Csak melletted érzem /George Russell ff./✓

tizenkettedik

Hope

A másnap délelőtt nagyon nyugodtan telt. George többször is a semmiből lépett mellém és lopott csókot tőlem, vagy csak egyszerűen a fenekemre csapott egyet.

Délután Donna hamar megérkezett, nem sokkal később pedig Albonek is betették a lábukat.

-Hol van az én nagy keresztlányom?- tárta szét karjait Lily.

-Lily!- szaladt le a lépcsőn Liett, mikor meghallotta a kedves női hangot.

-Sziasztok!- emelkedtem fel a kanapéról, miközben George is lejött Liett után a lépcsőn, csak ő biztonságosabb formában. George mögém lépett, majd hátulról átkarolta a derekamat, ezzel a két új személy tudtára adva a dolgokat. Lily nagy szemekkel nézett ránk, majd elmosolyodott és bizto voltam benne, hogyha Liett nem lett volna a kezében, akkor ránk ugrott volna.

-Most az van, amire én gondolok?- vigyorgott Alex.

Barátom csak bólogatott neki, majd oldalról puszit nyomott az arcomra.

-Gratulálok!- sétált hozzánk Lily, majd ő is egy puszit nyomott az arcomra.

-Örülök nektek skacok!- bólogatott Alex is, mire Donna megforgatta a szemét és a konyha felé vette az irányt.

-Most végre bonthatunk pezsgőt?- nyitotta ki az adott szekrényt.

-Mikor lettél te ekkora alkoholista?- siettem utána, hogy elvegyem tőle az üveget.

-Nem vagyok az, csak szeretem a pezsgőt!- kapálózott az üvegért, amit már a levegőben tartottam a fejem felett.

-Este ihatsz!- tettem vissza a helyére.

-De nem már!- trappolt utánam vissza az előszobába.

~

-Szóval van egy ötletünk George-dzsal.- tette le a pezsgős poharat Alex.

-Jól kezdődik.- sóhajtottam, majd a mellettem ülő George és az ő mellette ülő Alex felé fordultam, ahogy Lily is. Donna a pezsgő elfogyasztása után teljesen elvolt a saját kis világában.- Ne kíméljetek!

-Mit szólnátok hozzá, ha eljönnétek velünk a Monacói nagydíjra. Igaz még kicsit messze van, de olyan jó lenne együtt.- vázolta fel az ötletet barátom, miközben kezét combomra vezette.- Te, Lily, Liett és Donna.

-Nem is tudom...- haraptam rá számra.- Nem lenne lesz teher számodra vagy számotokra?

-Nekem egyáltalán nem.- ingatta fejét Alex.

-Ahogy nekem sem.

-És rá lehetne sózni Donnára Liettet és végre véghez vinni azt a dupla randit.- vigyorgott Alex.

-Én benne vagyok!- mosolygott Lily.- Hope?

-Biztos nem lesz baj belőle? A sajtó újra fel fog kapni minket.

-Majd kiheverik.- vonta meg a vállát Lily, majd azt követően bevetette a boci szemeket.- Szóval?- pillázott.

-Jó, legyen.- adtam be a derekamat.

-Szuper!- lelkesült be George.

Donna a hír hallatán teljesen bepörgött, ahogy Liett is. Le sem tagadhatnák, hogy rokonok.

Miután Liett elaludt, akárcsak Donna a szobámban, visszamentem a kanapén ülő társasághoz. Egy vetélkedő ment a készülékben Lily pedig az egyik részvevőhöz beszélt, miszerint sík hülyeség a válasz, amit megadott.

-Szívem, ugye tudod, hogy nem hallja?- simította Alex Lily hátára a kezét.

-De biztos megérzi.- rázta meg testét, hogy leessen hátáról párja keze.

-Persze, hogyne.- bólogatott beletörődően Alex.

-Donna elaludt a szobámban.- sóhajtottam.- Kitúr a helyemről a saját házamban...- csóváltam buksimat.

-Akarod mondani, házunkban!- nézett rám megbabonázva George.

-Igaz.

-Szóval már össze is költöztetek?- bólogatott elismerően Alex.

-Lényegében igen.- kúsztam közelebb barátomhoz, majd átkaroltam derekát, és lábaimat az ölébe helyezte, melyeket el is kezdett masszírozni, mire azt hittem, hogy ott helyben leolvadok a kanapéról.- Alszunk a kanapén?- suttogtam George fülébe.

-Van más választásunk?- kuncogott. Mivel Alex és Lily alszik a vendégszobában ezért nekünk maradt a kanapé.

-Nincsen.- mosolyogtam rá. Csak néztük egymást és rá kellett jönnöm arra, hogy George tökéletes. Persze elképzelhető, hogy csak számomra az, de nekem úgy pont jó. A haja jól keretezi az arcát, szemei pedig szinte csillognak bármilyen fényben. Orra hibátlan, ahogy arcbőre is. Ajkai éppen eléggé teltek. És George maga a törődés megtestesítője...

-Felmegyünk aludni, ugye Alex?- rántotta fel a semmiből barátját a lány. Mindentudó pillantást küldött felénk.

-Mi? Ja, persze!- bólogatott beleegyezően Alex, majd Lily-vel felmentek az ideiglenes szobájukba állítólag aludni.

George-dzsal kihúztuk a kanapét, majd miután párnákat és takarókat tettünk rá, befeküdtünk a meleg takarók közé, amik akkor számomra és a hideg testem számára rengeteget jelentettek. George kitárta karjait, ahova én be is bújtam, majd a fiú felé fordulva csak tanulmányoztam az arcát. Minden apró négyzet centiméterét az emlékezetembe akartam vésni, hogy soha ne felejtsem el. Bár hogyan is tudnám elfelejteni? George-ot lehetetlen elfelejteni. Vagyis nekem valószínűleg lehetetlen.

-Olyan jó újra veletek lenni!- suttogta nyakamba, mire bőrömön végigfutott a hideg, csak és kizárólag jó értelemben.

-Nagyon jó!- beszéltem én is halkan. Nem szerettem volna kiszakadni abból a buborékból, ami akkor körbevett minket.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer

Ne haragudjatok, hogy ilyen összecsapottak a részek és, hogy ilyen kevés. Suli mellett nem lesz rá időm, csak hétvégén, de ígérem minden tőlem telhetőt megteszek. Viszont, ami biztos, hogyha egyszer publikálok egy könyvet, akkor azt be is fejezem!🥰