Fekete csillagok

7 | Érzelemmentesen

A pólóm a hátamra tapad a verítéktől, ahogy az ötvenedik percben elhagyom a tíz kilométert a futópadon. Kellemesen elfáradtam, de még mindig érzek magamban plusz energiát, így néhány percnyi szusszanás után felkapaszkodok a húzódzkodórúdra, és alaposan megmozgatom a vállaimat. Csinálok pár alap felhúzást, aztán jobbra-balra tolom a súlyomat, és a végén a csőbe kapaszkodva a törzsemet és a lábaimat vízszintesbe emelem, mintha egy ágyon feküdnék. Amíg bírom, úgy maradok, közben Yan toppan be.

– Nézzenek oda, sosem gondoltam, hogy ez mind ott van benned, és tessék. Bravó! – tapsolja meg a teljesítményemet – Legközelebb dobd le a pólód, és szólj, ha jössz, mert akkor én is veled tartok, szivi.

A kompressziós póló mondhatni kiemeli mindazt, amit normál esetben nem szokásom mutogatni. Szálkás vagyok, és a szűk ruházat nem takar mást, csak a napfény hiányától fakó bőrömet.

– Parancs, értettem – mondom két nagy levegővétel között.

A lábaim kezdenek remegni, ezért leengedem magam. A lendülettől hintázva lógok pár másodpercig a rúdon, majd felrántom magam a kapaszkodó fölé, kitolom a súlyomat, ezután előre átfordulok a csövön, végül leugrok. Yan újfent tapsol, ami kifejezetten tetszik az egómnak, így felé fordulva meghajolok.

Útban a zuhanyzó felé elhaladok a lány mellett, aki a kezét a hasamra téve megállít. A mutatóujját végighúzza a mellkasomtól egész a nadrágomig, aztán a hátam mögé lépve a tenyerével a hasizmomat méregetve a fülembe suttog, miközben érzem, ahogy izgalom és forróság önti el a testemet.

– Tudod, felhasználhatnánk ezt a sok energiát másra is...

Ezen a helyen, a mi kis világunkban mondhatni mások a szabályok, mint odahaza voltak. A lelki kapcsolatok minimálisak a hajón, azonban a fizikai szükségletek egy idő után a legtöbbünknél kitörnek, amire mindig akad valaki, akivel későbbi bűntudat nélkül levezetheti az ember a feszültséget. Páran ezt magasabb szintre emelték, és már a napi egy menet is kevésnek bizonyul számukra. Szerencsémre, nem vagyok ennyire szélsőséges személy, de azt nem tagadhatom le, hogy volt már jónéhány afférom. Yanról elég hamar lejön, hogy egyáltalán nem veti meg a férfiakat, viszont nem is akar tőlük mást a testükön kívül, ezért értelemszerűen csak a szemrevalóbb példányokra mozdul rá. Eddig nem figyelt rám különösebben, de ez a mostani viselkedése már egészen más. Ha most nem várna rám néhány szinttel feljebb Gia, nem gondolkodnék sokat ezen az ajánlaton.

– Talán egyszer – fordulok felé.

Párszor még végigsimítja a mellkasomat, majd csalódott arccal lehuppan az egyik evezőpadra.

– Akkor talán már nem leszek ilyen nagylelkű – emeli rám a néhány göndör, sötétbarna tincse alól elővillanó, világoszöld szemeit, amelyekben a vágy morzsáit látom.

Fájdalmas, hogy egy ilyen eszméletlenül vonzó nőt itt kell hagynom, de Giában mégis látok valamit, amit Yanban nem. Apróság ez, és igazán nem is tudnám megfogalmazni, mégis egyértelműen billenti a mérleg nyelvét.

Hideg vízzel zuhanyozok le, hogy kiűzzem a Yan teste utáni vágyakozást, amit az érintése váltott ki. A pulzusom lelassul, az izmaim üdítően bizseregnek a kiadós mozgás után, amikor kilépek az edzőteremből. Még mindig van másfél óra a találkozóig, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve a Kertbe megyek. Szabályellenes, amire készülök, de Gia kedvéért megéri, hisz oly sok mesés mosollyal ajándékozott már meg.