Na, hogy ne csak idegből írjak verseket,
Most egy újat, tiszta lappal kezdhetek,
De ez most megint neked szól.
Nem tudom miért, tán megszokásból.
Tegnap nagyon sokszor elmondhattam,
Hogy téged mennyire szeretlek,
De te is csak azt felelted,
Hogy mondjam, ne tartsam magamban.
Ugye? Mennyivel jobb nyugodtnak lenni
És arról az emberről verselni,
Akit végre a szívem képes szeretni!
Mennyivel jobb a gondokat elengedni!
Ugye szabad szeretnelek?
Ugye nem kéred majd, hogy eresszelek?
Én komolyan mondtam, hogy rettegek
Attól, hogy te is majd azt teszed velem.
Csak remélni tudom,
Hogy te nem használsz ki
Úgy, mint az összes többi,
Mert már bízni nem nagyon tudok.
Igaz, hogy azt mondtam néked,
Hogy annyira szeretlek téged,
Hogy megbízok benned oly mértékben,
Hogy arra nincs is tán szó lényegében.
De szerintem te is tudod,
Hogy a nyakam körül feszül a hurok,
Ha csak arra gondolok,
Hogy újból csak csalódhatok.
Nem tudom miért ver engem az Isten,
Mi az oka annak, hogy ezt érdemlem.
Pedig szenvedtem már bőven eleget,
Ezért is olyan jó, hogy veled lehetek.
A te közeledben
Megnyugvás száll a lelkembe,
Mint mikor elveszed az eszemet
És dobogni kezd valami keblemben.
Igen, van ott egy szív nevű dolog
És van, hogy az erősebben dobog,
Már csak attól, ha számat megcsókolod
Vagy látom a mosolyt, mit én okozok.
2023. 07. 27. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim//III.//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző két rész már annyi verset tartalmazott, hogy ráms...
