lesz a vége.

-beszéltél Jayel ugye?-vált gyorsan témát és mögém teszi karját.

-uhum. Bocsánatot kért-rántok vállat. Nem volt egy nagy szívhez szóló beszéd, de bocsánatot kért. Mit vártam hiszen ő...Jay

-akkor jó.-áll fel és bátorságot véve magán a konyhába viszi a tányérját.

Amíg eme hősies tettet végre hajtja addig én átvedlek az edző ruhába. Jó istenem, segíts meg a mai edzésen...