Fekete csillagok

12 | Fény

Valahol a táv kétharmadánál járhatok, amikor Parthena megszólal.

– Adam, torzulást észlelek bizonyos szenzorok által érkező adatokban.

– Hol? Hol vannak ezek a szenzorok? – kérdezem, mert sejtem, mi közeleg.

– A hajó elejében. A valótlan értékek száma egyre növekszik.

– Elölről hátrafelé tart?

– Igen.

– Ezesetben felesleges foglalkozni vele.

– Tisztában van vele, hogy minden beérkező adatot analizálnom kell, ezért a torzulásokat is értelmeznem...

Már érzem. Elért az irreális nyomottság. Az utolsó energiamorzsámat felhasználva a folyosón álló egyik padhoz lépek, aztán leülök.

– ...kell, majd az eredmények katalogizálása után... be... ke... öltene... – Parthena hangja egyre érthetetlenebbé válik, ahogy a hártya közeledik felém – ...ugósi...

A hangszórók innentől csupán sercegő, zúgó, vinnyogó zajokat adnak ki magukból, amelyek fokozatosan lassulva abbamaradnak. Lehajtott fejjel várok.

Amikor visszatér az erőm, kinyitom a szemem, és félig jobbra fordítom a fejem. Az ismerősen hullámzó formák mindjárt ideérnek. A fal újfent áthalad rajtam, majd megint végignézem, ahogy kiszakítja belőlem a szellemet. Szinte teljes intenzitásban izzik a képmásom a hártya túloldalán. Ezt követően az anomália eltűnik, és vége szakad a jelenetnek.

– ...ezért nem hagyhatja figyelmen kívül–

– Kérlek – szakítom félbe Parthenát, – hagyd abba. Tudom, mit ír elő a protokoll.

A hajó teljes némaságban siklik tovább a fehér masszában, amelyet a velem szemközti ablakon át követek. Percekig ülök a padon, üres fejjel számolom a másodperceket. A gondolataimat egy megfoghatatlan valami eltemette egy olyan helyre, amit képtelen vagyok elérni, így csupán a jelen maradt. Az itt és a most. Semmi más.

– Hányan vannak még rajtam kívül? – állok fel hosszú idő után.

– Csak az ön jele mozog, Adam. A szenzorok értékei szerint a legénység életjelei megfelelnek az általánosságnak, de a mozdulatlanságukat a rendszerem nem képes értelmezni, és kapcsolatot sem tudok létesíteni egyikükkel sem.

Végső soron olybá tűnik Chonak csak igaza lett.

– Ahogy én sem. Az adatok hogy állnak? Van egy olyan érzésem, hogy most lenne itt az ideje elindítani az utolsó Rugósiklót.

– Még negyvenhét Rugósikló van dokkban. Hogy érti, hogy az utolsót?

– Mivel szerintem a következő torzulás lesz az utolsó, és ennek a hajónak nem lesz legénysége. Nézz körül... Én vagyok már itt csak.

– A következő indítás kijelölt időpontja a földi idő szerinti áprilisban esedékes.

– Akkor már nem lesz mit elküldeni. Fogd az összes eddig összegyűjtött anyagot, szinkronizáld egy sikló tárolójával, és indítsd útnak. Ha valami csoda folytán, nem válnék én is szoborrá, vállalom a változtatásért a felelősséget.

– Folyamat elindítása. Megerősítés szükséges.

– Azonosító: ID-H00CCH22COOH. Megerősítem.

– Szinkronizálás állapota négy százalék.

Amíg várom, hogy elkészüljön az Inanna utolsó üzenete, céltalanul járom a hajó folyosóit. A társaim mozdulatlan testeit kerülgetem, és készülök a saját pillanatomra.