Szeretném, ha tudnád... 🤍💥||✅

8.rész

Tegnap még sokáig buliztunk majd én kezdtem fáradt lenni szóval mi Miloval elmentünk aludni, de a többiek nem tudom meddig voltak fent. Este:
-Ugye, tudod, hogy el sem tudom képzelni az életem nélküled?-suttogta a barátom.
-Biztos elvoltál nélkülem is....
-Sose voltam el nélküled. Ezt te is nagyon jól tudod. Kiskorunk óta a legfontosabb vagy számomra, mindennél és mindenkinél. Veled éltem a múltam, melletted élem a jelenem, és veled képzelem a jövőm. És persze a kisbabánkkal.
-Mióta fel tudtam, fogni ki is vagy azóta tervezgettem, hogy milyen körülmények között megyek hozzád. Ez akkor még egy csodálatos álom volt. Aztán jött a reménykedés. Mikor más lánnyal láttalak akkor csak alig pislákolt egy kicsi, majd azon a bizonyos napon, a világ legboldogabb emeberévé tettél.... Azon a bizonyos október 18-án....
-Szeretlek-mondta majd ajkaimra tapadt. Innentől pedig minden ment a maga útján...... Igen. Mi is jól éreztük magunkat és a többiek is. Ma végre a fiúknak semmi dolguk nem volt úgyhogy dél körül keltem Milo mellett. A mellkasán feküdtem, miközben ő telefonozott és a pocakom simogatta.
-Jó reggelt-néztem rá.
-Neked is-emelte rám tekintetét mosolyogva. Kaptam egy ,,jó reggelt" csókot utána pedig a kezembe adta a bögrét ami az éjjeli szekrényen volt. Kávééééé. Jejj. Miközben megittam, néztem, hogy Milo mit csinál a telefonján. Megint üzeneteket néz. Párat sikerült elolvasnom azért. ,,Miért vagytok még mindig együtt?!" ,,Mekkora egy ribanc a barátnőd🙄" ,,Ellopta a férjem😭😭🖕🏻🖕🏻". Nyeltem egy hatalmasat és inkább nem olvastam.
-Mennyit sikerült elolvasnod?-kérdezte hirtelen.
-Párat......
-Ne foglalkozz vele. Nem szabad ezeket olvasni, mert nem tudja mindenki kezelni.
-És te tudod?
-Néha.
-Értem...
-Mit szólnál hozzá ha megosztanánk végre a rajongókkal is a dolgot?-tette a kezét a hasamra.
-Hmm..... Oké...
A következő képek születtek:
Y/n:

Leírás: Baby is loading.....🧩🤰🏻
Milo:

