Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•15.rész

Lando üzenetét látva eléggé megijedtem majd ahogy magam mellé pillantottam észre vettem, hogy Elena alszik szóval inkább nem keltem fel.

Felhívtam Landot telefonon, mert úgy könnyebb.

Telefonban

L: Na szia!

M: Szia Lando! Kérlek fogd rövidre, mert szeretnék még egy kicsit pihenni mielőtt oda érünk

L: Jól van Maddy akkor rövidre fogom...szóval a helyzet az, hogy felhívtam Georgeot, hogy milyen tervei vannak meg stb, hogy nehogy az legyen, hogy mi is valami programot tervezünk és ők is Elenaval aztan érted..

M: Na és?

L: George pont vezetet, amit a hívas elején is közölt, de egyik pillanatról a másikra annyit hallottunk, hogy "baszki" és megszakadt a vonal..

Amint Lando elmondta mi történt azonnal befeszültem és gyomorgörcs fogott el. Nem is tudtam, hogy kéne közöljem Elenaval, hogy lehet George balesetezett.

M: Ugye nem balesetezett?

L: Maddy ne a legrosszabra gondolj..

M: Jó, Jó igazad van, lehet csak valami rendőr vagy hasonló.

Ezt kimondva nem is tudtam eldönteni, hogy a telefonban levő srácot próbálom sokkal jobban megnyugtatni vagy magamat nyugtatom ezzel.

"Kedves utasaink készüljenek fel a leszállásra, Barcelonaba értünk!"- szólalt meg a bemondóban egy női hang.

L: Na hagylak mivel hallom, hogy leszállás lesz.

És ezzel a lendülettel leraktuk a telefont.

Elena felriadt amikor szóltak a leszállásról. Őszintén szólva azonnal mosollyal az arcán kelt fel és nem tudtam, hogy kéne vele közöljem, hogy a legjobb haverjáról nem hallunk semmit.
Úgy voltam vele, hogy majd később.

A kis ablakon kitekintve megpillantottuk a csodálatos Barcelonat, a Spotify Camp Nou-t és már elolvadtunk, pedig még csak fentről láttuk ezt a csodálatos országot.

-Úristen ez csodaszép!-jelentette ki a szőke barátnőm.

Egy bólintással jeleztem neki, hogy én is így gondolom, de közben a gondolataim cikáztak a fejemben..."Vajon hogyan kéne elmondanom Elenanak, hogy mi a helyzet?"-vetődött fel a következő kérdés a fejemben, melyet egy másik gondolat váltott "Beszélnem kell Charlesszal!"-pörgött felváltva a fejemben a két gondolat.

-Föld hívja Madison Sainz-t-bökdösött Sierra átnyulva Elenan.

-Figyeljetek még maradjatok a repülön, majd szólunk, hogy mikor szálhattok le-jött oda a tanárnő, épp amikor oda fordítottam a fejemet.

Egyszerre bólintottunk egyet neki, majd én folytattam az ablakon való bámészkodást.

"Kedves utasaink! Mindenkit megkérünk, hogy maradjon higgadt és nyugodt a leszállást mindjárt megkezdjük"-szólalt meg ismért egy női hang.

A lányokra néztem kissé elfeledve minden gondolatomat, majd amikor El rám mosolygott bele nyilalt a fájdalom a szívembe, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan mondjam el neki a dolgokat.

A repülő földet érése után még ülve maradtunk, ahogy a tanárnő kérte tőlünk.

-Mostmár lehet lejönni!-jelentette ki a tanárnő egy kb 5-6 perc várakozás után.

Leszállva a repülőről a tűző nap csapta meg a fejünket és már mintha a ruhánk azonnal ránk olvadt volna.

Beérve a reptérre elvettük a boggyászainkat, majd egy kis várakozás után elindultunk ki a hatalmas épületből, ahol egy busz várt minket, amivel a hotelhez megyünk.

A csomagjainkat a busz aljába bepakolta a sofőr, majd felszálltunk a buszra és letelepedtünk egy helyre.

A telómat elővettem, majd az Instán pörgettem végig és láttam, hog Charles már készülődik éd már Barcelonaban van, ahogy Lando is.

A szállodába érve egy hármas szobát kaptunk és a kilátásunk a tengerre nézett.

Elő hívásomként Barcelonaban Carlost tárcsáztam.

Face Time

M: Szia!-köszöntem bele a telefonba, majd megpillantottam Carlost aki mellett Charles ült és mögötte pedig Lando, tehát a szokásos.

CL: Sziaaa! Már itt is vagytok?-kérdezte izgatottan a srác, mire a tenyeren izzadni kezdett és fogalmam sem volt mit nyögjek ki.

L: Hát látom már izgatott vagy-folytatta Lando.

M: Igen elégge-feleltem megkönnyebbülve, hogy Lando észre vette azt, hogy mennyire zavarba jöttem és segített kizökkenni.

CS: A kedvenc unokatesóm! Milyen jó, hogy itt vagytok/ itt lesztek holnap-kezdett bele Carlos is.

M: Már nagyon türelmetlenek vagyunk!-nyögtem ki, majd a számra haraptam.

A beszélgetés elég sokáig húzódott el, de nem bántam, sőt élveztem.

-Gyertek lányok lemgyünk vacsorázni-nyitott be a tanárnő.

-Belebujtam a papucsomba, majd elindultunk le.

-Azta rohadt-csúszott ki Elena száján az ebédlőbe érve a kezét maga elé tartva és rámutatott valakire.

Insta: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story

Köszönöm, ha elolvastad!❤️

Bocsánat, ha mostanában eltünök, de behéz időszakon megyek keresztül, de próbálok nektek írni!

Rebs❤️