A bonyodalmak ellenére ( Draken x reader fanfiction) / BEFEJEZETT /

5.rész - Inkább Hanma, mint Takemitchy

Az előző részből : - Ha nem hiszel nekem akkor nyugodtan hagyd el a társaságunkat,de az igazat mondtam. Kérlek azért próbálj megbízni bennünk. - tette le a hívást.

Egyedül maradtam a gondolataimmal. Sírva estem össze,miközben az asztalba kapaszkodtam. Az egész nappalit átjárta a zokogásom. Valaki sietősen jött oda hozzám,majd letérdelt elém.

- Hé,mi a baj? - nyúlt állam alá az ismerős alak, végül felvettem vele a szemkontaktust.

- Nem bízok bennetek Draken. - kapkodtam a levegőt.

- Mi történt? Kérlek próbáld elmondani. Szeretnék segíteni.

- Segíteni akarsz? Akkor forgasd vissza az időt! - kiabáltam vele egyre jobban.

- Mond már el hogy mi van! Így képtelen vagyok akármit is tenni. Kérlek Yn! - nézett rám szomorúan.

- Kazutora megölte Mikey bátyját...ez igaz?

- Igen igaz. De te erről honnan tudsz? - tett fel hasonló kérdést mint Mikey.

- Először az unokatestvéremtől kaptam egy üzenetet. Utána felhívtam Mikey-t,aki elmagyarázta a történteket. De..ő ilyet nem tenne. Kazutora jó ember. - zokogtam egyre jobban. Valamiért elpanaszoltam Drakennek a bajomat, pedig ő volt az egyik aki börtönbe juttatta az utolsó családtagomat,vagyis elvileg,mivel Kazutora többes számba írta a tettes szót.

- Figyelj...veled lehet hogy kedves,de hidd el,nem az. Ő a legszemetebb alak akit ismerek. Ne hagyd magad befolyásolni! - vont szoros ölelésbe,amit valamilyen módon viszonoztam.

- Sajnálom. Mindegyikőtöket szeretem,és hiszek a szavatokban. Ha tényleg így volt minden amit mondtatok akkor mellettetek vagyok.

- Bennünk megbízhatsz. Sosem hagynánk téged cserben. - törölte le arcomról a könnycseppeket. - Jobban vagy?

- Igen, köszönöm. - segített felkelni a földről,majd kicsit még beszélgettünk erről. - Egyébként hogy hogy ide jöttél? - váltottam témát.

- Gyakorolnunk kellett volna,de ezek után hagyjuk. Nekem is van ám kérdésem. A motorom hogy került ide az éjszaka kellős közepén?

- Elhinnéd ha azt mondanám én vezettem? - nevetve pillantottam rá.

- Igen. - mosolyodott el.

- Hah?

- Mindig megtudsz minket lepni valamivel. Ezen sem csodálkozom ha tényleg így volt.

- Ennek örülök. - dőltem hátra. Épp kezdtem teljesen megnyugodni,mikoris Mikey lépett elém a nagy semmiből.

- Bocsánatot kérek Yn amit Kazutoraval tettem,de megölte a bátyámat. - hajtott előttem fejet könnyes szemekkel,ami által teljes mértékben lesokkolódtam.

- Erre semmi szükség Mikey! Draken már meggyőzött a történtekről. - néztem rá kedvesen,mire megölelt.

- Köszönöm Yn.

- Vegyük úgy, hogy semmi nem történt. Oké? - öleltem őt vissza,és éreztem hogy bólintott.

- Mostmár béke van, tehát....válthatnánk mostmár erről a nyomott hangulatról valami jobbra? - húzta fel az orrát Draken.

A délután további részét hárman töltöttük. Olyan szinten bizalmat fektettem beléjük, hogy képes voltam inkább az ő pártjukat fogni az unokatestvéremé helyett. Lehet ez miatt bűntudatom lesz, viszont jobb lesz így. Főleg ha eljön annak a bizonyos dolognak az ideje,amit mi csak Kazutoraval tudunk. Este fele fogtam magam,majd az egyik fiú lakásához mentem,akivel jól esett volna most beszélgetni.