Új szobatárs 『taekook』

Kórházban

Hunyorogtam...nem emlékeztem semmire, abbol ami az este történt. A világosságot ítélve reggel volt. Feküdtem egy korhazi ágyban. Mindenféle cső lógott ki belőlem. Jungkook ült mellettem.
-Szia Tae...úgy sajnálom...-fogja meg kezemet sírva.
-Mit? Nem emlekszem mi volt.-mondom kicsit fele fordulva.
-Apam csúnyán bánt veled. Egy szívrohamod volt. A sok stressztől. Sajnálom, az én hibám. Nem kellett volna odavinnem téged.-örültem, hogy nem sok mindenre emlékeztem. Felültem, és megsimogattam Jungkook kezét.
-Semmi baj. Nem haragszom...de akkor...ha csúnyákat mondott. Akk nm kedvel. Igaz?
-Pont leszarom, hogy kedvel-e...nem erdekel. Nagyon dühös vagyok rá.-mondta verben forgo szemekkel.
-Engedi hogy együtt legyünk?-kerdem könnybe lábadt szemmel.
-Felőlem gondoljon amit akar. Én szeretlek Taehyung. És a hülye apam miatt ez nem lesz masképp.
-Ne mondd ezt nyuszi. Én is szeretlek.-adtam egy icipici puszit a szájára.
-Jónapot Kim Taehyung. Jobban van?-kerdezi egy feher köpenyes ember.
-Jobban. Maga kicsoda?
-Dr. Jung Hoseok vagyok. Az orvosa.
-Doktorúr, mikor engedik ki Taet?-teszi fel a kerdest Kookie.
-Amint meglettek az eredmenyek, hogy rendben van, mehetnek. Olyan 10 perc. Vigyázzon Taehyungra. Ne törje össze a szívét-mosolyog Hoseok úr, majd kimegy.
-Taehyung, Taehyung!-kiabál egy ismerős csilingelő vekony hang.
-Jimin! Sziaaa!-ugrik az ölembe a kicsi testű csibe.
-Nyugodj mar le! Vigyázz rá!-kiabal rá Kook.-Szívrohama volt. Ne ugralj a mellkasán!
-Semmi baj Kookie. Rendben vagyok.-Jimin szomorúan leszáll az ágyamról es vissza megy az ajtóhoz ahol Yoongi áll.
-Cső Tae!-köszön Yoongi.
-Szevasz tesa.-röhögök egyet.
-Ohh jónapot maguknak is. Kész vannak az eredmények. Távozhatnak, ha ugy gondolják. Fennállhat az eselye meg pár ilyen dolognak, ugyhogy ha barmikor történik ilyen, kerem engem keressenek.
-Rendben, köszönjük-majd kimegy az úr a szobából.
-Ki ez az Albert Einstein?-kerdi Yoonga kuncogva.
-A doktorúr.-szól Kookie.-Gyere tigrisem menjünk haza. Többet ne csinálj ilyet, jó?
-Igyelkszem.-szólok komolyan.
-Hat jó akkor mi is megyünk.-Jiminie a nyakamba ugrik. Es jol megölelget. Vedelmező nyulam vet rá egy szétverlek ha megegyszer hozzányúlsz pillantast, majd elenged.
-Szia Taetae! Legy jo fiu. Kook, te pedig lassíts a tempon amikor...tudoood.
-Gyere Chim!-kapja fel az ölebe a barátja.
-Jól van Yooyoo. Sziasztok!-elköszönnek, majd mi is elindulunk. Hazaérünk. Kookie letesz nagyon óvatosan az ágyára. Lefektet és betakargat. Felem fekszik. Ket kezet a fejem mellett támasztja. Elkezdi csokolgatni a számat. Amikor mar nagyon benne vagyunk, elszakad tőlem. Megfogom a gallérját es magamhoz húzom.
-Köszönöm hogy vigyázol rám édesem.
-Nincs mit baba. Csinalok vacsit, jó? Nagyon fini lesz.-szól nekem, majd megsimogatja az arcom.
-Kook!
-Mi a baj???!-nez ketsegbeesetten.
-Melegem van.-nezek rá perverzen.-Segitesz levenni a pólómat? Legyszi. Megsülök.
-Hahh na jo. Csak mert nem akarom, hogy bajod essen.-sohajt egyet, majd leveszi a zavaró ruhadarabot. Szeme megakad a tetkón. Nem bír magaval és elkezdi puszilgatni. Majd vegignyalja. Ezen elpirulok, és elküldöm főzni. Rament csinált ami mennyei volt. Az en kis nyuszim. Este mellem bujik. Cirogatja a hajamat egy ideig, es ő is elalszik. Kenyelmes az izmos mellkasa.