A halálon is túl ( Stray Kids; Lee Know FF)

Te...Látsz?

Lisa pov:

A szoba közepes méretű. Francia ágy baldahinnal szintén vörössel.
Miközben pakoltam ki az alváshoz és fürdéshez szükséges dolgaimat mintha.....kiabálást hallottam volna...
Biztos anyáék veszekednek! Egészen biztos. Csak ne fájna ennyire a fejem!
Kicsit később úgy gondoltam, hogy feltérképezem magamnak a házat. ( Ja, amúgy a szoba előre van, de jobbra nem néztem be, mert rögtön előre mentem.)
De, most, amint kiléptem a szoba ajtaján rögtön arra fordultam. Az ajtó egy fürdőszobához vezetett. Ez mondjuk nem volt túl érdekes. Lementem a lépcsőn a társalgóba, onnan pedig jobbra fordulva rátaláltam a konyhára. Szolid, visszafogott ,kis konyha. Látszik, hogy nem volt nagy hangsúlya régen. Inkább a személyzet világa volt.
Innen ki mentem, vissza a társalgóba onnan a ball oldali lépcsőn fel, onnan jobbra körbe a galéria másik oldalára ott megint 3 nagy, kétszárnyú ajtó, olyanok mint a mi szobáink ajtajai. Kinyitottam az elsőt, az egy vendégszoba volt, amihez fürdő is tartozott. Tovább mentem a középső ajtóhoz. Ott egy dolgozó szoba volt. Tovább az utolsóhoz...
Nehezen nyílt, de kinyílt. Könyvtár-szoba. Polcok, asztalok....és mé~g....hangok. Gyorsab becsuktam az ajtót és hallgatóztam.
Szófoszlányokat hallok.... Jézus-Mária!..Mi ez?! Ki van itt!? Vagy...kik?!!?
- Hahó?..Va-van itt valaki?- Jaj, a fracba, már megint a dadogás.
Most megszüntek a hangok...
Most egy furcsa érzés kerített hatalmába. Olyan érzés mintha hírtelen nőtt volna egy hatodik ujjad és most mozdítottad volna meg először.
Nézek...bambán és emberi alakok rajzolódnak ki...
- Szent egek...- Súgom halkan.
- Hát, Szent éppen nem.- Hallottam egy férfi hangot tisztán.
- Ki vagy?! Mit keresel itt?!- Tört ki belőlem.
Nyolc fiú rajzolódott ki a szemem előtt a semmiből.
Nyolc kíváncsi szempár nézett vissza az én rémült szemembe.

Minho pov:

A könyvtárban ülünk, mert ide nem nyit be senki.
Na,elszóltam magam!
Megreccsent az ajtó. Na, na, na vajon ki az? Ez a Lány nagyon kíváncsi...
Mi beszélgettünk tovább,mert úgy sem hallja.
- Szóval ott tartottam...- Fordultam ismét a fiúkfelé.
- Kussoljál már, Minho! Nem látod, hogy itt a csaj?!- Szídott le Chan.
- De, nem hallja.
- Nem látod, hogy kerekedik ki a szeme?!- Biccentett a lány felé Felix.
- Hahó? Va-van itt valaki?- Hangzik a kérdés.
Szegény nagyon megilyedhetett. Fehérebb a falnál, és hatalmasra nyíltak az egyébként gyönyörű, igéző szemei.
Csöndben nézzük egymást. Egyre rémülten az arca, egyre fehérebb, egyre jobban remegnek a kezei, egyre gyorsabban veszi a levegőt.
- Szent egek....- Suttogta magaelé.
Belémbújt a kisördög...
- Hát, Szent éppen nem.- Mondtam.
Erre ha, lehet mégjobban ősszerezzent.
- Ki vagy?! Mit keresel itt?!- Kérdezte.

Lisa pov:

Mostmár láttam őket. Nem tudom kik ők, de innen el kell tűnni.
Az ajtóhoz hátráltam, hogy ki tudjak menekülni. Erre felált az egyik feketehajú fiú és közeledett felém.
- Ne félj! Nem akarunk bántani!- Monda megnyugtatónak szánt hangon.
Vörös szeme a vesémig hatoló nézéssel méregetett. Az átlagosnál hosszabb, hegyes szemfogai kivillantak a szájából.
Közel ért hozzám, egy olyan fél méterre.
Kezemet automatikusan a szám elé húzom, de lehet inkább a nyakamat kéne féltenem.
Tett még egy lépést felém, majd kinyújtotta két karját.
- Kérlek ne félj! Tényleg nem akarlak bántan! És a fiúk közül senki sem!
Valami megárthatott nekem, mert én is tettem egy lépést felé.
- Nem értem, hogy láthatsz minket...különleges vagy.- Mondta nyugott hangon és közelebb jött hozzám, továbbra is öleléste tárt kezekkel.
Elvettem a szám elől a kezem, kitártam a karomat és megkérdeztem;
- Ha, megölellek, kiszívod a vérem?- Fő az elővigyázatosság.
- Csábító ajánlat, de nem!- Vicc, nyugalom, csak viccelt 😟😅
Valami tényleg beütött, mert közel léptem és megöleltem...