souls don't meet by accident | hyunlix

here withe me - d4vd

┈ ✧.*⋆⁺ ┈

𝚆𝚊𝚝𝚌𝚑 𝚝𝚑𝚎 𝚜𝚞𝚗𝚛𝚒𝚜𝚎 𝚊𝚕𝚘𝚗𝚐 𝚝𝚑𝚎 𝚌𝚘𝚊𝚜𝚝
𝙰𝚜 𝚠𝚎'𝚛𝚎 𝚋𝚘𝚝𝚑 𝚐𝚎𝚝𝚝𝚒𝚗𝚐 𝚘𝚕𝚍
𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚍𝚎𝚜𝚌𝚛𝚒𝚋𝚎 𝚠𝚑𝚊𝚝 𝙸'𝚖 𝚏𝚎𝚎𝚕𝚒𝚗𝚐
𝙰𝚗𝚍 𝚊𝚕𝚕 𝙸 𝚔𝚗𝚘𝚠 𝚒𝚜 𝚠𝚎'𝚛𝚎 𝚐𝚘𝚒𝚗𝚐 𝚑𝚘𝚖𝚎
𝚂𝚘 𝚙𝚕𝚎𝚊𝚜𝚎 𝚍𝚘𝚗'𝚝 𝚕𝚎𝚝 𝚖𝚎 𝚐𝚘, 𝚘𝚑
𝙳𝚘𝚗'𝚝 𝚕𝚎𝚝 𝚖𝚎 𝚐𝚘
𝙰𝚗𝚍 𝚒𝚏 𝚒𝚝'𝚜 𝚛𝚒𝚐𝚑𝚝
𝙸 𝚍𝚘𝚗'𝚝 𝚌𝚊𝚛𝚎 𝚑𝚘𝚠 𝚕𝚘𝚗𝚐 𝚒𝚝 𝚝𝚊𝚔𝚎𝚜
𝙰𝚜 𝚕𝚘𝚗𝚐 𝚊𝚜 𝙸'𝚖 𝚠𝚒𝚝𝚑 𝚢𝚘𝚞
𝙸'𝚟𝚎 𝚐𝚘𝚝 𝚊 𝚜𝚖𝚒𝚕𝚎 𝚘𝚗 𝚖𝚢 𝚏𝚊𝚌𝚎
𝚂𝚊𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞𝚛 𝚝𝚎𝚊𝚛𝚜, 𝚒𝚝'𝚕𝚕 𝚋𝚎 𝚘𝚔𝚊𝚢
𝙰𝚕𝚕 𝙸 𝚔𝚗𝚘𝚠 𝚒𝚜 𝚢𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝚑𝚎𝚛𝚎 𝚠𝚒𝚝𝚑 𝚖𝚎

┈ ✧.*⋆⁺ ┈

A hotelba való becsekkolás nem telt nekik sok időbe, Felix otthonosan mozgott ezen a terepen.
Nyilván kényelmesebb lett volna, ha mondjuk a szüleihez mentek volna, de abban a családi házban nem fértek volna el ennyien, szülővárosa pedig messzebb volt attól a helytől, ahol megszálltak.
Mielőtt a szőke visszautazott volna Juwon miatt Koreába, már találkoztak a szüleivel, ezért emiatt nem volt bűntudata.

Csomagjaikat az ott dolgozó kisegítők már rég felvitték a szobáikba amikor a két fiú elindult a társaság felkutatására. Céltudatosan indultak le a partra, már elmúlt vacsoraidő, így szinte biztosak voltak benne, hogy a fiúk a tenger mellett lesznek valahol.

– Lix, biztos így akarsz velük találkozni? – torpant meg hirtelen sétálás közben Hyunjin, mire Felix értetlenül pillantott rá.

– Miről beszélsz...?

– Érzem, ahogy remegsz... – pillantott le mindentudóan az összekulcsolt kezükre, mire Felix egyből elhúzta a karját. Nem is vette észre, mikor kulcsolta össze a kezeiket. Csak lesütötte a szemeit miközben nagyokat sóhajtott, látszott rajta, hogy frusztrált volt. – Mit szeretnél?

– Nem akarom, hogy hozzám érjenek... – súgta maga elé a szeplős, majd hatalmas szemekkel pillantott fel az előtte állóra, és Hyunjin szíve majdhogynem megszakadt a kétségbeesett arc láttán.

– Akkor nem kell, ne aggó...

– De hiszen én mindig ölelésekkel köszöntök mindenkit, Hyunjin! – szakította félbe erőteljesen a szőke, amitől mindketten meglepődtek. – Bocsánat, nem akartam kiabálni...

Az idősebb elhúzta a száját, majd szemöldökét összeráncolva jobb kezét az előtte álló fiú homlokára helyezte, és ciccegve megrázta a fejét.

– Lázas vagy.

– Mi? – húzta össze saját szemöldökeit is Felix értetlenül. – Nem, nem va...

– Nem akarjuk, hogy a többiek esetleg elkapják tőled a megfázást, igaz? – emelte fel jobb szemöldökét kérdőn Hyunjin, mire Felix arcán átsuhant a felismerés.

– Nem azt mondtad, hogy csendben maradni jobb, mint hazudni...?

– Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet feltűnésmentesen elhallgatni – vont vállat Hyunjin. – Muszáj időt adnod magadnak, ha még nem állsz készen.

– Biztos, hogy ez...

Egy hangos kiáltás félbeszakította a szőkét, és mindkét fiú kikerekedett szemekkel kapta a fejét a part felé.
Ugyanis ismerős volt számukra ez a hang.