It just happened! Part 2: The fate

az új Jeon

Gyorsabban teltek a napok mint hittem. Napokból hetek lettek, hetekből meg hónapok és újra itt vagyunk.

-J-Jungkookh...siess...-hajtotta hátra fejét kínjában. Éppen a kórház felé tartok ugyanis drága lányunk ki szeretne jönni. -Itt vagyunk! Gyere!-kisegítettem a kocsiból és befutottam a kórházba. -Jin! Megint...-szóltam oda a dokinak aki azonnal bevitte a műtőbe.

És igen...megint 45 perc szenvedés, de megérte ugyanis újra meghallottam azt amit 2 évvel ezelőtt. Második lányom is felsírt.....a műtőből egy orvos lépett ki aki tájékoztatott hogy 10 perc múlva be lehet menni Chimhez.

-Jungkook!-hallottam meg egy ismerős hangot. Kíváncsian fordultam meg és kit látnak meg szemeim, jimin nagyszülei.-Sziasztok! Hogy-hogy itt?-érdeklődtem kedvesen.-Éppem kivizsgáláson voltunk mikor megláttunk téged.-mondta Jennie.-Jimin?-lépett közelebb.

-Ji-ezt nem tudtam befejezni ugyanis nyílt az ajtó és az előző orvos lépett ki rajta.-Bemehet az apuka. Önök?-fordult a két idős felé.

-Park Jimin és Jeon Jeongguk hozzátartozói vagyunk...vagyis igazából csak Park Jiminé de a férje szóval..igen..-jött zavarba Jennie és inkább Taeyang felé nézett.

-ÁÁÁá..szóval önök a titokzatos nagyszülők?-kezdett beszélgetést de én már látni akartam a lányomat.

-Khm..Jin..a lányom?-böktem meg a vállát mire feleszmélt és beengedett a szobába. Lassan nyomtam le a kilincset majd beléptem a kis helyiségbe. Ott feküdt életem szerelme karjaiban a kis csöppséggel, már oda akartam volna menni de nyílt az ajtó és Suga nyitott be Iseullal az oldalán. Gyorsan realizáltam mi van és kisiettem a szobából a két jövevényt is kitolva. Iseult gyorsan lepasszoltam a dédszüleinek míg félre húztam volt tanítványom.

-Mi a túrós, mákos faszomat kerestek ti itt?-kértem számon.

-Már nem vagy a tanárom Jungkook!-tette keresztbe karjait.

-Nem mondod! Azt kérdeztem hogy miért van a kórházban Iseul?-kérdeztem egy picit csendesebben és kedvesebben.

-Tudod éppen sétáltunk mikor elhajtottál mellettünk sietve így gondoltam mivan így idejöttünk. Na de én megyek légy jó...Jeon...-nézett gyilkos szemekkel. Istenem még mindig haragszik hogy kirúgattam? Erről majd még beszélek vele de most Jimin és Iseul fontosabbak.

-Apa hol van anya?-ugrott fel az ölembe.

-Abban a szobában! De nem csak anya van ott hanem a húgod is!-indultam el ÚJRA az ajtó felé. Most is mint nem rég lassan nyitottam be mire Iseul kiugrott az ölemből és az ágyra mászott. Jaj.-ANYA!! Jól vagy?-mászott mellkasára. Hírtelen realizáltam hogy mikor elsőnek akartam bejönni akkor még ott volt a 2.lányom így gyorsan odafutottam.

-Iseul! Óvatosan, összenyomod a...-vettem észre mögöttem a kiságyban lányomat. Édesen szuszogott háton fekve pici nyuszijával együtt. Megnyugodva fordultam párom felé aki Iseult puszilgatta.

-Szerelmem....hogy vagy?-csókoltam homlokára miközben leültem a mellette lévő székre. Erre Iseul átmászott az én ölembe és onnan figyeltük Jimint aki meg minket nézett pici gombszemeivel.

-Ugyan olyan szád van mint apádnak!-simított ki egy tincset szeméből. Ekkor megfordult ölembe és mellkasomnak döntötte fejét.

