"You're on your own, kid
Yeah, you can face this
You're on your own, kid
You always have been"
Taylor Jenkins sikeresen megszabadult a múltjától. 27 évesen pincérnőként dolgozik egy Sioux Falls-i étkezdében, hétvégente pedig a kisöccsére felügyel. A...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
1.
Nem futhatsz örökké
_______________
2010.
Az egész egy teljesen normális napnak indult.
Kora reggeli ébredés, gyors és egyszerű reggeli, kapkodós készülődés, végezetül kocsiba szállás és irány a munka. Ott aztán az ajtón berontva rögtön beszaladt a pult mögé, felkötötte a kötényét meg a haját, köszöntötte a munkatársait, s várt az érkező vendégekre. Kissé monotonnak és unalmasnak tűnhet, de Taylor pont ezért szerette. Megszokta a nyugodt, problémamentes életet, aminek már 14 éve részese volt, és a világért sem cserélte volna el másért.
Jelenleg éppen a kassza túloldalán ácsorgott, két könyöke felrakva a pultra, amint a bal mutatóujján lévő ezüstgyűrűt forgatta elmélyülten. Az étkezdében nem volt nagy tömeg, mindössze egy-két ember lézengett az asztaloknál, egymagában, vagy éppen párokba verődve fogyasztva a reggelijét.
Mivel senki nem tartott igényt a szolgálataira, Taylor engedhette az elméjének, hogy szabadon vándoroljon egyik gondolatról a másikra. Kifejezetten érdekes folyamat volt, ugyanis úgy ugrált a témák között, mint ahogyan a fáradt emberek váltogatták a TV-csatornákat, keresve valami elfogadható műsort. Az egyik pillanatban még azon agyalt hová menjenek Nate-el a pár nap múlva esedékes évfordulójukon, míg a következőben már az előző esti különös álmát fejtegette.
Igazából nem nagyon volt mit megfejteni benne. Egy üres házban sétált, mígnem kopogást hallott a bejárati ajtón. Odalépve kinyitotta, ám az egyetlen, amit látott egy zöld szempár volt. Ezután ébredt fel a szobája sötétjében, pontban 2:47-kor. Azóta vissza-visszatért az álomhoz, próbálva kitalálni vajon mit jelenthetett.
Valószínűleg semmi komoly, igyekezett lezárni magában. 13 éves korod óta vannak fura álmaid, ez is csak egy közülük. Nem jelent semmit.
Igaz?
Az ajtó feletti csengő megszólalása szakította ki az elmélkedésből. Taylor menten felkapta a fejét, hogy szemügyre vegye a betoppanó vendégeket.
Két férfi, egyikük magasabb a másiknál. Mindketten sötét öltönyt viseltek, vagyis nyilván valami hivatalos ügyben jártak el. A magas, hosszú hajú megtorpanva körülnézett, miközben az alacsony, rövid hajú meg sem állt a pultig. Lefékezve előtte apró mosolyt varázsolt az arcára, majd megköszörülte a torkát.
- Hello.
- Hello- viszonozta a gesztust kiegyenesedve – Mit adhatok?
