𝐼𝑛𝑠𝑡𝑎𝑔𝑟𝑎𝑚 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

•83•

{pár hónappal később}

yoyo 🐱
--------

Yoongi...

Mit csináltál?!?

Semmit!!!

Hm. 🧐
Akkor lökjed mivan.

Kezd minél nagyobb bűntudatom lenni...
Már több hónapja együtt vagyok Taehyunggal és még most sem mertem neki el mondani a Lisás dolgot.

Hát fiam.
Nem csodálom hogy bűntudatod van.
Már régen el kellett volna neki mondanod haver.
Szerintem már te is tudod hogy Tae milyen, talán már jobban ismered őt mint én.

Igen tudom...
Tudom hogy mennyire megértő, minden kis apró részletre oda figyel, jó hallgatag és nem ítél vagy haragszik meg semmi miatt.
Kedvessége határtalan...
Nagyon szeretem őt Yoongi...
Soha életemben nem szerettem senkit úgy mint őt, nem akarom el veszíteni egy ilyen kis semmiség miatt...

Akkor mond el neki ma Kook.
Hívd át magadhoz, vagy menj te hozzá és beszélgess vele.
Úgy senki nem zavar majd titeket, nyugodtan el mondhatod neki az elejétől mindent.

Rendben...

Meg fogja érteni.

És ha nem?
Mivan ha miután el mondom kiabálni kezd és ott hagy engem?

Tudod ez is egy opció.
Jobban jársz ha erre is fel készíted magad, azért ne bízzuk el ennyire magunkat.
Ha kiabálni kezd akkor hagyd hogy ki adja magából, azután meg próbáld meg nyugtatni.
Bakker nem veszekedtettek még?!?

De...
Már volt pár vitánk.

Akkor minek kell el magyaráznom?!

Senki nem kért meg rá hogy el magyarázd.

Ez igaz baszki. 😑

Jól van megyek fel hívom Taehyungot.

Sok sikert!
-------------------------------

～♡～

Jungkook görcsösen szorította telefonját és az idegességtől meg izzadni kezdett.
Nagyon félt, hogy az idősebb majd mit fog szólni, ha ezt el mondja neki. Félt, hogy talán elhagyná őt, ha elmondja neki.

És nem akarta el veszíteni. Úgy érezte, hogy az idősebb nélkül már nem tud élni, nélküle már nem tud levegőt venni.
Olyannyira bele szeretett, hogy vele akarja le élni az egész életét.

Remegő ujjakkal nyomott rá szerelme nevére a telefonban és mielőtt a füléhez emelte a készüléket, vett egy mély levegőt és be csukta szemeit.

- Szia, szerelmem.- köszönti őt bájos hangján és Jungkooknak még látnia sem kellett, hogy tudja ajkait gyönyörű mosolyára húzta.

Amint meghallotta az idősebb édes hangját a szíve fájdalmasan dobbant egyet. Szemét be csukta és kezét a szívéhez emelte és meg markolta ott pólóját.

- Szia, édesem.- az ő hangja koránt sem volt olyan bájos, mint az idősebbé. Hallani lehetett a hangján, hogy szomorú és ezt párja természetesen észre is vette.
- Mit csinálsz?

- Itthon vagyok, nemrég vittem ki Taniet sétálni.- nem kérdezett rá egyből, hogy mi a baj, azt hitte, hogy majd a fiatalabb magától el mondja neki.
- És te, Jungkookie?

- Én is itthon vagyok...- hajtja le fejét egy újabb sóhajtást hallatva, és ebből Tae csak a mély sóhajt tudta ki venni.
- Át jönnél?- kérdezi meg szinte suttogva.

- Mi a baj, nyuszi?- aggódalmaskodik. Közben már állt is fel a kanapéról, magához vette a kocsi kulcsot és a ház kulcsait és már igyekezett is párjához.

- Csak fáradt vagyok és látni akarlak. Nagyon hiányzol...- Taehyung szíve egy hatalmasat dobbant, és annak ellenére, hogy aggódott, el mosolyodott a fiatalabb szavain.

- Öt perc és ott vagyok.

- Édesem.- szólítja meg mielőtt le tenné a telefont.
- Nagyon szeretlek...

- Én is szeretlek, Kook...

Az idősebb csak még jobban aggódott. Tudta, hogy nem csak azért hívja át mert hiányzik neki. Jungkooknak szokása őt fel hívni és azt kérni tőle hogy át menjen hozzá, de olyankor mindig boldog a hangja és szokása szerint kötekedik is az idősebbel.

Most viszont szomorú volt, és ezt Tae tudta. Már ismerte annyira, hogy csupán csak a hangjából megtudja milyen kedve van szerelmének.

Amíg Taehyung az autójában aggódva a fejét törte, hogy vajon mi történhetett.
Jungkook a kanapénján el terülve idegeskedett, és ő azon törte a fejét, hogy hogyan is kezdjen bele ebbe az egészbe.

De annyi biztos, hogy nagyon félt.
A szíve zakatolt, de most nem attól a jó érzéstől.
Az a fájó érzés szorította össze szívét, és folyton azt mondogatta, hogy legyenek már túl ezen végre.
-------------------------------

～♡～