Új Kezdet (bnha)

21. rész

- Komolyan mondod? – kérdezi csodálkozva Aoyama

Freya bólint.

- Biztos vagy ebben? – kérdezi óvatosan Skyler

- Igen! Ha nem lenne Hunter a halálomig húznám a dolgot.

- Te nem vagy semmi! – húzza fel magát Skyler

- Ez a dolgom, nem? – mondja ártatlanul Hunter

Freya leül a kanapéra. A többiek köré gyűlnek.

- Készítsetek elő zsebkendőt, mert ez nem egy „happy end" történet lesz. – szól kissé negatívan Freya

Miután mindenki felkészült lelkileg, elkezdte mondani a történetét.

- Az ötödik születésnapommal kezdődik a történetem. Hármasban éltem a szüleimmel. Édesapám, édesanyám és én. A születésnapomon is, így volt. Boldogok voltunk együtt.
Azon a napon, váratlanul betörtek hozzánk. A szüleimet megölték a betörők. Engem székhez kötöztek és végig nézették velem, ahogy kínok között megölik őket. Közben azt mondogatták nekem, hogy „Ez a te hibád!"

- Oh! – ijed meg hirtelen Uraraka – Ez szörnyű!

- Hallgasd végig! – szól rá Tsuyu

- Bocsánat! Figyelek!

Freya folytatta tovább.

- Sokkos állapotba kerültem. Annyira, hogy elfelejtettem a vezetéknevem és azóta sem tudok vissza emlékezni. Ezek után arra eszméltem, hogy egy sötét terembe vagyok bezárva, szinte velem egykorú gyerekekkel. Soványak voltak és féltek. Később megtudtam, hogy az L.G.C. szervezetbe kerültem. Csendben kellett maradnunk, mert az épületben ügyfelek járkáltak. Naponta egy étkezés volt. Tragikus mindenki hangulata. Sok, különböző embert ismertem meg ott.
Egy év elteltével nálam sokkal fiatalabb gyerekek érkezett a terembe. Azt sem tudták, hogy merre vannak előre. Megsajnáltam őket és elkezdtem velük foglalkozni. Nővérként viselkedtem velük. Az ételemet is megosztottam velük.
Telt az idő. Évek múltak el. Az képességem még mindig nem jelent meg. Egy bizonyos napon, észre vettem, hogy az egyik gyerek halkan dúdol. Körülötte moha nőt ki, de nem volt annyira látható. Bátorítottam, hogy énekeljünk együtt. Azóta először eresztettem ki hangomat igazán. Szépen énekeltünk, de ezt meghallották a kinti emberek is. Bejöttek a terem előtt álló őrök és sorba állítottak minket. Megkérdezték ki volt az, aki énekelt? Mindenki összehúzta magát, féltek válaszolni. Azt mondta az őr: „Ha senki nem válaszol akkor mindenki meglesz büntetve." Remegni kezdtünk, féltünk. De én attól jobban féltem, hogy mindenkit megbüntetnek az én hibámból, szóval előre léptem. „Én voltam!" – mondtam határozottan. „Valóban?" – kérdezett vissza az őr. Igennel válaszoltam vissza. „Akkor az összes gyerek előtt megkínzunk, hogy példát mutassunk, mi jár annak, aki hangoskodik." – mondta az őr.
Elkísértek minket egy másik terembe. Szinte most jártunk először az épület folyosóin egyszerre. Egy világosabb, fürdőszoba szerű terembe mentünk. Már ott várt minket a Fő mester és a büntetést végrehajtó ember. Levették rólam a ruháimat, hajamat levágták rövidre, majd a padlóhoz láncoltak. „A büntetésed: Ostorozás" – mondta mélyhangon a Fő mester. Előre lépet a feladatot elvégző ember. Kinyújtotta jobb kezét és tenyerében egy lángokból álló ostor jelent meg. A hátamra célozva csapot rám. Égető és fájdalmas érzés volt. A sokadik ütés után már homályosan láttam, émelygett a fejem. Harag dúlt bennem. Hallottam, hogy a mellettem álló gyerekek felsikítoznak. Ez dühössé tett.
Ebben a pillanatban jelent meg a képességem. A tenyerem égni kezdet, amitől leolvadtak rólam a láncok. Karmaim élesek lettek, fogaim hegyesek. Vicsorogtam, mint egy megvadult vadállat. Az ostorozó emberre ráugrottam és a fél arcát leégettem. Ezután a Fő mester felé fordultam, megtámadtam. Ő védekezni akart, de én gyorsabb voltam. Jobb szemét kikapartam. Ledobott magáról és én a földre kerültem. Szemét lefogva hangosan nevettet, majd azt mondta: „Micsoda képesség! Egy igaz szörnyeteg. Mostantól a neved MONSTER lesz!" Felém suhintott kezével és én elájultam. A többiek elmondása szerint, még rám csaptak az ostorral egy jó párat, majd vissza vittek minket a terembe.
Pár nappal később, háttal ébredtem. Mindenem sajgott az égési sérülésektől. Felülni az első hetekben nem is tudtam. Több mint fél évig feküdtem a sebeimmel. Épphogy felépültem és a kiképzésem elkezdődött. Megtanítottak harcolni, harci eszközöket használni, parancsot teljesíteni és ölni.
A kiképzést befejeztem és a vizsgán kiválóan teljesítettem. Mielőtt kiküldtek volna terepre, megszöktem. Magammal tudtam vinni öt gyereket. A többieknek megígértem, hogy őket is kifogom szabadítani. A gyerekeket egy árvaházba vittem. Én már túl idős voltam, hogy velük menjek. Senki sem fogadott volna be. Tizenegy évesen az utcára kerültem.

