A halálon is túl ( Stray Kids; Lee Know FF)

Mit keresel itt?

Jungkook megrázta a fejét és mintha, mi se történt volna;
- Anya üzeni, hogy gyere vacsorázni!- Mondta monoton hangon, fapofával, majd megfordúlt és kiment.
Honnan tudta, hogy ittvagyok?
Visszafordúltam a fiúkhoz, felálltam az asztaltól...
- Hát, akkor sziasztok!
- Még találkozunk... akár a nap folyamán is!- Szólt utánnam Han.
- ...Vagy éjszaka!- Tette hozzá Minho.
Azt, hogy mi történt bent ezek után bent, azt nem tudom mert kiléptem az ajtón. De, valószínűleg Chan keze csattant Minho tarkóján.

25 percel később...

A pizsomámat próbáltam előásni, mikor berontott Kook;
- Noona~!- Nézett rám kiskutya szemekkel.
Néha nagyon kisgyerekes tud lenni a korához képest.
Leültem az ágyra és megpaskoltam a mellettem lévő hejet.
Kookie mellém ült.
- Mondjad!
- Hallottd azt a legendát vagy történetet vagy nem tudom mit...- Valamiért azt érzem, hogy fél...- Szóval az a lényege, hogy ez a ház...szellemjárta.- Monda elcsukló hangon. (Bár, már 14 éves, de sokszor vígasztalom. De, nem baj, mindíg kisírhatta magát a vállamon és szeretnék neki a támogató nővér lenni.) De, tudom, hogy Kook fél tőle és mostmár, tudom, hogy itt vannak a házban és láttam sőt, meg is öleltem őket, nem tudom mit kéne mondanom neki.
- Ne félj, Kookie! Itt vagyok és vigyázok rád! Nem fognak bántani!- Próbáltam megnyugtatni, nem tudom ez mennyire hatott nyugtatóan...
- Ha, te mondod...- Szipogott.
Megöleltem, majd (szép szavakkal elbocsátám) és indulok a fürdőbe.
Megint Félek. Tudom, hogy látom őket ami nem átlagos és elég fura érzésre is.
De, mi van, ha előlem is eltudnának tűnni?
Mi van, ha valaki közülük bejön a fürdőbe, amíg fürdök?
Elkéne engednem ezt a gondolatot!
Haggyuk! Csak menjünk!
Mikor beléptem körülnéztem, hogy meggyőződjek a lehetséges kíváncsi szemek elkerüléséröl.
(...)

Minden simán ment. Megyek lefeküdni, már fáradt vagyok. Sűrű volt a nap plusz "a fiúk". Fel kell dolgoznom a ma történteket.
Lefeküdtem. Sokáig nem tudtam aludni, csak forgolódtam, nem jött álom a szememre. Egyszer elnyomott az álom.
Béke és nyugalom szállt rám.
...
Hajnalban valami nagyon furcsára ébredtem.
Mintha, nem csak egyedül lennék. Sőt valaki itt van mellettem.
Nem merem kinyitni a szemem!
Érzem a levegővételét is! Még érzem is ahogy emelkedik a mellkasa....de, hogy? Egyszerű! Rajta fekszem...félig, a fejem a mellkasán.
De, ki ez? És mit keres itt?
Lassan kinyitottam a szemem, majd reflexből gyorsan felültem.
- Mi a ...?- És mikor megláttam...- Minho!?
És tényleg! Minho ide feküdt mellém és amint láttam el is aludt. De, Minho vámpír, miért alszik itt?
Jó, most komolyan az a legnagyobb problémám, hogy miért alszik?!
Miért nem azon töröm az eszem, hogy MIÉRT VAN ITT?!

A fiú felült, rámnézett álmos szemeivel és egy fáradt mosolyt villantott.
- Mit keresel itt?- Kérdeztem halkabban.
- Hát...- Túrt kócos, fekete tincsei közé.- Éppen nem tudtam semmit kezdeni magammal és csak járkáltam a házban... Nem tudtam, hogy ez a te szobád, de nagyon jól választottál!- Ez után kicsit elgondolkozott, majd fojtatta.
- És olyan békésen aludtál itt! Nem tudtam megállni, hogy nem feküdjek melléd...- Vallotta be.
Kissé zavarbaejtő, de ijenkor nem szabad elpirúlni. Nem kell senkinek se látnia, hogy mi hoz zavarba!
- Tudod, nagyon aranyos vagy, amikor nem szólalsz meg és próbálod leplezni...- Faszom! Nem jött össze!....