Summer Love(Azahriah ff.)

"Pretending that we're cool.."

Izgatottan léptem be az irodaház ajtaján. Valahogy jobban izgultam, mint eddig bármikor életemben. Soha nem voltam még állásinterjún, bár már azt is megkérdőjeleztem, hogy ez az lenne.
A tegnap este folyamán minden lehetséges kérdés végig futott az agyamon, így úgymond felkészülten érkeztem meg, fél órával hamarabb. Jobb időben itt lenni nem?

Miután a kedves portás bácsi megmutatta melyik irodában lesz az interjú, sok szerencsét kívánva egyedül hagyott. Az úgy mond várakozószoba nem volt túl nagy, sőt kellemesnek sem mondanám. A szoba közepén egy dohányzóasztal foglalt helyet, kettő kanapé és pár napilap. A kora reggeli nap fényesen sütött be a szobába ezen a májusi napon.
Végül helyet foglaltam. A telefonom mélyen a táskámban, lenémítva. Semmiképp sem akartam rossz fényt mutatni magamról, jobbnak gondoltam ha az elmémben mélyülök el inkább.
Ahogyan teltek a percek, jó pár ember szállingózott még be. Kíváncsin fürkésztem arcukat, amin enyhe ijedtség ült ki. Mindenki a 17-18 éves korosztályba tartozott, ahogyan láttam. Kezdtem kínosnak érezni a szituációt, ugyanis körülöttem szinte mindenki párosan jött, úgy tűnt a legtöbben ismerik egymást.

Hosszú percek teltek el, mire az egyik iroda ajtaja kinyílt, és egy szemüveges, morcos arcú hölgy jött ki.
A név egyértelműen hangzott a szájából, szinte parancsolóan.

-Horváth Kinga. - mondta szigorúan. A mosoly messze nem illett feszes arcához, nehezen tudtam elképzelni, hogy bármikor is tudna nevetni.
A lány megszeppenve felállt, lassú léptekkel pedig elindult az ajtó felé. A hölgy órájára pillantva próbált jelezni, haladjon. Immár siető léptekkel, Kinga belépett az irodába, az ajtó pedig hangosan csapódott mögötte.
Szinte mindenki most engedte ki az eddig bent tartott levegőt, és megkönnyebbülve hátradőlt.
Innentől kezdve a levegő megfagyott közöttük, nem igazán folytatódott az eddigi boldog, felhőtlen beszélgetés.

                                        ~

A sor meglepően gyorsan haladt, és a kiérkező jelentkezők legtöbbje sietve hagyta el a helységet, kétlem, hogy a sikerélmény miatt.
A hölgy újra nyitotta az ajtót, mostmár kedvesebb hangon szólva.

-Papp Linett. - mondta. Meglepődve, de magabiztosan álltam fel. Táskámat a vállamra rakva, a hölgy mellett óvatosan beléptem az irodába.
Kicsi, de szépen díszített iroda volt. Az ablakpárkányon virágok, az asztal, ami a szoba közepén kapott helyet, tele volt papírokkal, tollakkal és egy kis, arany lovas szobor is volt a szélén.
A hölgy barátságosan mutatott az asztal előtti szék felé.

-Foglaljon helyet. - mondta, amit teljesítettem is. Hosszú haja egy kontyban volt összefogva, körmei frissen festve doboltak az asztalon.
Talán a reggeli szigorú hangulata elhagyta, ugyanis mosolyogva fogadta köszönésem.

-Üdvözlöm. Papp Linett, 20 éves. Végzett a Budapesti Könyves Kálmán Gimnáziumban 2 éve. Dolgozott felszolgálóként 1 évet, majd óvoda kisegítő lett a Kőbányai Óvodában.
Közép-és felsőfokú nyelvvizsga, közép-majd emelt szintű angol érettségi, emellett emelt irodalom érettségi. Ugye? - kérdezte a papírra tekintve.

-Így van! - feleltem büszkén, mert mindezt amit felsorolt, hosszú éjszakába nyúló tanulás árán szereztem meg.

-Kiváló. Őszintén, maga az egyetlen eddig aki nem csak nulla tapasztalattal a gyermekek felé jön ide. -mondta sóhajtva, amitől egy kő már le is esett a szívemről. Csak van esélyem.

-Teljesen őszinte leszek Önnel, kedves Linett. Innentől szerintem bármit mondhat, megnyert. - jelentette ki, mire a lélegzetem is megállt.

-Ezt komolyan gondolja? - kérdeztem
megszeppenve.

-Természetesen. De kérem, meséljen magáról egy kicsit.

-Persze.. - mondtam és innen elkezdődött egy 10 perces beszélgetés, amit mosolyogva hallgatott és fűzött hozzá.

                                         ~

Mosolyogva léptem ki az irodából, talán én voltam az első aznap, aki így tett.
A még ott lévő pár ember tekintete rám szegeződött.
Új arcokat is véltem felfedezni, ám a szemem csak egy emberen akadt meg. Egy barna hajú, göndör fürtös fiú ült a sarokban, telefonját nyomkodva. Az ajtó nyitódás hangjára felkapta a fejét,és akkor láttam meg a gyönyörű, mogyoróbarna szemeit. A tekintetünk egy pillanatra összeakadt, de mindez gyorsan véget is ért. Mivel a hangulat még mindig nem lett jobb, így egy gyors elköszönés után az ajtó felé vettem az irányt.

Boldogan léptem ki a májusi friss levegőbe.
Minden álmom volt, hogy a nyaramat a Balatonon töltsem, táboroztassak és egyben nyaraljak is.
Ahogyan elindultam a buszmegálló felé, csak azon járt az eszem, hogy mennyire csodás is lesz ez a 2 hónap.