Till?

A reménysugár

De amíg Flake azon tűnödött a földön hogy mit tegyen most,egy hatalmas pukkanást hallott meg egy jól irányzott mély hangú "Scheiße" t
Most pont abban az állapotban nem volt hogy segítsen valaki autóján de amúgy megtette volna.De most inkább felállt és elindult volna be amikor valaki azon a nevén szólította amit már idők ideje óta nem hallott.
-Christian,segítenél egy picit?-szólt a mély hang amin érezni lehetett hogy sírt
Flake lassan megfordult,furdalta nagyon a kíváncsiság hogy vajon most mi folyik itt és ki ez. De amikor megfordult nem látott mást csak Tillt.Tillt kisírt szemekkel,rendezetlen hajjal,szomorú arccal,vérző homlokkal,és összegyűrt ruhával.Till sem akarta hogy kiszemeltje így lássa de hát muszály volt neki
-Entschuldigung,hogy vissza jöttem,nem akarlak zavarni tudom mennyi minden dolgod van most,meg amúgy sem szeretsz.De te értesz az autókhoz a legjobban és tudnál segíteni ha megkérhetlek-mondta letört hangon Till.
-Honnan veszed hogy nem szeretlek,mindennél jobban.De ÚRISTEN te vérzel,gyere be elállítom a vérzést-kapkodott Flake
-De te is vérzel,neked ki fog segíteni?-mutatott rá Flake megroncsolódott kezére Till.
-Ja azt majd megoldom én-mosolyodott el kínosan Flake és betessékelte Tillt.Till nem ellenkezett leült hát Flake kanapéjára.Flake pedig addig gyorsan elő szedte a kötszert és betadint.Till eközben csodálta a ház csodás berendezését.Forgatta fejét erre-arra és olyan kis megnyugtató volt olyan kis otthonos.Majd hirtelen maga elé bámult az asztalra.De azon belül is küzdött ösztöneivel hogy ne nyissa ki azt a kis cuki fiókot rajta.De Flake úgysem figyelt Till meg lélekben egy kisgyerek szóval megoldottuk a problémát.Lassan nyitotta nehogy Flake észre vegye hogy milyen turpisságot követ el.Mert amint ki nyílt olyat látott mint még soha.Egy egész kép kollázs az ő képeiről.Tudta hogy a legtöbbet feltehetően Flake lesi fotózta róla de nem érdekelte csak nyugodt volt tudván hogy a kiszemeltjének egy egész albuma van róla.De apropó idő közben Flake is befutott a kötszerekkel és Till elé állt.Majd megfogott egy vatta pamacsot és így szólt.
-Ez most kicsit égetni fog....kicsim
Tillnek ma a meglepődöttség napja volt mert most is meglepődött.
Kifújta a tüdőjébe börtönözött levegőt.
-Nem baj szeretlek babám-válaszolta
Flake pedig megint egy boldogság bomba lett.
Lassan ráhelyezte a vattapamacsot a megfelelő helyre.
-De miért bántottad magad?Ez nem volt szép dolog.
Till elpirult.Majd a pirulás gúnyos grimaszba ment át
-Ezt megkérdezhetném tőled is
-Igen én miattad vágtam bele a kezem a betonba mert azt hittem hogy elrontottam az összes esélyemet nálad,ha egyáltalán volt.-mondta Flake lehangoltan de visszavágóan
Till szemei elkerekedtek
-Miattam?De miért hitted ezt?De tudod mit most megerősítem hogy szeretlek és sosem hagylak el.Áll az alku?
-Áll-hullajtott egy könnycseppet Flake.
-De most komolyan hogy csináltad?-szólalt fel újra Flake.
-Bele vertem a fejem a kormányba és vertem és vertem még nem érzetem ezt a meleg de kielégítő folyadékot az arcomon.Tudod Flake én azt mondom neked hogy sok mindent kihozol belőlem,néha miattad kelek fel egy nehezebb napon azt remélve hogy észre veszed igyekvéseim,el sem hiszem hogy most sikerült-mosolyodott el Till.
Flake ekkor megint nem tudott uralkodni magán és teljesen átölelte Tillt.A két szerelmes szíve egymás mellet volt és egyszerre vert.Az illatuk is már teljesen összefonódott.Flake egy idő után eltávolodott Tilltől.
-Nagyon gyorsan ver a szíved!-jegyezte meg Flake
-Miattad-mosolyodott el Till