Szeretném, ha tudnád... 🤍💥||✅

18.rész

Pár csörgés után Milán azonnal felvette a telefont. A doktornő szólt neki, hogy minél gyorsabban jöjjön vissza a kórházba. A barátom nem kérdezett semmit, nem szólt semmit csak hallottuk, ahogy beletapos a gázpedálba. Nem járhatott messze mivel pár perc múlva már ott is volt a szobába. Valami olyasmi kép fogadhatta, hogy a doki engem próbál nyugtatni, én pedig nem kapok levegőt. A doktornő kiment, Milo pedig leült mellém és szorosan magához ölelt, majd dúdolni kezdett:
,, Menekülök mikor megfognál, szeretni én nem tudok megmondtam. De mással már nem lennék boldog többé. Én vártam már, váltam már sokszor köddé. Jég szívem, nem olvadhat fel már túl rég. Most igérd meg más lesz, ha hozzád bújnék! Volt már kicsi nyár. De hosszú még a tél. A lelkemben így él. A szerelem." (ByeAlex és a Slepp feat:T.Danny: Voltmárkicsi)
Sokszor énekli nekem ezt, mert tudja, hogy ez az egyik kedvencem. Egyre lassabban kezdtem venni a levegőt, kezdtem megnyugodni. Lassan eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Semmi baj! Itt vagyok!- mondta majd megcsókolt. Szorosan öleltem el se engedtem. Azt éreztem, ha elengedem akkor újra elmegy és nem jön vissza többet.
-Ne hagyj itt....
-Törpe.... Haza kell mennem. Nem maradhatok bent..
-De azt érzem, ha most elmész, elveszítelek....
-Annyira buta vagy néha... Holnap reggel itt leszek. Az első vizsgálat előtt még! Megígérem.
-Miért nem maradsz? A doktornő biztos megérti....
-Koncert lesz...
-Oh.. Értem...
-Nem lesz baj! De, ha gondolod lemondom.
-Dehogy. Megleszek.
-Biztos?
-Biztos!
-Holnap itt leszek!- csókolt meg.
-Oké- mondtam majd Milo kiment. Megint egyedül maradtam. Nem bírtam egyhelyben ülni, egyszerűen azt éreztem, hogy valami hajt és menni akarok. De fogalmam sincs hova. Hirtelen minden erőm elhagyott és eldőltem az ágyon. Fura érzés volt, hogy egyszer túl pörög az adrenalin majd egyszercsak minden olyan nehéz lesz. Lassan lecsukódtak a szemeim és elaludtam. Hajnali 3 körül arra keltem, hogy csippant egyet a telefonom. Lassan kinyitottam a szemem és a készülékért nyúltam. Elvakított a fény, de lejjebb vettem a fényerőt és már fel is oldtam a készüléket. Instagram értesítésem volt. M.ricch_official történetet tett közzé. Megnyitottam és megnéztem a videót. Aztán megakadt a szemem valamin. A háttérben Milán egy lánnyal smárolt. Lesokkoltam és nem tudtam megszólalni. Volt még egy story úgyhogy tovább nyomtam. Jönnek haza felé énekelnek és..... És Milo vezet... Első gondolatom volt, hogy részeg azért van ez. De úgy tűnik nem. Pár órája még engem nyugtatott bent a kórházban. Most meg másik csajjal csókolózik. Keserves zokogásban törtem ki. A csendbe bele hasított a sírásom. Mindent ki akartam adni magamból, de nem ment. Nem tudtam igazán sírni. Fájt, de nem ment. Nem. Tudtam. Sírni. Annyi megválaszolatlan kérdés. Rengeteg fájdalom. Fogtam a telefont és elkezdtem Petit hívni FaceTimon hátha még ébren van. Fel is vette és az ágyán fekve mosolygott a kamerába.
-Szia!- integetett, de amint meglátta a kisírt szemeim és azt, hogy össze görnyedve ülök az ágyon, lehervadt a mosoly az arcáról.- Mi a baj?
-Milán.....-szipogtam.
-Mi van vele? Alszik a másik szobában.
-Az Insta storyd.....
