Az időmérő igen gyorsan lezajlott és élvezetes volt, hogy ott ülhettem a mérnökök és a csapatfőnök mellett. Közben a többiek is kiértek a pályára mint megtudtam a tanárnőtől kb másfél órát vártak, a busszal a sorban.
Épp ebben a pillanatban gördült az első három a táblák elé. Remek időmérőt zártak a srácok. Charles első lett aminek akarva akaratlanul is nagyon örültem, Max második, Hamilton hatmadik és Carlos negyedik. Oh és ne feledkezzünk meg Landoról aki ötödik helyen zárta az időmérőt.
-Nagyon ügyes voltál!-futottam a monacoi sráchoz és megöleltem.
-Köszönöm!-felelte halkan.
-Azt hiszem ez már túl sok volt-engedtem el őt nevetve.
-Mindenki azt hiszi, hogy utálsz?-nézett rám kérdőn.
-Mindenki.-feleltem.
-Akkor érthető, hisz nem akarod, hogy szekáljanak-mutogatott a srác majd elindultunk a garázs felé.
-Te már itt vagy?-állt meg Charles a csapattársa mellett.
-Igen mivel tudod én negyedik lettem kevesebb dolgom volt nem kellett interjút adnom
-Bocsáss meg, hogy hozzád mertem szólni-emelte magasba a kezét a monacoi védekezésül.
-Semmi gond csak ha már nem dobogós helyen végeztem akkor kérlek jól szerepelj holnap-könyörgött a spanyol.
-Mellesleg így kettecskén?-nézett ránk incselkedőn.-A barátok szoktak "kettecskén" járni kelni-idézőjelezett Charles az ujjaival.
-Szóval barátok-bólogatott lassan megszeppenve Carlos.
-Ez új-tettem hozzá.
-Nekem is új, de már nem utálsz-húzta fel a szemöldökét a srác.
-Jó ez igaz-motyogtam.
-Lesz időtök megtárgyalni Monacoban-mondta Carlos.
-Lesz ám-felelte Charles.
-És ugyan milyen ruhát viszek?-néztem a zöld szemű srácra.
-Amiket magaddal hoztál. Emellett majd én veszek neked ruhákat-mosolyodott el.
Ezzel a mondatával persze elérte hogy szóhoz se jussak és csak egy hatalmasat nyeltem.
-Helo-jelent meg Lando.
-Valamibe belerontottam?-nézett a legjobb haverom a megszeppenz unokatesómra.-Igen-Nem-feleltük egyszerre Carlosszal. Nyilván én mondam, hogy nem.
-Akkor melyik?-tárta szét a karjait.
-Jó helyen végeztél-jegyeztem meg csak hogy eltereljem a témát.
-Egyrészt igen, másrész ne tereld a témát Maddy-szólt bele a spanyol az épp köszönetet mondó és az autó jó tulajdonságairól beszélő Lando mondókájába.
-Nem terelek semmit-feleltem komoran mire Charles a torkát kezdte el köszörülni.
-Más is úgy gondolja, hogy tereled-mutatott Carlos a csapattársa felé.
-Borzasztóak vagytok-csavargattam a szemeimet majd megjelentek a lányok is.
-Sziasztok-köszönt nekik Carlos majd végig mérte a szőke barátnőmet Lando is így tett csak ő a barnát viszgálta a szemeivel mire Charlesra néztem és megcsavargattam a szemeimet.
-Ez mindent elárult-nevetett a monacoi.
-Hát de most ha egyszer ezt gondolom?-mosolyogtam én is.
-Arra gondoltam vissza mehetnénk a szállodába hogy frissek legyünk holnapra-javasolta Elena.
-Na tessék ez jó ötlet és még energiád is marad a monacoi útra-mutatott rám Charles.
-Miért kell energia egy olyan útra ahol símán lehetne pihenni?-nézett rá kikerekedett szemekkel Lando.
-Gondolom mert nem akarja elviselni a nyűgös énemet-adtam egyszerű választ Landonak.
-Mindig nyűgös vagy szerintem-susmorgott a monacoi.
-Szerintem Lando nem arra gondolt-nézett össze Elena Sierraval.
-Jézusom. LANDOOO-mondtuk egyszerre Charlesszal mire mindkettőnknek leesett, hogy az ártatlan kis Norris nem is olyan ártatlan.
Szállodában
-Hosszú volt ez a nap, de nagyon jó is egyben-mondta Sierra amikor a liftbe léptünk.
-Tényleg jó volt...-sóhajtottam.
-Amúgy mi van veled és Charlesszal?-nézett rám Elena.
-Nem is tudom. Lehet csak jobban megkellett volna ismerjem mivel amúgy jó barát meg minden-magyaráztam és kiléptünk a liftből.
-Barát? Hát nem úgy néz rád mintha a barátod akarna lenni és ami azt illeti te sem igazán olyan tekintettel nézel rá-vágott közbe Sierra.
-Meglehet, de Elena Carlosszal nagyon jóban van és te pedig az én legjobb barátomat vetted célba-mondtam vigyorogva Sierranak.
-Van benne valami-jegyezték meg egyszerre majd a kulcsot elforgatva a zárban kinyitottuk az ajtót és beléptünk a szobánkba.
Hülyéskedni kezdtünk miután mind lefürödtünk.
-Maddy jött valami Messenger üzid-nyújtotta oda nekem Elena a telefonomat.
"Charles Leclerc: Szia Madds"-láttam meg a kövtkezőt amitől lesápadtam.
-Minden oké?-nézett rám aggódva Sierra.
-Persze csak...csak Landon írt és ilyenkor már nem szokott írni-találtam ki valami oltári nagy hülyeséget.
-Akkor csak nekem szokott későn írni-vigyorgott a lány amitől megkönnyebültem hogy elhittek de rosszul is éreztem magam a hazugság miatt.
-Szia-írtam vissza Charlessznak.
-Van egy ötletem-kezdett bele.
-Na mi már megint?-vetettem fel a kérdést.
-Reggel korán kelj
-Miért?-írtam le remegő kézzel.
-Mert én megyek érted! És nincs kifogás kisasszony-parancsolt rám.
-Oké rendben-írtam le megkönnyebűlve majd egy annyival hogy fáradt vagyok gyors le is ráztam őt.
-Sierra-szóltam neki oda.
-Igen?
-Elmondtad Charlessznak hogy kik turkáltak a telójában?-jutott hírtelen eszembe.
-Baszki elfelejtettem-csapott a homlokára.
-Nem baj majd Maddy elmondja-vigyorgott rám Elena.
-Jaja majd én elmondom neki úgyis összedolgozunk vagy valami olyasmi, hogy megtudjuk ki volt vagy kik voltak akik a telójában turkáltak-magyaráztam.
-Még okosnak is fog érte találni-jegyezte meg Sierra.
-Már az elején sejtettem hogy azok ketten állnak a dolog mögött-csavargattam a szemeim majd mosolyogni kezdtem.
-Lehet aludnunk kéne-mutatott az órára Elena amivel egyet is értettünk és bebujtunk az ágyba. Nem sokat aludtam hisz azon gondolkoztam hogy reggel nem a lányokkal megyek, hanem Charlesszal.
Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Enemies to lovers | BEFEJEZETT
RomantizmMadison Sainz...Carlos Sainz unokatesója (apai részről). Egy főiskolás lány aki csak egy ártatlan osztálykirándulásra ment el Barcelonaba....