-Láthatom a húgom apa?-nézett fel pici szemeivel. Én elvesztem szemibe mert Jimint láttam benne.

-A szemed...a szemed anyádé...-könyesedett be szemem, amit amint észre vett Jimin kiküldte Iseult a szobából Jenniékhez majd felült hozzám mire én lehajtott fejjel sírtam...

-Héhé...drágám..mi a baj?-simitott arcomra amit nem voltam hajlandó felemelni, nem mutathatom magam gyengének...

-Se..semmi-szipogtam, majd erőszakosan letöröltem könnyeimet.

-Naa...drágám..-húzta ölébe fejem, amire még jobban eltört a mécses. Sosem sírtam ennyire, nagyon félek hogy elvesztem Jimint és Iseult, hogy nem tudom őket megvédeni.

-Nem tudom teljesíteni...nem megy...sajnálom....-motyogtam ezt magam elé folyamatosan....-mi van ha elbukok?...segíts...-markoltam meg kórházi ruháját Jiminnek?

-Mi...mi nem fog menni drágám..-csuklott el hangja...nem szeretem ha sír így inkább felemeltem fejem és ajkaira hajoltam. Ledöntöttem az ágyra majd ott folytattam a csókot. Kezeit nyakam köré fonta és úgy húzott közelebb. Ekkor megéreztem valami hideget arcomnál így édes ajkaitól el nem válva simítottam arcához...könnyek..sír..miattam..erre ha lehet meg több könny folyt le arcomon találkozva övéivel. Levegő hiány miatt elváltunk de én visszahajoltam arcához lecsókolni könnyeit. Mikor elhúzódtam tőle ó is megcsinálta ugyan ezt a mozdulat sort így csikizve arcomat.

-Miért sírtál?-simított ki egy hosszabb tincset szememből. Erre lehajtottam a fejem és elmotyogtam mit mondott Taeyang még Maldívon.

.......

-Jungkook! Csak még egy percre gyorsan!-hívott vissza Taeyang. Visszaléptem elé viszont Jimin nem vette észre ugyanis lányunk túl gyorsan húzta az óceán felé.-Jó ez így hogy nem hallja.-suttogta.

-Szóval szereted az unokám?-kért számon. Erre hitetlenkedve néztem rá.

-Persze hogy szeretem. Életem szerelme...-léptem közelebb.

-Kérlek vigyáz rá! Nagyon törékeny...kérlek...ha mi nem leszünk..vagy az anyja..neked kell rá vigyázni Jungkook. Te vagy a mindene mint a lányodnak is.-lépett mellé Jennie könnyes szemekkel. Én is bekönnyeztem a hallottak miatt így együtt szipogtunk.

-Az életem árán is vigyázok rá! Megígérem!-hajoltam meg de ekkor hallottuk hogy pici tappancskák futnak felénk, erre gyorsan rendeztük magunkat és mosolyogva néztünk Chimék felé.

-Nem jössz?-simított arcomra.

-De megy már a herceged csak a papírokat ellenőriztük!-puszilta meg arcát Jennie.

.......

-Tényleg ezt kérte?-sírta el magát picim mire elmosolyodtam.

-Bizony...és én teljesíteni fogom ezt a parancsot. Az életemnél is jobban fogok rátok vigyázni.-ültem le a székre. Ekkor Jimin nagyszülei és Iseul lépett be.

-Jól vagy drágám?-sietett oda Jennie.

-Hol van a déd unokám??-szólalt meg végre Taeyang. Erre Jimin a kiságy felé mutatott majd Taeyang ide adta nekem lányom.

-hogy hívják?-simított fejére a két idős. Bevallom hogy nagyon nagyon sokat gondolkodtunk ezen. Iseulnál könnyű volt mivel ő volt az első így az álom nevet adtam neki de ha a nőbére harmatot jelent legyen neki is valami ilyesmi így jött a..:

-Jeon Ha-Neul....