Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•41.rész

-Nincs gond Charles-tettem a kezem a mellkasára.
-Csak beülünk valahová iszunk egy limonádét és beszélgetünk. Ez a terv nem?-néztem gúnyosan Joshra. Hisz hülyeség lenne tőle. A házába akar vinni és a többit tudja mindenki. Tipikus. Charles legalább nem ilyen. Tény, hogy nyomulós fajta, de meg sem fordulna a fejében az, hogy olyat tegyen amit én nem szeretnék. Viszont szeretek veszélyesen élni.

-Igen, igen ez a tervem-zavarodott össze Josh.

Nyílván, hogy ötletet adtam neki hírtelen ez a terve.

-Rendben! Akkor figyu akár most is mehetünk hisz a többiek még vásárolnak-mosolyogtam színészien majd a srácba karoltam és elindultunk.

-Maddy ezt te sem gondolhatod komolyan?-kiáltott oda Charles majd hátra néztem és kacsintottam egyet. Remélem értették, hogy az eszem még nem ment el

-Na és mi van veled Maddy?-kérdezte a srác épp helyet foglalva.

-Hmm semmi különös-vontam vállat majd egy pincér felvette az ital rendelésünket.

-Charles csak kihasznál ugye tudod?

Nahát milyen gyorsan a lényegre tért.

-Persze persze-bólogattam mosolyogva.
-Mindenki változik. Oh és képzeld ő illedelmesen kihúzza a széket a nő előtt akivel elmegy egy társaságba kajálni vagy csak kettecskén-kezdtem el pedzegetni.

-Hm tényel illedelmes-sütötte le a fejét.
-És neked, hogy tetszett a hétvége Barcelonaban?

-Nagyon jó volt! Új emberek léptek az életembe vagy régi emberek más megközelítésből!-mosolyogtam.
-Megtanított arra, hogy szarjam le mások véleményét és csak a magaméra adjak, csak magamnak higgyek.

-Szóval csalódtál valakiben?

-Kellemesen csalódtam valakiben-javítottam ki majd meghozták a limonádénkat.

-Merci-biccentettem a pincérnek.

-Nem is tudtam, hogy tudsz franciául

-Tudok hát! Jelenleg Charlesszal élek-vigyorogtam. Totál megette őt az irígység.

-Szóval Charlesszal-motyogta nyersen.

-Igen!

Beszélgettünk még egy kicsit majd otthagytuk az asztalon a limonádé árát és eljöttünk.

-Gyere elmegyünk hozzám! Nem messze lakom-ragadta meg a csuklómat.

-Nem messze?

-Nem messze. Egy saroknyira-mutatott előre.

-Mmm kössz kihagynám-rántottam ki a kezemet.

-Miért hisz ez csak egy saroknyira van-akadt ki.

-Ja mondod ezt egy olyan csajnak aki soha életében nem járt még Monacoban-fontam egymásba a karjaimat a mellkasomnál.

-Pedig tetszeni fog-erőlködött tovább.

-De értsd meg, hogy nem! Lebetűzzem?

Én megmondtam! A lakásába akar felvinni.

-Most komolyan Maddy te csaj vagy én meg sokkal erősebb nálad úgyhogy simán elbírok veled-vont vállat.
-Mire vársz? Hogy megment valaki?
-Hol van ilyenkor az ijesztő pasid?

-Gondolom ijesztő pasis dolgokat csinál-vontam vállat. Komolyan azt mondtam Charlesra, hogy a pasim? Jézus Maddy mi történik veled.

-Hello már végeztetek is a limonádézgatással?-bukkant fel Charles feje Josh mögöt.

Ohh te édes szent isten köszönöm, hogy velem voltál, s vagy minden percben! Megmenekültem!

-Igen és mehetünk haza-karoltam Charlesba.

-Rendben bébi! Menjünk!

-Bébi?-nézett rám Carlos amint faképnél hagytuk Josht.

-Megmentettetek-szökött ki a számon nem is érdekelve, hogy Carlos mit mondott vagy, hogy egyáltalán Charles.

-Mi?-vizsgált végig Charles.

-Fel akart vinni a lakásába. Bár gondoltam, hogy ez a terve-sóhajtottam. Akármennyire mutathatom magamat erősnek ez még akkor is sokkosan ért.

-Szeretném az ilyesfajta ipséket jól pofán vágni, hogy megtanulja mi is a menet felénk. Csak kerüljön megint a szemem elé-fortyongott a dühhtől Charles.

Na ilyet is rég hallottam srác szájából. Meg kell mondjam jól is esett.

-De tényleg az ilyenek fejében mi zajlik le?-emelte rám a tekintetét a monacoi srác.

-Nem tudom-csóváltam a fejemet amint megálltunk és az előttem álló srácot kezdtem el bámulni.

Mely isten lehetett ki Charles Leclerc-t megteremtette mert ejj de jó munkát végzett. Hogy lehet egyszerre aranyos és férfias is. A borostás arca és a zöld szeme csodálatos! Na meg a barna haja. Eszméletlen!

-Ez az-mutogatott az arcomra Charles miközben őt bámultam és Elen Carlosszal vigyorogva minket bámult.
-Igen, ez tökéletes! Csak nézel rám ezekkel a szép szemekkel-susmorogott a srác.
-Ne vedd le rólam a szemeidet!

Erre ugyan mit feleljen az ember?

-Amm, menjünk szerintem-sóhajtottam.
(-Nem áll szándékomban le venni rólad a szememet, de menjünk, majd otthon folytatom a bámészkodást)

Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer

Kövessetek tiktokon és instán!❤️