"You're on your own, kid
Yeah, you can face this
You're on your own, kid
You always have been"
Taylor Jenkins sikeresen megszabadult a múltjától. 27 évesen pincérnőként dolgozik egy Sioux Falls-i étkezdében, hétvégente pedig a kisöccsére felügyel. A...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
11.
Hattyúdal
_______________
Taylor a Nappal együtt kelt. Az ablakon besütő fény melengette fedetlen vállát, a szobára pedig kellemes csend borult. Minimális mocorgással közelebb bújt Dean-hez, majd sűrűn pislogva kinyitotta a szemét, hogy felnézzen az arcára. Még mindig mélyen aludt, tekintve a nyugodt arckifejezését. Nem egyszer megállapította, hogy ilyenkor volt a legbékésebb. Nem gyötörte se aggodalom, se idegesség, mindössze halkan szuszogott, egyik karja védelmezőn a lány dereka körül, míg a másik a hasán pihent.
Taylor kis köröket rajzolt a kézfejére, azután lassan elindult felfelé a mellkasához. Ujjbegyei egy tollpihe könnyedségével siklottak a bőrén, amíg elért a nyakláncához. Felemelve a bilétát végig futtatta a hüvelykujját a szimbólumon és a latin szón, miközben arcára halvány mosoly kúszott.
Nem hiszem el, hogy megtartotta. Annyi év után. Ez mindvégig emlékeztette őt rám. Hülyeség volt őket otthagyni. Talán most minden másképp lenne, ha akkor nem léptem volna le. Akkor több időnk lett volna egymásra. Így viszont…
- Hé- érkezett a rekedtes hang, amit az arcán végig simító kéz követett – Minden rendben?
Ekkor kizökkent, s rájött, hogy elkezdtek hullani a könnyei. Elpislogva őket némán bólintott, arcát a másik fél mellkasába fúrta.
- Jól vagyok- motyogta – Csak…
- Min gondolkodtál?- kérdezte beletúrva a szőke tincsekbe. Finoman masszírozta a fejbőrét, várva a válaszra.
- Csak a múlton- felelte végül – Hogy mit tehettem volna másként.
- Taylor…
- Ha veletek maradok, akkor sokkal több időt tölthettünk volna együtt- folytatta a megállítási kísérlet ellenére – Nem érezném úgy, hogy nincs elég közös emlékünk.
- Ezt csak azért mondod, mert itt a vég.
- Hogy tudod ilyen könnyen kezelni?- értetlenkedett – Én másra sem tudok gondolni csak arra, hogy vajon hány óránk maradt? Az egésztől halálra rémülök.
Dean az álla alá nyúlva óvatosan megemelte a fejét, hogy belenézhessen a szemébe.
- Én is félek- ismételte el az előző esti vallomását – De megnyugtat a tudat, hogy legalább veled vagyok. Nekem ennél nem kell több.