Leírás:Szerelmeim..... 👣❤️
-Na azért arra kíváncsi leszek, hogy erre mit reagálnak.-mondtam, ugyanis kicsit izgultam.
-Nem lesz baj! Nem az ő életük. Hanem a mienk.- lépett hozzám közelebb és át fogta a derekam én pedig a nyaka köré fontam a kezem.
-És jobbat nem is kívánhatnék-hajoltam egyre közelebb hozzá, lábújjhegyre állva ugyanis egy fejjel legalább magasabb nálam.
-Ez biztos.. - mosolygott majd megcsókolt. Nem győzöm hangoztatni mennyire odáig vagyok érte.
-Éhes vagyok.... - váltam el tőle.
-Akkor talán menjünk le.
-Oké.-indultam el egy szál toppban és rövid nadrágban.
-Khmm.... - nézett rám Milo akinek felszaladt a szemöldöke a plafonig.
-Mi az?
Milán meg várta míg leesik, úgyhogy vissza mentem és húztam egy pulcsit.
-Így már jó?
-Jó.
Lementünk kézen fogva a lépcsőn. Nem is csodálkoztam, hogy a többiek még nincsenek fent ugyanis tegnap sokáig buliztak.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem Milánt.
-Lepj meg.-mondta vigyorogva.
-Akkor avokádós kenyeret kapsz.
-Inkább ne lepj meg-hervadt le a mosoly az arcáról.
-Akkor rántotta?
-Az jó lesz.
Megcsináltam a kaját, közben a többieknek szedtem elő gyógyszert mert volt egy olyan érzésem, hogy mindegyiknek szét szakad a feje. És igazam lett. Miután Miloval megreggeliztünk, gyorsan felöltöztem (has póló, rövid nadrág, szolid smink) és mikor le értem láttam, hogy Peti is fel kelt.
-Jó reggelt-mondtuk egyszerre Milánnal.
-Jónak nem mondanám. Szét szakad a fejem.
-Ott a pulton gyógyszer.
-Isten vagy-indult be a konyhába.
-Tudom.-kiabáltam utána.
-Mondjuk halkabbak is lehettetek  volna. Nem lehet mellettetek aludni.
-Ez van ezt kell szeretni. Van kaja az asztalon.
-Kössz... Amúgy jó lett a kép amit kiraktatok instára.
-Tudjuk-mondtuk most egyszerre Milánnal.
-Szerény egy társaság vagytok mit ne mondjak.
🤣🤣🤣
-Jó reggelt-jött le Laci kómásan. Miért alszik itt mindenki félmeztelen????!
-Jobbat-intett Peti a konyhából teli szájjal.
-Ennél csak jobb lehet-vágott vissza Laci.
-Gyógyszer a pulton.
-Isten vagy.
-Ezt ma mindenki hangoztatja?-néztem értetlenül.
-Igazuk van-hajolt oda Milo.
🙄😊
-Kajaaaaaaa.-hallottuk a konyhából.
-Azért a konyha megmaradhatna. Drága mulatság lesz az nektek, ha szét zúzzátok.-nézett fel Milán a telefonjából.
-Igenis főnök!
-Isten bizony egyszer leütöm őket-motyogta a barátom. Én csak nevettem.
-Láttátok mi megy az instán?- kérdezte Laci. Milánnal egyszerre kaptuk elő a telefonunkat és néztük meg. Komment és cikk áradat. Csak, hogy párat említsek: Úristen😍Gratulaaaa!, Jézusom, már gyereke is lesz ettől a ribanctól?🤢🤢, Fújjj🤮, Ez már a legalja😐. Igen, ilyen és ehhez hasonló kommenteket láttam. Rengeteg gratuláció volt, viszont annál is több bántó hozzászólás. Milán felé lestem aki pont akkor nézett rám.
-Nincs baj! Mondtam már! Nem az ő életük.-húzott magához, és belepuszilt a hajamba. Szép lassan kezdtek lejönni a többiek is. Viszont kettő valakit hiányoltunk. Andi és Manu. Volt egy rossz előérzetem ezzel a kapcsolatba ugyanis beugrott a FvM. ,,Ha most innen Petin kívül, bármelyik fiúval össze jöhetnél, ki lenne az?- Andi eléggé elgondolkodott, nem tudta mit mondjon.
-Talán...... Manu."
Nyeltem egy nagyot, miközben találkozott a tekintetem Laciéval. Ugyan azt láttam az ő szemeiben is. A szemével mutatott a lépcső irányába, mikor oda kaptam a fejem. Peti ment fel az emeletre gondolom Andihoz.
-Bazdmeg..... - suttogta mellettem Milán.
-MI A F.......????!! -jött az emeletről Peti hangja.
-Basszameg.........-néztek össze a fiúk. Nem indultak el. Nem keltek föl. Vártak. Csak annyit láttunk, hogy Andi és Manu elmennek. Elnéztünk a lépcső irányába. Peti sehol. Elindultam hozzá, mert ezt a fiúkkal most nem tudná megbeszélni. A szobájában ült, arcát a kezébe temette és sírt. Leültem mellé és a fejem ráhajtottam a vállára.
-Szerinted rossz barát vagyok?-kérdezte hirtelen. Felemeltem a fejem és ránéztem. Találkozott a tekintetünk. Meglepett a kérdése de viszonylag hamar tudtam válaszolni.
-Dehogy vagy rossz barát. Andi meg se érdemelt téged ilyen szempontból. Ha ő ezt nem tudja megbecsülni az az ő baja.
-De én nem tettem semmit azért, hogy így bánjon velem.-sírta el magát megint. Ennyire még soha nem láttam kétségbeesettnek és összetörtnek.
-Mit érzel most? Fájdalom? Düh? Harag?
