A halálon is túl ( Stray Kids; Lee Know FF)

Hello!

Minho pov:

Magamhoz öleltem a vékony, gyönyörű testét. Beszívtam finom illatát... messze állnak tőlem, de szerintem ilyen illata van az angyaloknak.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbízik bennem .
Nem tudom, hogy ez az öleléses ötlet honnan jött, de úgy tűnik bevált.

- Khm. Minho!- Hallottam Felix hangját a hátam mögül.
- Engedd már el szegényt! Meg fog fulladni, ha tovább szorongatod. - Világosított fel Seungmin.
Valószínűleg elméjedhettem a gondolataimban.
Elengedtem és akkor láttam szegényen egy erősen erőltetett és kellemetlen mosolyt.
Visszahátráltam a többiekhez, ők gyorsan feláltak. Felix odafutott a lányhoz és begölelte, nem törődve azzal, hogy hogyan reagál rá Lisa.
- Szia. Felix vagyok!- Felix, aki vámpír létére mosolygós, derűs, vidám és kedves.
Lisa vissza ölelte és őszintén mosolyogva Ő is bemutatkozott.
- Szia, én Lisa!- Mondta és szippantott egyet Felix illatából.
- Hmm....Jó az illatod!- Jegyezte meg mosolyogva a fiúnak.
Felix láthatóan hátrapillanzott Hyunjinra.
- Majd megmondom kié.- Nevetett és kacsintott.
Hyunjin megforgatta a szemét és Ő is mosolygott.
Bangchan is felállt bemutatkozni.
- Bangchan vagyok. Kérlek ne félj!- Fogott vele kezet.
Bangchan után a fiúk sorban mentek bemutstkozni.
- Szia~! Jeonjin vagyok, de hívj csak I.N-nek!- Mosolygott gyerekesen az említett egyén.
Lisa bólogatott és mosolygott....nem tudok mást mondani: Ellenállhatatlan!
- Seungmi.- Biccentett unottan és már fordúlt volna el, de Lisa megfogta a vállát és visszahúzta.
( Tudom, Seungmin szellem, de ebben könyvben tudnak fizikailag is jelen lenni és váltani.)
- Van...itt egy hajszál...- Söpörte le a fiú válláról az említett dolgot.
- Kössz- Biccentett megint és ment tovább.
- Han.- Ölelte meg a lányt Han.
Majd jött Changbin és Hyunjin.
Ezek után Chan leültetett mindenkit az egyik asztal köré.
Lisa kissé szorongva ült körünkben.
Nem csodálom. Nagyon ijesztő lehet idegenekkel, akik ráadásul szellemek és vámpírok...

Lisa pov:

Elég furcsán érzem magam. Szellemekkel és vámpírokkal ülök egy asztalnál.... Félek
Nem akarok az áldozatuk lenni! Bár, eddig barátsákosnak tűnnek, de nem lehetne csak úgy megbízni bennük.
- Már hallottad tőlünk párszor,de tényleg így van! Ne félj tőlünk! Abszolút nem akarunk bántani!- Hangsúlyozta Chan.
- Én is ebbe próbálom ringatni magam.- Valami frappánsra gondoltam volna, de ez elég gyenge lett.
- Hagyd másra a ringatást...- Szólalt meg Minho.- Az a lényeg ,hogy ne félj! És amint mondtam..- Kacsintott és nevetett. Malyd közelhajolt és a fülembe súgta. - A ringatást csak hagyd rám...
Vissza ült a helyére.
Nem akartam elpirúlni ezért felhúztam az egyik szemöldököm és kérdően néztem rá.
Minho nevetett, malyd Chan torkónvágta;
- Nem fogsz te senkit ringatni! - Szídta atyailag.
- Akkor I.N száljon ki az öledből!- Vágott vissza.
Most veszem észre, hogy az alacson, feketehajú fiú Chan ölében ül.
- Hagyad már szegényt!- Szólt Minhonak Felix.
- Te is könnyen beszélsz Hyunjieni karjai közül.- Gúnyolódott.
Ideje tenni valamit!
- Nem vagyok itt sok ideje, de szerintem; Álljatok. Le!
A fiúk: Óóóó-zni kezdtek, Han átkarolta a vállam.;
- Az igen, kicsilány.
- Adj egy pacsit barátnőm- Hajolt oda Felix.
Adtam egy ötöst aztán fojtatódott a beszélgetés.
- És Lisa...- Könyökölt az asztalra, felémfordúlva Minho.
Gondolom kérdezni akart valamit, de nem tehette meg mert öcsém nyitott be:
- Lisa!..Te mit csinálsz? - Gondolom, amint Jungkook meglátta, hogy egyedül ülök az asztalnál...