Új szobatárs 『taekook』

Utálok főzni

Megjöttem a boltból. Jungkook szépen kipakolt, berendezkedett. A kanapén ült és aludt. Taennie az ölében, Bam mellette feküdt. Édi volt, ahogy folyt ki a nyál a szájából. Ezt megkuncogva betakartam, de felébredt.
-Szia Taehyungie! Meg is jöttél?-simogatta meg karomat. Ebbe beleborzongtam.
-Közel van ez a hely.-mondtam kerülve vele a szemkontaktust.-Mi a szart csináljak a zöldségekkel? Nem tudok főzni.-mondtam felemelve a hangom.
-Nyugi na...megtanítalak.-mondta komolyan és meggyőzően. Hát jó...nem ellenkezem vele, látom milyen izmos karja van. A zacskók a pulton hevertek. Tele mindennel. Megvettem amit kért, meg még pár dolgot.
-Gyere Tae.-megfogta a kezem, majd a konyhába húzott.-Ezt vedd fel! Hogy ne koszold össze magad.- szólt rám határozottan. Tényleg nem akarta, hogy piszkos legyek. Kíváncsi vagyok van-e barátnője. Úgy szeretném tudni...de nem merem megkérdezni. Túl beszari vagyok. Kezembe nyomta a kötényt, majd ő is felvette. Elkezdte a kipakolást.
-Te most egész végig ott fogsz állni?-kérdezte.-Így hogy tanulsz meg főzni?-az ott kezdődik Jeon Jungkook, hogy utálok főzni. Piszkos munka. Meg úgy is csak lesérülök. Ezért eszem majdnem minden este instant rament. Ez van. Szerencsétlen vagyok.
-Hahó?! Föld Taehyungnak.-mondja kuncogva.
-Itt vagyok, csak gondolkodtam.
-Azt vettem észre. Na segíts!
-Én? Miben?-kérdeztem zavarosan.
-Vágd fel a húst...kicsi kockákra.-jó, ez még nem olyan nehéz feladat. Ő elkezdte aprítani a zöldségeket. Meghallotta, hogy felrikkantok egyet.
-Auuu, az ujjam! Elvágtam.
-Jézus Taehyung!!! Jól vagy?-kérdi aggódóan.
-Nem Jungkook, nem vagyok. Utálok főzni. Sose akartam. Mindig ez van. Megsérülök! Vagy elrontok valamit.-csordul le egy könnycsepp az arcomon.
-Jajj, Tae...gyere. Bekötözzük az ujjadat.
-És mi lesz a kajával?-kérdem.
-Majd megcsinálom. Gyere te...butus fiú.-súgja oda nekem gúnyosan. Leültet az asztalhoz. Nagy nehezen megtalálta a gyógyszeres dobozt. Talált kötszert, ollót, fertőtlenítőt és krémet. Először lefújta fertőtlenítővel. Erre felszisszentem és elkaptam előle az ujjam.
-Taehyung ne legyél gyerekes! Add ide.-mondta véresen komolyan. Majd kicsit meglágyult.-Mély a vágás.-suttogta aggódva. Én bólintottam. Bekrémezte, tett rá kötszert is. És valami olyat tett, amire nem számítottam. Megpuszilta a bekötött ujjamat.
-Ez mi volt?-kérdem megilletődve.
-Gyógypuszi.-rántott vállat. Nem is volt időm megköszönni, mert visszament a konyhába. Utánamentem. Odavittem egy széket. Leültem vele szembe, megtámasztottam a buksim, majd figyeltem mit csinál. Kidugott nyelvvel szeletelte tovább a húst. Olyan pontosan kockázta fel...olyat még nem láttál...láttam, ahogy megfeszül az izom a karjában, minden egyes vágásnál. Aranyos...be kellett hogy valljam magamnak. Itt az idő megkérdezni tőle amire oly kíváncsi vagyok.
-Van barátnőd?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel. Imádkoztam...magamban, hogy...ne legyen neki. De amikor kimondta...
-Van.-összetört bennem valami...szomorúan lepillantottam sebes ujjamra...visszavittem a széket az asztalhoz, majd bementem a szobámba. Befeküdtem az ágyba. Yeontan mellém feküdt. Elkezdtem sírni. Nagyon szomorú lettem. Akkor miért adott gyógypuszit az ujjamra? Ez járt a fejemben, amikor kopogást hallottam.
-Szabad.-szóltam halkan. Jungkook belépett az ajtón, majd becsukta maga után. Leült mellém az ágyra és ijedten fürkészte könnyes szemeimet.
-Mi a baj Tae? Jól vagy? Valami rosszat mondtam?-kérdi bűnbánóan.
-Nem, csak...fáj az ujjam...-ennél jobbat ki se tudtam volna találni.
-Oh értem.-megfogta a kezem. Miért csinálja? Egyből elhúztam a kezeimet tőle...
-Ne az enyémet fogd...fogd a barátnődét.-mondtam kissé kiabálva. Fel akartam állni, de megfogta a kezemet.-Jungkook engedj el. Hallod?-nem szólt semmit. Csak visszaültetett.
-Nem fejeztem be, amit mondani akartam.
-Mit akarsz mondani, hm?-feleseltem vissza most már mérgesen.
-Van barátnőm. De nem szeretem. És ő se engem. A szüleink akarták így...neki van barátja. Csak azért ,,járunk,, mert a szüleink úgy gondolják, hogy tökéletesek vagyunk egymásnak. De ezt egyikünk se gondolja így.-felsóhajtott, majd rám nézett.
-Miért nem szakítotok?
-Nem tudom...megtehetnénk...-gondolkozik el.
-Mi tart titeket vissza?
-Igazából semmi...igazad van Tae. Köszi!!! Végre megszabadulok tőle. És ő is tőlem. Köszi Taetae!-puszil hajamba és kisiet a szobámból. Valakivel telefonál. Hallom. Visszajön hozzám a szobába.
-Taehyung. Most már nincs barátnőm!! Juhuuuuu!-ugrándozott örömében.
-És a szüleid?-szakítom meg örömét.
-Nem érdekelnek. Nem mondhatják meg, hogy kivel lehetek és kivel nem. Azzal leszek akit szeretek.-mondja büszkén.
-Hajrá!-villantok egy hamis mosolyt...az biztosan nem én vagyok...
-Kész a vacsi. Gyere Taehyungie.-az asztalhoz rángat és leültet. Nagyon jól néz ki amit készített. Nem is olyan rossz, mint gondoltam. Sokáig beszélgettünk, majd megkérdezett tőlem valamit.