-Nem érzek semmit. Csak ürességet és csalódottságot.
Felsóhajtottam és átöleltem.
-Nem lesz semmi baj. Hidd el. Idővel minden jobb lesz. Nem múlik el a fájdalom, de megtanulsz vele együtt élni....
-A sebek össze forrnak viszont az emlékek nem tűnnek el-fejezte be a gondolatom.
-Pontosan.
-De, attól még kibaszottul rossz érzés. Olyan mintha valaki folytogatna belülről. Nem érzem, hogy jól lennék azt se, hogy rosszul. Zsibbadok, közben pedig rengeteg adrenalint érzek a testemben....
-Közben pedig minden egyes pillanatban meghalsz annyira fáj.-fejeztem be helyette.
-Szóval tudod milyen érzés....
-Túlságosan is jól tudom...
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem...
-Én köszönöm, hogy számíthattam rád bármikor...
-Ez természetes. Előbb tudtam, hogy össze jöttök Milánnal, mint, hogy ti egymásba estetek volna.
-Persze, persze, álmodozz csak.-itt felnevettünk.-Na, szedd össze magad és gyere le.
Nem szólt, nem bólintott viszont amint felkeltem volna mellőle, vissza rántott és megcsókolt. Teljesen lefagytam, nem tudtam reagálni. Gyorsan elváltunk.
-Ezt, nem szabad.... - suttogtam kínosan.
Peti nem szólt semmit.
-Na, mostmár tényleg szedd össze magad és gyere le...
Peti csak bólintott. Én lementem, mert gondoltam lejönni le tud egyedül.
-Na, mizu?
-Nincs jól, de annyira rosszul se.
-Akkor semmi baja.-állapította meg Milo.
-Én is szeretném ezt hinni....
-Gyere ide.-mondta Milán mire én oda mentem, ő pedig bele húzott az ölébe, át fogta a derekam és állát a vállamon pihentette. Ekkor rájöttem, hogy talán Petit soha nem tudnám annyira szeretni mint Milót. Peti lejött az emeletről, minden szó nélkül bement a konyhába és egy teli piás üveggel jött vissza.
-Azzal mit akarsz?-néztem a kezében tartott üvegre.
-Meginni!
-Nem ezt beszéltük meg.....
-NEM ÉRDEKEL MIT BESZÉLTÜNK!!
-Haver, ne kiabálj!
-MEGVAN AZ OKOM ARRA, HOGY KIABÁLJAK! ELVESZTETTEM AZT AKI A LEGFONTOSABB VOLT SZÁMOMRA! TE MEG ÚGY CSINÁLSZ MINTHA KURVÁRA TUDNÁD EZ MILYEN ÉRZÉS!!-mutatott rám.-PEDIG ROHADTUL NEM TUDOD, MILYEN ROSSZ ÉRZÉS EZ!!
Elképedve néztünk rá. Mindennyiunknak ugyan az volt a fejében. Soha nem beszélt velem így. Mindig is úgy kezelt mintha a húga lennék. Még csak hangosan se beszélt velem, nem, hogy kiabálva. Könnyes szemekkel néztem Petire, akinek szikrát szórt a szeme. Szerettem volna azt hinni, hogy csak ivott már, eleget. De sajnos ez nem így volt. Feltrappolt a lépcsőn, otthagyva minket a gondolatainkkal.
-Azt a rohadt.....-mondta valamelyik fiú, de alig értettem annyira dobolt a vér a fülembe.
-Törpe..?-szólítgattak folyamatosan.
Viszont én csak egy pontot bámultam. Azon a helyen ahol Peti állt, egy csöpp valami volt a padlón. Nem szóltam semmit csak felálltam és oda sétáltam. A fiúk követték a szemükkel. Leguggoltam és az ujjammal megérintettem a cseppet. Vér...
-Srácok....-mutattam fel az ujjam. Mindegyikük arcára kiült a döbbenet, és egyszerre néztek a lépcső irányába. Elindultam az emeletre, de most Milo utánam szólt.
-Ne menj fel!
-Nem fog bántani. Arra nem lenne képes.
Felmentem a lépcsőn és benyitottam a szobájába. Ott ült az ágyon, kezében az üres üveg és a földet pásztázta.
-Megint te?-nézett fel. Láttam, hogy a keze be van kötve gondolom onnan jött a vér.
-Miért, teszed tönkre magad miatta?-dőltem az ajtófélfának. Erősnek próbáltam mutatkozni, közben pedig rettegtem attól, hogy mi lesz ha tényleg bánt.
-Miért érdekel ennyire?
-Mert a barátom vagy. Azért vagyok, hogy elmondd a problémáid, és esetleg tanácsot adjak.
-Chh...... Mit tudsz te? Volt már veled olyan, hogy rajta kaptad a számodra legfontosabb embert, miközben megcsal? Tudod te milyen érzés az, mikor tombolnál, üvöltenél, de mégis csak csendben ülsz? Tudod te milyen érzés csendben, nyugodtan darabokra hullani?
-Igen tudom! Többször is volt már velem ilyen. Csak nekem nem volt ott senki, hogy meghallgasson vagy támogasson.
-Nincs szükségem támogatásra!-mondta majd a földre dobta az üres üveget, amely több darabra hullott szét. Hirtelen a hasamhoz kaptam, mert erős fájdalmat éreztem ott. Egy üvegszilánk pont telibe találta. Már csak annyira emlékszem, hogy a fiúk felszaladnak a szobába, gondolom hallották az üveg törést, és valaki leguggol mellém. Aztán kikapcsolt a világ......

Ha tetszik voteolj!😊❤️