Csak melletted érzem /George Russell ff./✓

harmadik

Hope

-Kibaszottul féltékeny vagyok Audry Wilsonra!- fakadtam ki.

-És az a beszélgetés is eljött!- sóhajtott nagyot Donna.

-Mi van?- néztem rá értetlenül.- Egyébként meg ne viselkedj úgy, mintha te lennél az idősebb!

-Tudtam, hogy egyszer rájössz, arra, hogy Audry a gonosz a te történetedben.

-De baszki Donna. Eddig nem volt ennyi bajom vele. Most meg megláttam az ajtóban és legszívesebben megtéptem volna.- méltatlankodtam, miközben táskámat ledobtam a kanapéra, amin Donna ült, majd kabátomat is lehámoztam magamról.

-Hát miért nem tetted?- vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban.

-Juliette a kezemben volt, nem akartam rossz példát mutatni neki.

-Mondtad volna neki, hogy addig csukja be a szemét és fogja be a fülét.- mondta teljesen komoly fejjel. Ezután még a lányom közelébe sem fogom engedni, akkor sem ha a rokona.

-Te nem a húgom vagy! Hova vitted őt? Igaz, hogy sokszor elegem volt belőle, de kérem vissza az ártatlan énjét.

-Ne szórakozz már!- csapott combjára.- Audry a téma, nem?- emlékeztetett.

-Sajnos.- sóhajtottam nagyot, majd fejemet Donna ölébe hajtottam, mire ő hajamat kezdte birizgálni, ami lehet, hogy zavart volna, de akkor az Audry gyűlöletemmel voltam elfoglalva.- Annyira szarul esik, hogy ő van ott velük...

-Tudom Hope.- játszott még mindig hajammal.- Szereted még George-ot, jól érzem?- tapintott rá a lényegre. A legfájdalmasabb pontra.

-Asszem'.

-De akkor mi van azzal a Peter pasival?

-Nem éreztem vele jól magam.- rántottam egyet vállaimon.

-Véletlenül sem az zavart, hogy ő nem George?

-Nem!- talán túl gyorsan ellenkeztem, ami feltűnő volt Donna számára is.

-Aha, én meg unikornis vagyok.

-Ötödikben farsangon az voltál!- jutott eszembe hirtelen.

-Ne terelj!- ütött aprót fejem búbjára.

-Hiányzik, mikor George-dzsal voltam.- szívtam élesen be a levegőt.

-Őszintén soha nem értettem, hogy mi értelem volt annak, hogy szakított veled. Vagy inkább annak, ahogy megtette.

-Nem akarta, hogy átéljünk valami ennél is rosszabbat. Azzal jött, hogy mi lesz, ha balesetezik...

-És mikor szeretne családot alapítani? Majd mikor több tíz év múlva abbahagyja a versenyzést?- mutogatott a hatás kedvéért, én pedig csak próbáltam behúzni a nyakamat, nehogy engem is érjen egy nagyobbacska csapás.

-Alex is ugyanezt mondta neki. De fogalmam sincs, hogy mit reagált rá.

-Nem értem a férfiakat!- ingatta a fejét lemondóan.

-Aztán te az honnan tudod?- néztem rá cinkosan.- Még kapcsolatod se volt.

-De randira hívtak.

-És a legtöbbet elutasítottad, vagy lemondtad valamilyen kitalált okból.

-Tudod nagyon jól, hogy miért.- ejtette ki a szavakat halkabban.

-Egy tini dráma miatt nem értem miért nem bízol bennük. Nem az összes férfi olyan, mint Nick. Tény, hogy Nick egy állat, de vannak mások is.

-Tizenhét éves voltam!- kérte ki magának.- És nem csak dráma  volt.- Donna és Nick gimiben ismerkedtek meg. Nick egy ideig hívogatta randikra, de Donna nem volt szerelmes belé, ahogy egyébként Nick se Donnába, csak már akkor is szép volt. Aztán mikor Donna megmondta neki, hogy nem szeretne kapcsolatot, akkor Nick begurult és pár Donnáról tudott titkot elmondott a közös ismerőseiknek, és csak szerencse volt, hogy Donna nem bízott meg benne annyira, hogy nagyobb súlyú titkokat is elmondjon neki. Azóta pedig Donnának se randija, se kapcsolata nem volt. Még első csókja se...

-Ismerkedned kéne szerintem! Ismerek pár tök édes srácot.- dobtam fel az ötletet.

-Nem szeretnék Hope. Még nem.

-Én meg téged nem értelek!

-Jó, mindegy. Megint elkanyarodtunk a George témáról.- tapsolt közvetlenül szemeim előtt, mire nagyot pislantottam.

-Mit beszéljek még róla?- tettem fel a kérdést lemondóan.- George túllépett, én nem. Féltékeny vagyok Audry-ra és George a tökéletes apa Liettnek, mégsincs rendes családja a kislánynak.- soroltam egyhuzamra.

-Honnan veszed, hogy George túllépett?- húzta fel szemöldökeit.

-Ha nem vetted volna észre, akkor most közlöm veled. Audry George barátnője hónapok óta.

-Az nem jelent semmit.- vonta meg a vállát, már sokadszorra.

-Nem válthatnánk inkább témát?- húztam el a számat.

-Ha azt szeretnéd, akkor persze.

-Akarsz Lináról beszélni?

-Kimondottan nem!

-Aludhatok ma nálad?

-Persze.

Feltápászkodtam Donna öléből, majd minden szó nélkül a vendégszoba felé vettem az irányt, ahol megnéztem, hogy van-e elegendő ruha a szekrényben, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy van visszasiettem húgomhoz.

-Bánnád, ha 31-éig maradnék?

-Dehogy! Maradj csak, legalább nem fogom unatkozni.

-Mellettem nem lehet unatkozni!- dobtam át vállam felett a hajamat.

-Igen drága nővérkém, ezzel pontosan tisztában vagyok!- kacagott nagyot.

-Te sem vagy különb Szívem!- húztam kezénél fogva magamhoz, majd szorosan magamhoz öleltem.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer