Verseket írok,
Mégis prózákat tanulok könnyen.
Lehet azért bánok a rímekkel ilyen szörnyen.
Ennyi, én már nem bírom,
Mindjárt kicsordul a könnyem,
Én nem álmodhatok magamnak jövőt
Olyan könnyen.
Olyan könnyen, mint mások,
Mert míg lábaimon újra nem járok,
Addig csak magam alatt ások,
De lehet, hogy épp fát vágok.
Szokták mondani,
Hogy az életed könnyen el lehet rontani,
Főleg, ha magad alatt vágod a fát,
Amire éppen másznál.
Rájöttem, hogy én ezt csinálom
Minden alkalommal mikor azt kívánom,
Bárcsak ne lenne holnap.
De legyen! Mert lehetne rosszabb!
De valamiért mégis itt vagyok,
Most is épp nyomot hagyok.
Lehet nem alkotok nagyot,
De legalább még maradok.
2023. 10. 14. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim//III.//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző két rész már annyi verset tartalmazott, hogy ráms...
