Új szobatárs 『taekook』

Halló?

Reggel lett. A napsugarak mintha simogatták volna arcomat. Végre hétvége. El se hiszem. Ez a hét fárasztó volt. Yeontan az arcomat nyalogatta, amin nevetnem kellett egyet. Kimásztam ágyamból és megindultam a konyha felé. Forraltam vizet, beletettem a teafiltert, azt hadd szóljon. Jut eszembe! Fel kell hívnom azt a srácot. De előbb legjobb haveromat Jimint.
-Szia Jiminie!!!-sikítom a telefonba.
-Jesszusom Tae...úristen...mennyi az idő? Hajnali nyolc????!!!! Te normális vagy amúgy?-kérdi álmos hangján.
-Nem. Mondanom kell valamit. Lakótársam lesz!-mondom lelkesen. El se hiszem hogy így örülök...
-Mi a fasz?!-kérdi Jimin teljesen letaglózva.
-Olvastam egy hirdetést és onnan. Ma fogom felhívni.
-Ok Taehyungie a te döntésed. De most visszafekszem, mert felébresztettem Yoongit...-suttogja a telefonba ijedt hangon. Yoongi a barátja. Fél éve együtt vannak. Olyan aranyosak.
-Rendben Jimin! Jó éjt.
-Bye Taetae!-majd lerakja. Huhhh izgulok. Most fogom felhívni ez a Jung nem tudom kit. Kicsit ideges vagyok. Mi lesz ha nem megy bele. Már elmondtam Jiminnek. És ha ő úgy tudja hogy lesz, akkor lesz. Nincs mese. Lassan bepötyögöm a számot. Kicsöng.
-Halló?- kérdi egy igazán férfias hang.
-Ömm hello, Kim Taehyung vagyok. Te vagy az aki szobatársat keres?-kérdem óvatosan.
-Igen én, Jeon Jungkook.
-Arra gondoltam, hooogy...talán...beköltözhetnél hozzám. 21-es lakás. Nekem is van kutyám, úgyhogy nem lesz gond hogy neked is van.-vettem lazábbra a dolgokat.
-Ohhh szuper!!! Nagyon köszönöm!-ujjong.
-Nincs mit. Mikor jönnél?
-Hát. Nagy baj lenne ha...ma?-ezen egy kicsit megszeppentem, mert a ház olyan mint Hirosima, amikor ledobták rá az atombombát.
-Öm, rendben van. Előkészítem a másik szobát neked!
-Nagyon köszi! Szia!
-Szia!-tettem le én a telefont. Huhh ez jól ment. Nincs más dolgom mint...pakolni...jaj istenem. Hol álljak neki? De a helyzeten az sem segített, hogy Taennie (így becézem Yeontant) rápisilt a szőnyegre.
-Ohhh te pisis kutyaaaa.-nyavajogtam, majd kizártam az erkélyre. Kicsit nyüszögött és láttam, ahogy a mancsát végighúzza az üvegen. Jelenleg ez nem hatott meg. Kezdtem a szőnyeggel a takarítást. Majd szép lassan elvégeztem. Beengedtem a szőrpamacsot, aki szomorúan befeküdt kosarába. Megsajnáltam majd az ölembe vettem. Le akartam vele ülni, de ekkor megszólalt a csengő. Észbekaptam. Lehet, hogy ez az új lakótársam. Az ajtóhoz siettem Taennievel a kezemben. Megigazítottam szétálló hajamat, mély levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót. Szemem elé tárult egy látvány. Nagy szemekkel mértem végig a fiút. Fiatalabb volt nálam. A haja fekete, kicsit kócos volt. Szembogarai csillogó barnák. Nyuszimosolya volt. A ruhája tetőtől talpig fekete. Fekete bőrönd, 2 fekete utazótáska, és egy Yeontan-nál jóval magasabb, barna kutya. Nyakörvén az állt, ,,BAM,,.
-Szia! Jeon Jungkook.-nyújtja felém kezét, amin tetoválasok voltak.
-Sz-szia. Ki-Kim Taehyung.-remek. Már dadogok is...jó első benyomás...-Gyere beljebb. Hozd Bam-ot is.-rám mosolygott. Gondolta tudok olvasni.
-Szép lakás!-mondta lelkesen.
-Köszi...de most már a tiéd is...-no igen...van egy lakótársam.
-Haaaaa, ki ez a picike kutyimutyi?!-Yeontan még mindig az ölemben volt. Elkezdte simizni a fejét.
-Yeontannak hívják. De szólíthatod Taennienek is.-elmosolyodtam a látványon, ahogy kutyusomat szeretgeti.-A te kutyádnak vettem egy nagyobb párnát. Remélem jó lesz-mondtam aggódó tekintettel.
-Igazán nem kellett volna Taehyung...de azért köszönöm.-nyuszimosolya a száján csücsült. Fekete íriszei találkoztak az enyéimmel...édesen pislogott...én meg mosolyogtam mint a tejbetök.
-Jut eszembe. Ez a te szobád.-mutattam a tőlünk nem messze lévő ajtóra. Benyitott az ajtón és lelkesen bevitte cuccait. Házikedvence is követte.
-Most kipakolok, jó Taetae?-Taetae? Máris becéz? Nem zavar, csak furcsa érzés. Gondoltmenetemből az szakított ki, hogy megbökdöste a vállamat.
-Ohhh, rendben, nyugodtan.-vörösödtem el teljesen. Biztos azt gondolja, hogy hülye vagyok. Ezzel a gondolattal bekopogtam a szobájába.
-Jungkook?
-Igen?-jön oda az ajtóhoz. Rám néz ragyogó szemeivel én pedig lesütöm az enyéimet. Olyan magas, én meg olyan pici vagyok.
-Nem tudok főzni. Lemenjek a boltba és hozzak valami ehetőt?
-Nem tudsz főzni?-nevet ki. Erre azért kicsit megsértődtem és kicsit összeráncoltam a homlokom.-Ez komoly? Tényleg nem tudsz? Ha már lemész, akkor hozzál zöldségeket, meg tésztát, meg szója szószt. És egy kis csirke sem ártana.-alig jegyeztem meg valamit abból amit mondott, de kéréséhez hűen lementem vásárolni.