Summer Love(Azahriah ff.)

"Stumbling, fumbling..."

Csak ültem és bámultam magam elé. Az este emlékei záporként zuhantak rám, és most, hogy már minden aprócska részlet is eljutott az agyamig, a számhoz kaptam a kezem.

-Francba. - nyögtem ki. Nem tudtam mit mondjak szégyenemben, már rá sem tudtam nézni az egyre mélyebben bámuló srácra.

-Francba? - nevetett fel Attila. - Semmi gáz, mondanám, hogy megszoktam, de az elég bunkóság lenne nem?

Rögtön felkaptam a fejem e kijelentésre. Bár örültem neki, hogy ilyen lazán veszi a dolgot, titkon mégis fájt a kijelentése.

-Esküszöm többet nem fordul elő. Tényleg nem szoktam inni, főleg nem így viselkedni.. - tettem hozzá szégyenemben. - Megkérhetnélek, hogy...ez köztünk maradjon?

-Nem hiszem, hogy sokan láttak, efelől ne aggódj. - tekintett oldalra. - Ettől függetlenül még kénytelen vagy velem egy légtérben aludni, szóval ne is csüggedj.

-Egy percig sem. - sóhajtottam.

Pár perc néma csend telepedett ránk, amely nyugtatóan hatott rám. Nem volt annyira kínos ez az egész mint gondoltam, de tudtam, hogy koránt sincs ennek vége még.

-Van kedved elmenni a boltba? - kérdeztem hirtelen felindulásból. Attila furcsa tekintettel fordult hozzám. - Vacsorát még nem kapunk, és talán jó lenne beszerezni egy pár dolgot addigra. Persze ha nem akarsz megért..

-Menjünk. - vágta rá mit sem várva.

-1 óra múlva a kapunál?

-A kapunál. - nézett fel rám. - Ne késs el.

Gyorsan feltápászkodtam, és már indultam is volna a házunkhoz, amikor eszembe jutott valami.
A kulcs.

-Várj. - fordultam vissza. - Hol a kulcsunk?

-Azt hittem nálad van.

-Ha tegnap se akkor ma se.

-Nincs ott az asztalon? - mutatott a székek felé. Rápillantottam a fehér asztalra, majd a gyepre. Ott virított egy szék alatt.
Felcsillant a szemem, gyorsan odarohantam, majd lehajolva felkaptam.

-Ezt mégegyszer. - kiáltott utánam Attila.

-Bunkó. - válaszul pedig egy nevetést kaptam.

Belépve a házba nyugalom fogadott. Mivel még semmit sem pakoltam ki, így ezzel kezdtem, közben beiktattam egy gyors tusolást, majd felöltöztem. Miután minden szükséges dolgot elpakoltam a kistáskámba, rápillantottam a telefonomra.
Lillától 2 nem fogadott hívásom volt, de ezt inkább meghagytam délutánra.
Sietve bezártam az ajtót, majd gyors léptekkel elindultam a hátsó kiskapu felé. Ahogy befordultam a ház sarkánál, Attilát vettem észre, egy fiúval beszélgetett.

-Mondtam, hogy meglesz. Ha nem basztad volna el, tegnap is ment volna. - túrt bele idegesen a hajába az ismeretlen srác.

-Tünés. - mondta Attila ahogy észrevett. A srác egy gyors pillantás után már el is illant.
- Indulhatunk? - nyitotta ki a kaput.

-Igen. - válaszoltam mosolyogva. - A Lidibe  szeretek a legjobban menni, szerintem oda menjünk.

-Tiszta háziasszony mi?

-Profi séf, mit ne mondjak. - húztam ki vállam, amin közösen felnevettünk. Attila szerint a bolt egy 30 perces sétára van tőlünk, de így sem siettünk. Végül ő törte meg a csendet.

-Még nem igazán volt alkalmunk ismerkedni. - vakarta meg a tarkóját. Erre csak odanyújtottam a kezem, amit kissé nevetve ugyan, de elfogadott.

- Így már hivatalos a barátságunk.