-Mi van vele?
-Nézd meg és rájössz.....
Peti elővette a telefonját (tudnám, hogy akkor min beszéltünk... Na mindegy lényegtelen.) és megnézte az instát. Láttam a döbbenetet az arcán. Megrázta a fejét és újra a kamerába nézett.
-Én ezt nem tudtam....
-Nem a te hibád!
Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd Milo hangját hallottam.
-Kivel beszélsz Tesó?
-Senkivel!
-Akkor?
-Öm..... Csak pornót néztem....
-Tényleg?- röhögött fel Milán.
-Tényleg!
-Oké.... Én vissza megyek aludni. Halkan éld ki a vágyaidat légyszíves!- ment ki az ajtón. Akármennyire is rossz kedvem volt, felnevettem.
-Hülyébb kifogást nem tudtál kitalálni?- kérdeztem még mindig nevetve.
-Megvédtelek, úgyhogy hallgass!-nevetett fel ő is.
-Aranyos vagy!
-Tudom!😌. De figyelj. Arra, hogy Milán ilyen arra nem tudok mit mondani. Nem gondolom, hogy megcsalna, dehát ez van. Sajnos semmi nem tart örökké.
Még egy jó 2 órát beszéltünk Petivel, majd szólt, hogy ő alszik így én is elaludtam. Reggel korán jött már a doki és kérdezte, hogy szóljon-e Milánnak. Én pedig rávágtam, hogy ne. Átmentünk egy vizsgálóba. Megkaptam az első kemot és vissza mentem a szobámba. Igaziból Milán nem is jött be. Biztos azzal a kurvával van... De nem is érdekelt különösebben. Miután vissza mentem a szobába kicsivel később kopogtattak.
-Gyere!- szóltam ki.
-Szia Kicsi- jött be Peti az ajtón.
-Szia. Hát te?
-Gondoltam, ha már Milo nem jött akkor majd jövök én. Meg egy kicsit hangos volt.....
-Oh...
-Deeeeee- matatott a zsebébe- ezt hoztam neked- vette elő a kedvenc édességem.
-Awww.... Köszönöm- öleltem meg miközben elvetettem a csokit.
-Alap. Mit mondtak a vizsgálaton?
-Az eredményeim jók. Ha így marad pár nap és haza mehetek.
-Szuper. Mit mondjak Milonak?
-Semmit... Majd én beszélek vele.
-Te tudod.
-Miben jobb?- kérdeztem hirtelen.
-Mi?- nézett rám Péter értetlenül.
-A lány. Miben jobb nálam?
-Ugyan már! Semmiben. Egy kurva. Több rajta a műanyag, mint egy pet palackon!
-De Milánnak mégis ő kell....
-Mert hülye. Erre nem tudok mást mondani!
Peti még bent volt nálam, de haza kellett mennie. Amint kilépett az ajtón nem csukta be maga után, mert valaki belépett rajta. Milo.....
-Szia béb- jött oda és megcsókolt volna de elfordultam- Na most mivan?
-Kérdezd meg a ribancodtól!
-Mivan?
-Tegnapi koncert? Peti Insta storyja? Smároltál egy másik csajjal? Semmi???
-Jaaa. Nagyon sokat ittam tegnap, azért nem emlékszem.- hazudott. Kínosan elnevettem magam és durván letöröltem a könnyeimet.
-Lófaszt ittál sokat! Te vezettél haza!
-....
-Ennyit arról, hogy hazudni próbálsz! Miben jobb nálam? Szebb? Jobb az ágyban? Miben?- kérdeztem, de mostmár nem érdekelt, hogy folyik a könnyem. Kibaszottul fájt.
-Mindenben! Sokkal szebb, okosabb, jobb az ágyban is! Benne minden megvan, ami benned sose lesz meg!- könnyes szemekkel, tátott szájjal néztem rá.
-És mégis itt vagy. Valami ide hozott. Otthon maradhattál volna vele is és szakíthattál volna üzenetben is. De nem tetted meg. Itt állsz velem szemben. Miért?
-Mert nem érdemled meg azt, hogy üzenetben szakítsanak veled.... Ezerszer jobbat érdemelsz nálam....- villantott egy szomorú mosolyt majd elment. Én pedig megint egyedül maradtam. A napokban sokadszorra.

2 part's left...🤍