- Várj! Akiket kiszabadítottál gyerekeket, ők nem azok, akikkel találkoztunk. – szól Shouto

- Igen! Mi is volt a nevük? Lydia, Ophelia, Hikaru, Hakuro és Nya, ugye? – mondta bizonytalanul Deku

- De igen! Tényleg ők voltak.

- Kérlek, folytasd! – szól Hagakure

Freya bólint.

- A város, ahová menekültem, igen mozgalmas volt. Magas panelházak borították. Ami érdekes volt, hogy közvetlen mellette állt egy erdő. Ott szálltam meg egy ideig. Egyszer elakartak rabolni az erdő szélén, de akkor előugrott Worg és megmentett. Azóta mellettem van. – Freya megsimogatta Worg fejét – Pár nap eltelte után találkoztam a többiekkel. Mind árva gyerekek voltunk, akiknek nincs hova mennie. Össze barátkoztunk. Egy családdá alakultunk. Észre vettem, hogy mindünknek jó érzéke van a zenéhez.

- Azt mondat: „Alakítsunk egy tánc csapatot!" – vágott a szavába Skyler

- Igen, ezt mondtam. Először kételkedtek benne, de belementek.

- Elkezdtünk gyakorolni és egész jól alakult. Az első versenyünkön harmadikok lettünk. – mondta Jason

- De mindezek előtt a név választás volt a legnagyobb gondunk. – szólt Felix

- Tényleg! Nehezen döntöttük el a Blue Wolf Pack csapat nevet. – erősítette meg Gavin

- Plusz! Mindenkinek választottunk egy becenevet. – mondta Levi

- Miért volt erre szükség? – kérdi Aoyama

- Freya miatt kellett ezt tennünk, hogy ne találja meg az L.G.C. – válaszol Hunter

- Freya lett a falka családunk összetartója és vezetője, ezért lett az ő neve Alpha. – magyarázta Diana

- Woooh! – mondták egyszerre a többiek

- Ez nagyon menő! – dicsérte Deku

- Hehe... Ez nem olyan nagy dolog. – mondja szolidan Freya

- Mondjátok a ti művésznevetek, hogy született meg? – kérdezte Sato

- Vannak izgalmas történeteink. – nevetett fel Kiara

- Ez engem is érdekelne! – mondta Tsuyu

- Engem leginkább Jason becenevének a története érdekel. – kuncog Deki

- Ezzel kapcsolatban mondhatnánk a tegnap este történteket. – nevetett Gavin

- Igaz! – helyeselte Cole

- Ne már, srácok!

Miközben meséltek egymásnak a többiek, Freya arrébb ment egy kicsit. Hunter észrevette és utána ment.

- Valami baj van? – kérdezte óvatosan

- Nincs... – válaszolt halkan Freya

Háttal áll Hunternek és nem fordul meg.

- Te aztán nem kíméled magad, ugye? – odasétál vele szembe és rá néz

Freya felemeli a fejét, szeme könnyezett. Számára mély sebeket nyitott fel és igyekezet elrejteni azokat. Megölelte Huntert.

- Nem tudom, hogy képes leszel-e folytatni a történetet.

- Én biztos vagyok benne, hogy igen. – bíztatja Hunter