Verseim//III.//

Levél az embernek, aki összetörte az álmaim

Azt hittem szerettelek...
De cserébe szép lassan elvesztelek.
Nézhetsz engem hülyének,
Hívhatsz nyugodtan kövérnek,
De egy valamit sosem fogsz megérteni:
Milyen valakit igazán szeretni.
Lehet, hogy ez a versem most durva lett,
De te mondod mindig, hogy nem a szó
beszél, hanem a tett.
Én meg már azt sem tudom mi lenne jó.

Szeretek rólad álmodni.
Szeretem azt hinni, hogy te nem fogsz elhagyni.
De előbb-utóbb te is olyan leszel, mint az összes többi.
A különbség csak annyi, hogy neked sikerült az álmaim is összetörni.

Hogy miért? Mert szerettelek!
Mert elhittem, hogy téged kerestelek,
De most is, ahogy írom ezt a levelet,
Azon nyomban elkeseredek.

Én minden szavadnak hittem,
Hogy te az én terhemet is vitted.
Dehogy vitted te azt!
Csak visszapasszoltad anyámnak,
Mint egy utolsó paraszt!

Igen, most leírtam az őszintét.
Te is csak belülről szétszedtél,
Hamis vágyakra késztettél
Úgy, hogy semmi rosszat nem tettél.

Csak szimplán közölted az elején,
Hogy valójában rossz ember vagy.
Hogy velem semmi rosszat nem tennél
És a jövő konkrétan hidegen hagy.

Ha nem mondtam vagy ezerszer,
Elmondom még most az egyszer,
Melletted egy biztosabb jövőt láttam,
Ezért hittelek valaki másnak.
2023. 10. 15. - B. R. M.