A bonyodalmak ellenére ( Draken x reader fanfiction) / BEFEJEZETT /

10.rész - Hiba volt Mikey

Az előző részből : - Ne haragudjatok de ismerlek titeket? - pillantottam rájuk értetlenül.

- Haha, nagyon vicces. Egy percre majdnem bedőltem neked. - szólt hozzám egy ezüst színű hajú srác.

- Komolyan kérdeztem. Kik vagytok? És hol vagyok? Mi ez a hely?

- Isten most gyere le....

- Azt ne mondjátok hogy emlékezet kiesése van. - mondta a többieknek a közepesen hosszú hajú szőke,akinek néhány tincse hátra volt kötve.

- Jó oké, akkor kezdjük az alapokkal. Én Mitsuya vagyok. Ő itt - mutatott a tőle jobbra állóra - Chifuyu. Ő pedig Mikey,de ezzel ne foglalkozz. - legyintett a másik felé,mire kuncogott egyet.

- Hé! Ne nézz engem semmibe,a Toman vezére vagyok Mitsuya! - rivallt viccesen rá Mikey.

- Draken meg hát...ő nemsokára itt lesz. - folytatta tovább.

- Draken? - kérdeztem értetlenül.

- Igen,ő a barátod. Mármint barát barát. Érted. - nevette el magát emlékezeteim szerint Chifuyu. - Magadról mennyit tudsz?

- Öhm... A nevemre emlékszek és az életkoromra. Semmi másra. - szuper. Körül vagyok véve fiúkkal,akik azt se tudom kicsodák. Ráadásul minden emlékem elveszett. Pompásak a kilátásaim.

- Yn,végre magadhoz tértél! - ült le mellém egy elég magas szőke hajú srác,majd szorosan megölelt.

- Te vagy ezek szerint Draken. Yn vagyok. De ezt biztosan tudod. - nyújtottam felé tisztességesen kezet.

- Ez meg...ez most valami szivatás igaz? Melyik gyökérnek az ötlete volt? - nézett a többiekre komolytalanul.

- Elakartuk volna mondani amint ide értél...Ken-chin figyelj...Yn összes emléke elveszett. - magyarázta el neki Mikey.

- Ez még mindig a prank része,igaz? Mondjátok hogy ez valami rohadt nagy átverés. - a fiúk szomorúan megrázták a fejüket.

- Vissza kell hoznunk az emlékeit, máshogy hasztalan az egész. Max új életet kezdene. - vetette fel ötletnek Mitsuya.

- Segítenétek nekem? Mégis miért vagytok velem ilyen kedvesek?

- Tudod Yn...te vagy a társaságunk húga. Veled teljes a baráti körünk na meg persze Takemitchy-vel aki most elutazott. - vakarta meg tarkóját Mikey.

- Akkor mivel kezdjük? Tudom! Vigyük el motorozni. - ugrált örömében Chifuyu.

- Félek a motoroktól. - húztam magam elé térdeimet. - Lehetne valami más?

- Lenne egy praktikusabb megoldás. Felváltva próbálnánk megtenni a tőlünk telhetőt. Minden nap valaki más foglalkozna Yn-nel.

- Szuper ötlet Mitsuya. Én leszek az első. Gyere Yn. - rángatott ki az ágyból Chifuyu.

Rengeteg helyre elmentünk. Voltunk valami fura bár szerűségbe, viszont egyáltalán nem rémlett semmi. Pedig elvileg itt jól éreztem magamat velük. Ezután a kikötőhöz vettük az irányt. Gyönyörű volt a hely a naplementében, de szintén semmi.

- Hmm, pedig ezek a fontosabb helyek. Mi legyen a következő? - gondolkozott hangosan a mellettem sétáló.

- Mondjuk lehetne a házam? Kezd sötétedni és fázom. - vacogtam mondatom közepette.

- Ohhh persze, bocsi. - mosolyodott el kínosan. - Tessék,itt a pulcsim. - adta rám az előbb említett ruhadarabot.