Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•39.rész

Megebédeltünk, majd kimentünk a medencéhez. A srácok fürödtek míg mi csak napoztunk és beszélgettünk, de kicsit kihúztam a lányok társaságából mert a medence szélére ültem és a vízbe lógattam a lábamat. Teli kérdédekkel és gondolatokkal.

-Gyere Madds!-vigyorgott Charles és ami azt illeti faj ahogy viselkedik néha velem, de amikor ilyen mint most így ebéd után, hogy érezhető a törődése és mintha minden szeretete az enyém lenne. Persze nem, de kicsit olyan.

-Nem megyek be. Jó nekem itt-erőltettem magamra egy kellemes mosolyt.

-Pedig nem hideg a víz-könyörgött tovább.

-Ja tudom érzem-mutattam a lábaimra amik a vízben voltak.

-Na jó-mormogott a srác majd elindult felém.

-Ne ne ne!-ellenkeztem mert már tudtam mi fog történni. Bele húz a vízbe úgy, hogy levegőt alig kapok.

-Na gyere-fogta meg a vizes kezével a derekamat amitől a hideg is kirázott és tiszta libabőr lettem. Gyengéden ért hozzám. Biztonságot éreztem és minden rossz gondolatom elillant.

A derekamnál megfogva a vízbe emelt és magához ölelt. A szívem ennél hevesebben még nem hinném, hogy dobogott.

-Látod, hogy nem bántalak-suttogta Charles a medence egyik sarkába érve, majd akarva akaratlanul a szemébe néztem. Otthonra találtam ez az egy jutott eszembe. Mit sem törődve a társasággal, Charles családjával a lábamat a srác köré fontam a kezeimet pedig a nyakába raktam és így öleltem át. Kérdés nélkül viszonozta igazából még erősebben is ölelt mint én őt, mint aki erre várt.

-Hős szerelmesek!-hallotuk meg Arthur hangját.
-Már vagy két perce ölelkeztek-jegyezte meg amit egyikünk sem hitt el, de be kell valjam igazat mondott.

-Jövünk-indult meg Charles majd a lábaimat elengedtem, de a kezemet hagytam a nyakában.

A srác kisegített a medencéből, hogy nehogy elessek mind ezt Charles tesói és a lányok emellett Pascale is végig nézte.

-Kér valaki jégkrémet?-kérdezte Charles majd a házba értünk.

-Én nem, köszi-feleltem. A többiek kértek.

Magam köré csavartam egy törülközőt és úgy ültem az asztalhoz.

-Biztos nem kérsz?-nézett rám a zöld szemű srác.

-Nem-csóváltam a fejem.

Megint a kusza gondolataimmal voltam elfoglalva, mint például Charles miért ilyen rendes hozzám és, hogy vajon a veszekedés kellett neki, hogy észhez térjen? Kitudja...majd kiderül.

-Itt vagy Maddy-csettintett az ujjával Lorenzó.

-Persze-vettem mély levegőt.

-Minden rendben?-érdeklődtek a lányok.

-Ezt akartam én is kérdezni-jegyezte meg Pascale.

-Minden rendben és jól vagyok-mosolyogtam.
-Köszönöm a kérdéseket

Még egy fél órát elbeszélgettünk majd úgy döntött mindenki, hogy itt az ideje indulniuk.

-Így a végére nagyon jó lett minden-mondta Charles anyukája.
-De kérlek beszéljétek meg ezt-nézett a fiára.

-Ki nem hagyná-kuncogtam.

-Na az biztos-mondta Charles majd elköszöntünk mindenkitől.

-Fel megyek valamit felvenni a fürdőruhára-mondtam a srácnak akivel ismét kettesben maradtam.