Csak melletted érzem /George Russell ff./✓

tizenegyedik

Hope

Csak néztük egymást a kanapén, de egyikünk se szólt semmit. Pedig én akartam. Én is meg akartam mondani, hogy szeretem, de egy hang sem jött ki a számon.

Féltem, hogy megint pofára esek bármennyire is szeretem George-ot.

-Hope!- simította meg arcomat, hogy rá figyeljek.- Adj nekem, magunknak még egy esélyt!

A pár hete történt este óta, azt hiszem leszakadt minden bennem és rájöttem, hogy nem akarok derülni.

-Félek George...- vallottam be neki is, viszont képtelen voltam szemeibe nézni. Mióta eljártunk találkozgatni, olyan, mintha újra megismertem volna Liett édesapját, és újra belé szerettem.

-Nem foglak többé bántani! Csak vigyázni fogok rád!- hangja olyan őszinte volt, hogy még magam sem tudtam mit kéne tennem. Minden vágyam vele lenni, mégis félek.

Nem mondtam semmit, csak kezeimet nyaka köré fontam és magamhoz húztam. Úgy öleltem, mintha bármelyik percben eltűnhetne kezeim közül.

Nem tudok nélküle élni és minden bizonytalansággal együtt szeretném szeretni... Talán tisztázni tudtam magamban a dolgokat?

-Én is szeretlek!- suttogtam fülébe.- Nagyon!

-Nem kell ezt mondanod, ha nem érzel így!- simította meg gyengéden hátamat.

-De komolyan beszélek George!- húzódtam el tőle, hogy szemeibe tudjak nézni.

-Tényleg?- mosolyodott el.

-Tényleg!- bólogattam nagyokat.- Ne törd össze a szívemet!- böktem meg mellkasát.

-Á nem fogom! Túlságosan félek Donnától!- vicceskedett.

-Azt nagyon jól teszed.- éreztem, hogy a hangulat elkezdett oldódni.

-Hope?- fogta meleg kezei közé arcomat. Kérdően néztem rá, így folytatta mondandóját.- Megpróbáljuk újra együtt?

-Azt hiszem!- bólogattam, miközben ajkamba haraptam.

-Leszel a barátnőm?- húzott magához olyan közel, hogy biztos voltam benne, hogy még szívem gyors tempóját is érzi.

-Igen!- bólogattam pirultan.

-De ha megbántod, gyorsabban kell majd futnod, mint az autód!- hallottuk meg húgom hangját az ajtó irányából, mire meglepetten kaptuk arra fejünket.

-Te mi a francot keresel itt?

-Hoztam Liettet és úgy látom jókor jöttünk. Imádom, hogy ilyen jó hallásom van.- mosolyodott el.- Szóval újra együtt?

-Igen!- bólogatott lelkesen George.

Liett betámadta az apját, rám meg egyszerűen rám sem nézett.

-Erre pezsgőt kell bontani!- indult el a konyha felé Donna.- Végre megjött az eszetek.

-Ne!- vettem ki kezéből az üveget.- Ez holnapra van! Jön Lily és Alex!- tettem vissza eredeti helyére.

-De jó! Olyan régen láttam őket.- ült fel a konyhapultra, amit nem néztem jó szemmel, de túl boldog voltam ahhoz, hogy rászóljak.

-Délután jönnek valamikor.

-És az lesz a meglepi, hogy újra együtt a család!- utalt a George-dzsal való kapcsolatomra.

-Igen.- pirultam el.

-Annyira jó látni, hogy boldog vagy!- ugrott le, majd mellém lépett.

-Te is lehetnél már az!

-Ne terelj!- ölelte át derekamat.- Örülök nektek Hope!- mosolygott rám.

Mindig is imádtam Donnát, mégha néha a világból is ki tudott volna kergetni. Ő mindig mellettem volt bármi történt, és nagyon örültem, hogy ilyen jó kapcsoltam van vele. Annak meg pláne, hogy George-dzsal is jól kijönnek.

-Hagyom a kis családot, holnap délután majd jövök.- mentünk vissza a nappaliba.- Sziasztok!- majd pár puszi kiosztása után le is lépett, így hárman maradtunk.

-Figyelj csak Liett.- ültem le melléjük a kanapéra.- Apa és Anya újra együtt vannak, tudod ez mit jelent?- Liette arca felragyogott és felállt a kanapéra, így meg kellett fogjam derekát, nehogy az ingatag anyag miatt a szőnyegen kössön ki.

-Szeretitek egymást!

-Igen!- mosolygott George.

Ebéd után Juliette elfeküdt a szobájában, így George és én ketten maradtunk.

-Gondolkoztam Hope.- jelentette ki.

-Már most szakítani akarsz?

-Dehogy!- ellenkezett azonnal.- Mit szólnál hozzá, ha összeköltöznénk?

-Nem is tudom George.

-Tudom, hogy nem mindig leszek otthon, de mikor szünetem van mégis együtt lehetnénk.

-Nekem túl nagy az a ház.- ingattam fejemet.- Nem tudnám eltartani.- vallottam be.

-Azzal nem kéne foglalkoznod. De persze, ha nem szeretnél még, akkor...

-Mi lenne, ha te költöznél hozzánk?- vágtam hirtelen szavába.- Tudom, semmi luxus, de olyan családias szerintem.- pillantottam körbe.

-Biztos vagy benne? Mármint tök jó lenne, de nem szeretnék semmit sem rád erőltetni, ha neked még gyors.

-George, van egy közös kislányunk. Az összeköltözés Lietthez képest kispályás.

-Oké, ez igaz!

-Szóval?- közeledtem felé.

-Szívesen ide költözök hozzátok!- mielőtt odaérhettem volna hozzá, felém lépett, majd a konyhapultnak nyomott és ajkait gyengéden enyémekre helyezte. Combom alá nyúlt és a pult tetejére helyezett, majd tenyerei derekamon állapodtak meg. Beférkőzött lábaim közé és úgy becéztük tovább egymás ajkait.

-Ez esetben üdv itthon!- szakadtam el tőle a levegő hiány miatt.

George válaszként csak újra akjaikmra tapadt...

Instagram: dina_writer
Tiktok: dina__writer