souls don't meet by accident | hyunlix

your eyes - vladimir cosma, cook da books

┈ ✧.*⋆⁺ ┈

𝚈𝚘𝚞𝚛 𝚎𝚢𝚎𝚜
𝙾𝚙𝚎𝚗𝚎𝚍 𝚠𝚒𝚍𝚎 𝚊𝚜 𝙸 𝚕𝚘𝚘𝚔𝚎𝚍 𝚢𝚘𝚞𝚛 𝚠𝚊𝚢
𝙲𝚘𝚞𝚕𝚍𝚗'𝚝 𝚑𝚒𝚍𝚎 𝚠𝚑𝚊𝚝 𝚝𝚑𝚎𝚢 𝚖𝚎𝚊𝚗𝚝 𝚝𝚘 𝚜𝚊𝚢
𝙵𝚎𝚎𝚕𝚒𝚗𝚐 𝚕𝚘𝚜𝚝 𝚒𝚗 𝚊 𝚌𝚛𝚘𝚠𝚍𝚎𝚍 𝚛𝚘𝚘𝚖
𝙸𝚝'𝚜 𝚝𝚘𝚘 𝚜𝚘𝚘𝚗 𝚏𝚘𝚛 𝚊 𝚗𝚎𝚠 𝚕𝚘𝚟𝚎
𝚆𝚑𝚎𝚗 𝚢𝚘𝚞 𝚜𝚖𝚒𝚕𝚎
𝚈𝚘𝚞𝚛 𝚎𝚢𝚎𝚜 𝚜𝚑𝚘𝚠 𝚢𝚘𝚞𝚛 𝚑𝚎𝚊𝚛𝚝
𝙻𝚘𝚜𝚝 𝚒𝚗𝚜𝚒𝚍𝚎 𝚊 𝚜𝚞𝚒𝚝 𝚘𝚗 𝚊 𝚋𝚊𝚛
𝙵𝚎𝚎𝚕𝚒𝚗𝚐 𝚊𝚕𝚘𝚗𝚎 𝚠𝚒𝚝𝚑 𝚙𝚎𝚘𝚙𝚕𝚎 𝚊𝚛𝚘𝚞𝚗𝚍
𝚃𝚛𝚞𝚎 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚒𝚜 𝚑𝚊𝚛𝚍 𝚝𝚘 𝚏𝚒𝚗𝚍 𝚗𝚘𝚠
𝚈𝚘𝚞 𝚝𝚑𝚒𝚗𝚔 𝚢𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝚜𝚘 𝚖𝚒𝚜𝚞𝚗𝚍𝚎𝚛𝚜𝚝𝚘𝚘𝚍
𝙸'𝚍 𝚎𝚡𝚙𝚕𝚊𝚒𝚗 𝚒𝚏 𝚘𝚗𝚕𝚢 𝙸 𝚌𝚘𝚞𝚕𝚍
𝚂𝚘𝚖𝚎𝚝𝚑𝚒𝚗𝚐 𝚝𝚎𝚕𝚕𝚜 𝚖𝚎 𝚝𝚑𝚒𝚜 𝚝𝚒𝚖𝚎 𝚒𝚝'𝚜 𝚛𝚎𝚊𝚕
𝚃𝚑𝚎 𝚠𝚊𝚢 𝚝𝚑𝚊𝚝 𝙸 𝚏𝚎𝚎𝚕

┈ ✧.*⋆⁺ ┈

Felixnek vegyes érzelmei voltak mindennel kapcsolatban.
Örült, nagyon, hogy újra a barátaival lehet, és annak is, hogy úgy tűnt, Hyunjin is jól érzi magát.
Ennek mind nagyon örült.
Viszont nem csak ez az egy érzelem cikázott végig benne a nap folyamán.
Már reggelinél is kicsit sokat bambult el, ami a többieknek is feltűnt, de letudták a dolgot annyival, hogy a sok utazás, vagy esteleg a megfázás miatt ilyen a fiú.
Az ok nem ez volt. Felix nem bírta elterelni a figyelmet egy bizonyos fekete hajú fiúról, aki történetesen a legjobb barátja volt.
Tegnap este alig tudott elaludni, órákig forgolódott az ágyában. Persze, ez nem volt újdonság, mostanában nyilván nem aludt jól, de most nem rémálmok gyötörték, hanem valami – vagy valaki – egészen más. Akaratlanul is az esti tábortűz körüli beszélgetésükre gondolt. Talán, talán csak amiatt, ahogy a tábortűz fénye megvilágította az arcát, talán amiatt, ahogy felnevetett a többiek hülyeségein, talán amiatt, ahogy az esti szél összeborzolta a fekete tincseit, talán amiatt, ahogy néha ránézett azzal a mosollyal az arcán, de Felix nem bírta levenni róla a szemeit.
És ezt nem tudta hova tenni. Hiszen eddig is a fiúval volt, most a többiekkel kellett volna foglalkoznia, így nem értette, miért köti le a figyelmét ennyire a fekete hajú. És az sem segített, ahogy Hyunjin néha-néha közel hajolt hozzá és a fülébe suttogva megkérdezte, hogy minden rendben van-e, hogy fel akar-e menni aludni, hogy nem érzi-e magát kényelmetlenül. És Felixtől még soha nem kérdezte meg senki ezeket a kérdéseket ennyiszer, ilyen gondoskodó hangnemben. És ez Felixet elbizonytalanította. Már semmit nem értett, nem tudott kiigazodni a saját érzésein, és ez zavarta őt, nagyon.
És végül, de nem utolsó sorban, ott szorongatta a lelkét a bűntudat, ami úgy tűnt nem akar egyhamar elszakadni a fiútól. Amikor a fekete hajú közelében volt, folyton elvesztette az irányítást az érzelmei felett, és ekkor eszébe jutott Juwon, amiről pedig a barátaira vándoroltak a gondolatai. Bűntudat. Azt kívánta, bárcsak sosem találkozott volna a barna hajúval. Utálta, hogy még a szakításuk után is hazudoznia kellett, utálta, hogy korlátozva érezte magát még mindig, de legfőképpen azt utálta, hogy amikor a fiúra gondolt, nem érzett semmit. Hiszen ez nem normális, csak két hete jött el a fiútól, csak egy hete szakított vele ténylegesen, és egy évig együtt voltak. A szőke tudta, hogy éreznie kéne valamit, bármit, de csak ürességet és undort érzett, semmi mást. És ez megijesztette.
Talán azért, mert így visszagondolva a kapcsolatuk sosem tűnt igazi kapcsolatnak, talán azért, mert Juwon sosem mutatta ki, hogy szereti a szőkét, talán azért, mert a barna hajúnak ez az egész semmit nem jelentett, de Felix akkor is helytelennek érezte azt, hogy semmit nem érzett. Olyan volt, mintha az érzelmei becsapták volna őt.