Az előző részből : Akármennyire szeretem őket,nem keverhetem bele ilyenekbe a srácokat. Pláne nem úgy,hogy ez egy 1v1 lesz.
- Yn-chan,küzdj meg Mikey-kunnal. - jelentette ki Takemitchy,mire mindannyian értetlen pillogással méregettük őt.
- Már boccs Takemicchi de ez hogy jön ide? - tette fel a kérdést Mitsuya.
- Ha Yn képes legyőzni Mikey-kunt, akkor ezer százalék hogy Kazutoraval is elfog tudni bánni.
- Ez egyébként nem akkora hülyeség. Egy próbát megér. Benne vagytok skacok? - nézett ránk Draken,mi pedig az alacsonyabbik szőkével felvettük a szemkontaktust.
- Nos,mit mondasz? - állt meg előttem Mikey,majd kezet nyújtott hogy felsegítsen az ülő helyzetemből.
- Vágjunk bele! - fogadtam el a segítségét.
Kimentünk a kertbe,amit már lassan harctérnek lehetne elnevezni. A párbaj előtt még elmondtam nekik, hogy nekem a gyilkolásos résszel nagyobb bajom van mintsem a küzdelemmel,de erre csak azt kaptam válaszképp, hogy most ne ezen aggódjak. Előbb próbáljam meg legyőzni Mikey-t. A fiú egyből nekem támadt és szokásosan a rúgás technikáját használta,amit rezzenéstelenül kivédtem, pedig elég váratlan volt.
- Ez elképesztő! Kivédte Mikey legjobb módszerét. Hasonlóan erős lehet a lányunk mint Hanma. - lepődött meg rajtam Chifuyu, viszont ezzel felcseszte az agyam.
- Te csak ne merj engem Hanmahoz hasonlítani! - ordítottam rá,közbe annyira a bosszúvágyamra koncentráltam, hogy sikerült elég rendesen megütnöm az ellenfelemet, ezáltal oldalra fordította a fejét. - Basszus ,sajnálom! Jól vagy M... - be sem tudtam fejezni,mert én is kaptam tőle ütést.
- A harc alatt akárki legyen az ellenfeled, ne sajnáld meg! - közben folyamatosan támadott amiket egyértelműen kitudtam védeni. - Legyen az a barátod,családtagod vagy akárki aki fontos a számodra. Ha itt elbuksz, akkor buksz mindent. - továbbra is csak védekezni tudtam,amit egy idő meguntam. Fordítottam a helyzeten, ezáltal ő próbált kitérni az ütéseim alól.
- Ezek emberből vannak egyáltalán? Mármint Mikey világ életébe így harcolt,de Yn... - hallottam meg Mitsuya hangját a távolból.
- Na ja, valószínűleg már engem is felülmúlt. Ne hagyd magad Yn! - ordította oda nekem Draken, viszont az ő hangját meghallva elvesztettem a koncentrációmat,majd a földön kötöttem ki,Mikey pedig leguggolt velem szemben.
- A második fontos dolog : soha ne hagyd hogy elvonják a figyelmed. Ezalól Ken-chin sem kivétel. - nézett rám komolyan. Összeszedtem magam, tehát folytattuk tovább. - Ken-chin, mondj még neki valamit,mert úgy látszik a koncentrációja hamar elszáll ha rólad van szó.
- Mikey-kun ez ostobaság,ellened senki nem tudna győzni,így meg pláne nem. - kiabált Takemitchy. A két szőke ezzel mit sem foglalkozott. Ezután folyton beszélt hozzám Draken,ami nos elég zavaró volt. Végül annyira elgurult nálam a gyógyszer hogy sorozatos rúgást vittem véghez,az egyik pedig leterítette az ellenfelemet.
- Ezt...ezt nem hiszem el. Sikerült neki? - megfordultam a hang irányába. Cifuyutól jött a kérdés. - Yn vigyázz! - amint ezt meghallottam,szemrebbenés nélkül tértem ki az immáron újra rám támadó ütése elől,majd végleg leszámoltam vele. Győzedelemképp ráültem a csípőjére,aztán gondoltam szólásra nyitom a szám.
- Szemétség volt Drakent erre kérni, dehát ennek ellenére sikeresen teljesítettem,ugye? - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Látod,már a legelejétől mondtam hogy mindannyiunknál erősebb leszel. Ha engem képes vagy legyőzni, akkor számodra az ellenfél fogalma nem létezik. - miután ezt befejezte, segítettem neki felállni. Tudom hogy most hagyta magát, nagyon is,de attól függetlenül nem kímélt. Odamentünk a többiekhez,akik kitágult pupillákkal néztek végig rajtunk.
![](https://img.wattpad.com/cover/347298781-288-k501791.jpg)
VOCÊ ESTÁ LENDO
A bonyodalmak ellenére ( Draken x reader fanfiction) / BEFEJEZETT /
FanficA sztori Motoyoshi Yn-ről szól ,aki egy átlagos 17 éves gimnazista lány. Váratlan módon ismerkedik meg két korabeli sráccal,akik nagy hatással lesznek a jövőjére. Az életét az unokatestvére is megnehezíti,aki egyáltalán nem kedvelt személy a Tomanná...