Till?

Az álom

A nap már lemenőben volt.Flake megint egy hatalmas veszekedésen volt túl feleségével.Fájt a feje és szédelgett,gondolta lefekszik aludni egy kicsit,de a hangok a fejében nem hagyták nyugodni.Egyre csak szajkózták hogy "ezt a csatát elveszítetted" és Flake sírt,sírt de nem is azért mert elveszíti a feleségét hanem a sok papírmunka és a sok üres beszéd amit a többiek vágnának az arcába.Nem bírta,kipattant a szeme és felült az ágyon.
-Phuu-rázta meg fejét és nem szólt semmit,csak elnézett balra,balra amerre a telefonja volt.Akkor még nem hitte hogy ez lesz a legjobb megoldás a problémájára.Flake nem igazán szeretett telefonozni,üres időtöltésnek tartotta.
De most még is megnyitotta a zöld fekete zenés alkalmazást a telefonján.Egyből fel is dobta neki a nagy"Rammsteint" és a Rammsteintól is a Rammstein című albumot.A kedvencét.Azért szerette annyira mert ezen volt egy dal.Egy dal aminek Diamant volt a címe.Felrakta a fülesét és egyből folyamatos lejátszásra tette.És valamit érzett az arcán.A nemrég kiszáradt könnycsatornái újra nedvesek lettek.És úgy érezte mintha Till neki súgná a fülébe"Du bist schön wie ein Diamant" és sírt.Sírt,sírt vergődött míg mindezt fel nem váltotta egy hosszú alvás.De ejtsünk pár szót arról az álomról amit akkor álmodott.Magát látta,magát látta ahogy egy hídon áll.De annak is a peremén és hirtelen jött az üresség érzése.Maga mellé pillantott és meglátott egy plakátot.A plakáton ez állt."A Rammstein együttes billentyűse Flake Lorenz kivált a bandából és többször is öngyilkosságot kísérelt meg."Flakéban megfagyott a vér.Ez mind vele történik,de mégis miért?Miért pont vele.De a másik oldalra pillantva megkapta a választ.A plakáton ez állt "Christian Flake Lorenz elvállt feleségétől" és ekkor Flake szívébe ezer kobra mart bele egyszerre,és már álmában is sírt.Mostmár tudta hogy mit keres ott ahol keres és egyre szomorúbb volt.A sok plakát azt írta hogy már próbálkozott öngyilkossággal,lehet....lehet hogy most és örökké megteszi és akkor vége mindennek.Nem csúfolják tovább hogy csúnya hogy szám kivetett és hogy örökké egyedül lesz.Már kinyújtotta az egyik lábát az ugráshoz mikor meghallott egy kiáltást,egy kiáltást ami mindig szíven üti.
-Flake ne tedd meg-kiáltotta az idegen
Flake meg sem fordult nem engedhette meg magának hogy Till így lássa.Ilyen gyengének muszály volt megőriznie a méltóságát.Érezte hogy egy könycsepp legördül az arcáról és a mélybe hull,és ugyanezt tervezte gyengélkedő testével
-Flake ne tedd meg-jött újra a hang
Ekkor Till már futni kezdett és megragadta Flake kezét.Mélyen a szemébe nézett és elkezdte.
-Flake nem teheted ezt magaddal,nagyon fontos vagy nekünk,ha meghalnál én is meghalnék több millió ember van aki a sírodnál borulna ha meghalnál.Nem teheted ezt ez önző lenne tőled.Én sírnék, üvöltenék ha meghalnál.-könnyezett már Till is és erősebben szorította mindennél Flake kezét.
-Denincs értelme az egész életemnek-szipogott Flake
-De van sok én nem is tudom....-kezdett Till extrémebben sírni
-Mi ütött beléd te sosem sírsz-mondta Flake szipogva
-De miattad megéri,mert én..mert én SZERETLEK-mondta Till és vissza rántotta Flakét a korlát másik oldalára.
Aztán amint átemelte szorosan magához is ölelete.
-Hé elég lesz,össze nyomsz-nevetett fel Flake
-Ezt mégegyszer nem csinálod,megígéred?-szipogott még mindig Till.
-Megígérem- bökte meg vállát Flake nevetve és tovább ölelkeztek