Valahol a táv kétharmadánál járhatok, amikor Parthena megszólal.
– Adam, torzulást észlelek bizonyos szenzorok által érkező adatokban.
– Hol? Hol vannak ezek a szenzorok? – kérdezem, mert sejtem, mi közeleg.
– A hajó elejében. A valótlan értékek száma egyre növekszik.
– Elölről hátrafelé tart?
– Igen.
– Ezesetben felesleges foglalkozni vele.
– Tisztában van vele, hogy minden beérkező adatot analizálnom kell, ezért a torzulásokat is értelmeznem...
Már érzem. Elért az irreális nyomottság. Az utolsó energiamorzsámat felhasználva a folyosón álló egyik padhoz lépek, aztán leülök.
– ...kell, majd az eredmények katalogizálása után... be... ke... öltene... – Parthena hangja egyre érthetetlenebbé válik, ahogy a hártya közeledik felém – ...ugósi...
A hangszórók innentől csupán sercegő, zúgó, vinnyogó zajokat adnak ki magukból, amelyek fokozatosan lassulva abbamaradnak. Lehajtott fejjel várok.
Amikor visszatér az erőm, kinyitom a szemem, és félig jobbra fordítom a fejem. Az ismerősen hullámzó formák mindjárt ideérnek. A fal újfent áthalad rajtam, majd megint végignézem, ahogy kiszakítja belőlem a szellemet. Szinte teljes intenzitásban izzik a képmásom a hártya túloldalán. Ezt követően az anomália eltűnik, és vége szakad a jelenetnek.
– ...ezért nem hagyhatja figyelmen kívül–
– Kérlek – szakítom félbe Parthenát, – hagyd abba. Tudom, mit ír elő a protokoll.
A hajó teljes némaságban siklik tovább a fehér masszában, amelyet a velem szemközti ablakon át követek. Percekig ülök a padon, üres fejjel számolom a másodperceket. A gondolataimat egy megfoghatatlan valami eltemette egy olyan helyre, amit képtelen vagyok elérni, így csupán a jelen maradt. Az itt és a most. Semmi más.
– Hányan vannak még rajtam kívül? – állok fel hosszú idő után.
– Csak az ön jele mozog, Adam. A szenzorok értékei szerint a legénység életjelei megfelelnek az általánosságnak, de a mozdulatlanságukat a rendszerem nem képes értelmezni, és kapcsolatot sem tudok létesíteni egyikükkel sem.
Végső soron olybá tűnik Chonak csak igaza lett.
– Ahogy én sem. Az adatok hogy állnak? Van egy olyan érzésem, hogy most lenne itt az ideje elindítani az utolsó Rugósiklót.
– Még negyvenhét Rugósikló van dokkban. Hogy érti, hogy az utolsót?
– Mivel szerintem a következő torzulás lesz az utolsó, és ennek a hajónak nem lesz legénysége. Nézz körül... Én vagyok már itt csak.
– A következő indítás kijelölt időpontja a földi idő szerinti áprilisban esedékes.
– Akkor már nem lesz mit elküldeni. Fogd az összes eddig összegyűjtött anyagot, szinkronizáld egy sikló tárolójával, és indítsd útnak. Ha valami csoda folytán, nem válnék én is szoborrá, vállalom a változtatásért a felelősséget.
– Folyamat elindítása. Megerősítés szükséges.
– Azonosító: ID-H00CCH22COOH. Megerősítem.
– Szinkronizálás állapota négy százalék.
Amíg várom, hogy elkészüljön az Inanna utolsó üzenete, céltalanul járom a hajó folyosóit. A társaim mozdulatlan testeit kerülgetem, és készülök a saját pillanatomra.
KAMU SEDANG MEMBACA
Fekete csillagok
Fiksi Ilmiah2038 október hatodikán az Egyesült Űrprogram útnak indította a világ három, valaha épült legnagyobb csillaghajóját. A Virocochát, a Nuadát és az Inannát. A sumér istennő nevét viselő hajó a Macskaszem-nebula felé tart azzal a céllal, hogy útközben a...