A bonyodalmak ellenére ( Draken x reader fanfiction) / BEFEJEZETT /

2.rész - Toman? Még mit nem!

Az előző részből : - Kényelmes Ken-chin válla? - mosolygott,én viszont még mindig nagyon dühös voltam.

- Te csak ne merj vigyorogni,mert esküszöm hogy fejbe verlek! - ordítottam rá.

- Na azt szeretném én látni, hogy egy magad fajta elbán Mikey-val. - röhögött rajtam a fonott hajú.

- Ne haragudj ránk Yn, csak segíteni szeretnénk. - folytatta tovább az alacsonyabbik.

- Akkor mondjuk segíthetnél abba ,hogy rá parancsolsz erre a gyökérre itt ,mert szeretnék végre innen lejutni!

- Kit neveztél te gyökérnek?! - kapta fel a vizet mondandómon.

- Jól van,tedd le Ken-chin! Nem az a célunk hogy magunk ellen fordítsuk a lányt,ugye?

- Chh. - bökött ki ennyit Draken,majd végre megállhattam a talajon a saját lábaimmal.

- Ugyan mibe akartok segíteni? - kulcsoltam össze karjaimat a mellkasom előtt.

- Láttuk hogy nem tudod magad megvédeni, ezért gondoltuk megtanítunk erre mivel Takemitchy barátja vagy,ő pedig fontos a számunkra. Mit szólsz hozzá? - nézett rám gyermekien Mikey.

- Lassan a testtel. Szögezzünk le néhány dolgot, oké? Az első : nem vagyok Takemitchy barátja, mivel eddig még csak pár mondatot váltottam vele. A másik : miért akartok engem önvédelemre tanítani? Semmi közöm nincs hozzátok.

- Jó jó,ebbe teljesen igazad van,megértelek. Mondjuk úgy, hogy érdekes lánynak tűnsz,és ha kicsit kikupálunk, akkor fontos tagja lehetnél a bandának. - a magassabik továbbra is csak némán figyelte a beszélgetésünket Mikey-val.

- Banda? Na nem nem, erről szó sem lehet. Huligánokkal nem vegyülök. - jelentettem ki. Remélem mostmár béken hagynak.

- Tudd hogy kivel beszélsz! A Tokyo Manji főnöke áll előtted! - emelte fel hangját Draken,én pedig értetlen pillantásokkal méregettem az előttem lévő srácot.

- Ő mint főnök? Na ne röhögtess! - kezdtem bele a nevetésbe. Erre a fonott hajú teljesen idegbe jött,majd felém kerekedett.

- Ne merj így beszélni Mikey-ról! - nézett a szemembe,mire azonnal elszállt minden bátorságom.

- Ken-chin,ne ijeszd már meg szegényt. Szerintem így is szemét alakoknak tart minket,ne ronts a helyzeten. - rángatta el tőlem őt a haverja.

- Sajnálom hogy így beszéltem veletek. - hajoltam meg előttük. Jobban belegondolva tényleg elég nagy parasztság volt tőlem amiket a fejükhöz vágtam, pedig tegnap ha ők nincsenek, akkor ki tudja mi történt volna.

- Semmi baj. Ugye Draken? - pillantott Mikey a mellette állóra,azonban ő erre elfordította a fejét.

- Veletek tartok,és mostmár szeretnélek titeket jobban megismerni. - néztem rájuk szégyenkezve.

- Ennek örülök. Akkor eljönnél velünk a gyűlésre? Holnap fogom megtartani este. Ha gondolod elküldök érted valakit hogy vigyen oda,mert nekünk Ken-chinnel dolgunk lesz előtte.

- Persze, köszönöm szépen! - búcsúztam el tőlük, majd visszamentem a szobámba.

Egész este máson se jártam az agyam, mint az elmúlt 2 nap történésein. Nagyon megértőek, legalábbis Mikey az. Draken igencsak nehéz eset, pedig egyidős velem,mert Takemitchy-től megtudtam. Azt is, hogy Mikey 1 évvel idősebb nálunk,ami elképesztő,mert fiatalabbnak néztem volna. De én meg az önvédelem, nagyon messze áll egymástól. Mármint késsel még úgy ahogy megtudom magam védeni,de puszta kézzel esélytelen. Márpedig itt csak a kezeimre számíthatok,mert utána néztem a bandájuknak és elképesztő dolgokat tudtam meg. A két főszemélyről találtam inkább több infót, viszont a banda tagjairól egyenlőre semmit sem. Na mindegy, holnap elvileg megismerhetem az ottaniakat,szóval ez annyira nem probléma.